Kovács József: Gazdag és szabálykövető országokban lehet eutanázia

Éppen húsz évvel ezelőtt született meg az az alkotmánybírósági döntés, amely elutasította azt a lehetőséget, hogy a gyógyíthatatlan betegek kérhessék a kegyes halált. Nagyon leegyszerűsítve, akkor úgy foglaltak állást, hogy a beteg önrendelkezési joga nem terjedhet ki odáig, hogy segítséget kapjon a halálához. Mi változott azóta, ami esetleg most felülírhatná ezt a döntést?

Nemzetközileg változott nagyon sok minden. Az elmúlt 25 évben nyolc országban vált megengedetté az aktív eutanázia, ebből négy európai. Az elsőként Hollandiában, ahol már korábban is volt rá lehetőség, törvénybe is iktatták azt 2001-ben. Azóta további hét országban: Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban, Kanadában, Kolumbiában, Új-Zélandon és Ausztrália bizonyos államaiban vált megengedetté. Egy másik lehetőség az orvos által segített öngyilkosság, a PAS (physician-assisted suicide), ami jelenleg Amerika 11 államában legális, valamint Svájcban. De a helyzet mindig változik, például Németországban az alkotmánybíróság 2020-ban hozott egy olyan döntést, miszerint az önrendelkezési jogból levezethető az öngyilkossághoz való jog, azaz, ha ahhoz joga van, akkor az abban való közreműködés büntethetősége is kétségessé válik. (...)

Nem tudom, hogy mit kér igazából. Beadványa értelmezhető úgy is, szerintem, hogy az öngyilkosságban való segítségnyújtást kéri, meg úgy is, hogy az aktív eutanáziát. A helyzethez hozzátartozik, hogy életvégi döntésbe ma is beletartozik Magyarországon, hogy valaki visszautasítsa az életmentő, életfenntartó kezelést, például lélegeztetést, mesterséges táplálást, amihez orvosi segítségre van szükség.

Az nem egyenlő egy csúnya fulladásos halállal, ami viszont szenvedést okoz?

Nem, mert az ilyen visszautasítással élő betegnél például mély altatást alkalmazhatnak, ami nem azt jelenti, hogy megölik, hanem csak mélyen altatják. Sokszor nem is kell ahhoz ilyen terminális betegségben szenvednie valakinek, hogy így altassák, súlyos égések, vagy agyvérzés után sokszor előfordul ez. Nem tudom, hogy mi a kérés Karsai Dániel részéről, hogy milyen irányba változzon a jogszabály. Lehet olyan irányba változni, hogy engedjék az orvos által segített öngyilkosságot, illetve ne büntessék azt, ha valaki segítséget nyújt. Lehet azt is kérni, hogy az aktív eutanáziát engedjék meg.

Mi a különbség az asszisztált öngyilkosság és az aktív eutanázia között?

Az orvos által asszisztált öngyilkosság esetében a beteg megkapja a gyógyszereket, amit egy meghatározott protokoll szerint maga vesz be. Az orvos csak előkészíti ezeket, de ő nem aktív. A másik esetben, aktív kegyes halálnál az orvos maga adja be ezeket a gyógyszereket. Hollandiában például a Holland Királyi Gyógyszerész Társaság állította össze azoknak a készítményeknek a listáját, melyeket ebben a helyzetben lehet használni. (...)

Az Alkotmánybíróság 2003-ban nálunk azt is mondta, ahhoz, hogy az aktív eutanázia lehetőségét kinyissa, nincsenek meg a feltételek…

Ha azt kérdezi, hogy mostanra Magyarországon megvannak-e már a feltételei, akkor én azt mondanám, hogy nincsenek. Az aktív eutanázia megengedésének – még ha el is tekintünk világnézeti, erkölcsfilozófiai kérdésektől – biztos, hogy van legalább két feltétele: az adott ország legyen nagyon gazdag és szabálykövető, és ezeknek együtt kell érvényesülniük. A gazdagságra azért van szükség, hogy egy haldokló mindent megkaphasson, ami csak elérhető a egészségügy pillanatnyi színvonalán, s ha így sem lehet csillapítani a szenvedését, csak akkor kerülhessen szóba az eutanázia. De a magyar egészségügy nem ennyire gazdag, itt könnyen lehet, hogy emiatt nem kapja meg a szenvedéscsillapítás minden lehetőségét. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a szegénység okozta szenvedésből való kiútként tekintsenek az eutanáziára. Ha ezt megengednénk, oda lehetne a motiváció arra is, hogy fejlesszék az egészségügyet. Nem véletlen, hogy azok az országok, ahol megengedték az eutanáziát, majdnem mind nagyon gazdag országok. Egy-egy kivétel van. A másik feltétel a szabálykövetés. Hollandia például nagyon szabálykövető. Magyarország kevésbé az, így az emberek esetleg nem lesznek biztosak abban, hogy minden szabályszerűen fog történni. Ami az eutanázia esetében nagyon nagy probléma. Magam nem vagyok aktív eutanáziapárti, akkor sem, ha nagyon együttérzek azokkal az emberekkel, akik olyan helyzetben vannak, mint Karsai Dániel. Szerintem egyelőre az eutanázia helyett az életvégi döntéseket kellene sokkal pontosabban szabályozni. Mert Magyarországon ennek szabályai sem elég világosak, nem könnyen alkalmazhatók a gyakorlatban. Az életvégi rendelkezés nem aktív eutanázia, és nem öngyilkosságban való segítségnyújtás, hanem egyszerűen csak a beteg akaratának az érvényesülését jelenti az élete végén. Erről a betegnek kell nyilatkoznia, ha már olyan állapotban van, hogy szóba kerül a kérdés, mit szeretne: agresszív kezelést, azaz akarja-e, hogy minden lehetséges eszközzel addig hosszabbítsák meg az életét, a haldoklását, ameddig csak lehet? A másik lehetőségként választhatja a szelektív kezelést, vagyis azt, hogy bizonyos dolgokat próbáljanak meg, de nem minden áron. Lehet, hogy csak egy bizonyos ideig akarja, hogy lélegeztessék, csak egy bizonyos ideig akarja, hogy dialízist kapjon és amikor már az illető ezt nem akarja, hadd halhasson meg nyugodtan, kényelmesen, szenvedés nélkül. Azaz ne kínozzák őt, ne csináljanak újabb beavatkozásokat. Tételesen megmondhatná, akar-e mesterséges táplálást és folyadékpótlást? Elfogad-e antibiotikumot? Ha elfogad, akkor intravénásan, intramuszkulárisan, vagy szájon át kapja stb. És ha ezekben a kérdésekben valaki rendelkezik, akkor az orvos nem kényszerül magányos döntéshozatalra. (...)

Mikor kéne erről nyilatkozniuk a betegeknek?

Amikor a beteg bekerül a kórházba és amikor esetleg még megkérdezhető, vagy a hozzátartozó nyilatkozik, aki be tudja mutatni a beteg előzetes akaratnyilvánítását. A legjobb lenne, ha mindenki írna „élő végrendeletet”, és abban megnevezne egy tartós meghatalmazottat, aki értelmezi az ő akaratát. Nyilván amikor készül egy ilyen, még senki nem tudja, hogy pontosan mi lesz az, a helyzet, amit később értelmezni kell majd, a hozzátartozó viszont ismeri a páciens értékrendjét, azaz, akkor ő tudja értelmezni is. Ez az intézmény Magyarországon is létezik, csak nem működik, mert a törvény túl bonyolultan, és ugyanakkor nem elég pontosan és világosan van megfogalmazva. Tehát én ebben az irányban látnám a fejlődést, hogy ezt pontosabban szabályozzák, és akkor vissza lehet utasítani életmentő, életfenntartó kezelést jó előre is. (...)

A teljes interjút ITT olvashatja