1/1. Az egészség-gazdaságtan kialakulása
Az egészség-gazdaságtani elemzesek helye és szerepe
Az egészségügy mint a gazdaság igen fontos része, hosszú ideje a társadalmi érdeklôdés középpontjában áll, hiszen tárgya, az egészség megőrzése, illetve minél teljesebb helyreállítása elemi igény és elvárás napjainkban.
A világ fejlettebb részén jelentős összegeket, a GDP (bruttó hazai össztermék) 7–16 százalékát fordítják az egészségügy működtetésére és fenntartására, ám még az itt dolgozó szakemberek sem tudják, hogy területük a világ első számú „iparágává” nőtte ki magát: ma már a világon mindenütt messze többet költenek az egészségügyre, mint például a hadiiparra. A növekvő társadalmi elvárások és az egyre gyorsabban emelkedő egészségügyi kiadások finanszírozhatóságának a dilemmája segítette elő, hogy a közgazdaságtan „kiterjesztette fennhatóságát” az egészségügyre is.
A közgazdaságtan nagyon fiatal tudományág, a matematika, a csillagászat, a kémia, az orvoslás több ezer éves történetéhez képest csupán körülbelül 300 éves múltra tekint vissza. Elismertségét és növekvő szerepét azzal igazolta, hogy a különböző korok legnagyobb gazdasági problémáira adekvát válaszokat és megoldásokat keresett. Az erős alkalmazott tudományi jelleg tette lehetővé, hogy az 1970-es évektől komoly segítséget nyújtott az egészségügy közgazdasági hátterének tisztázásában. Ekkorra tehető ugyanis annak a dilemmának a jelentkezése, hogy a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások optimális allokációját hogyan lehet elvégezni az egészségügyben; kinyílt a finanszírozási olló, s egyidejűleg erőteljesen megnőttek az egyéni elvárások. E kettős nyomás hatására kezdték el az egészségügyi programokat közgazdasági szempontok és módszerek alapján értékelni: kialakult a health economics, az egészség-gazdaságtan.
Az egészségügyi döntések meghozatalában már nemcsak allokációs orvosszakmai szempontok, hanem pénzügyi-gazdasági megfontolások is szerepet játszanak, és valószínűsíthető, hogy az egészség-gazdasági tényezők hatása tovább erősödik a közeljövőben. Az első nagy horderejű elemzést Kenneth Arrows végezte el 1963-ban (a költség-haszon vizsgálatok az olasz Vilfredo Pareto,a magyar származású Káldor Miklós és a Nobel-díjas Hicks elméleteinek kiterjesztésén alapultak), majd egymást követték azok az alkalmazások, amelyek az egészségügyi programokat közgazdasági szempontok alapján értékelték.
A makroszintű problémák után mikroszinten is jelentkeztek a megoldandó kérdések: a már jelzett erőforrás-szűkösség miatt nem biztosítható az egészségügyi kiadások növekedése, s a betegek számára sem állhat rendelkezésre a gyógyulásukat segítő teljes egészségügyi vertikum. Ezért is terjedtek el az egészségügyi technológiák valós értékét számszerűsítő teljes körű gazdasági elemzések (költség-haszon, költséghatékonysági elemzések stb.), többek között Alan Williams és yorki egyetemi kollégái munkássága révén. Sorra alakultak először Nyugat-Európában (Anglia, Svédország, Hollandia stb.) és Észak-Amerikában azok a kutató és oktató központok, amelyek a jelzett kérdésekre keresték a válaszokat. Az 1990-es évek végétől, de különösen a 2004-es EU-csatlakozástól kezdődően Magyarországon is megnőtt az egészségügy gondjainak a közgazdasági szempontokat érvényesítő megoldása iránti igény, és a nyugat-európai trendeknek megfelelően hazánkban is létrejöttek oktató-kutató központok.
Mivel az egészségügyi költségek jelentős része a gyógyszerekhez köthető, az 1980-as évektől kezdődően az egészség-gazdaságtanon belül egy új terület jelentkezett, amely a gyógyszerek közgazdasági kérdéseinek elemzésével foglalkozik; ez farmakoökonómia néven nyert széles körű alkalmazási lehetőséget. Az egészség-gazdaságtan egy viszonylag új, interdiszciplináris tudományág, az alapfogalmainak helyes értelmezése és alkalmazása egyre fontosabb az egészségügyi rendszer szereplői számára.
Az egészség-gazdaságtan alkalmazásának főbb területei• az egészségügyi kiadások növekedésének lassítása, az egészségügyi kiadások elemzése, • az egészségpolitika kontrollja, • a finanszírozó vásárlói döntéseinek megalapozása, Szemlélet kiterjedtségeMakroszintű alkalmazás • új innovatív technológiák átfogó társadalmi kontrollja és iparpolitikája, • az ellátórendszer és az egészségügyi technológiák piacának optimális működtetése (a piac struktúrája), • az egészségügyi technológiák rendszerének makroszintű árképzése (termelői ár, árrés, fogyasztói ár) • betegorientált hatásosság (élethossz és életminőség) mérése, a klinikai paraméterek helyett konkrét egészségügyi technológiák kapcsán, • az orvos gazdasági döntéseinek megalapozása, Mikroszintű alkalmazás• finanszírozási szempontok szerinti terápiás irányelvek (guideline-ok) kialakítása, • a beteg mint vásárló döntésének megkönnyítése, • az egészségügyi technológiák és szolgáltatások alkalmazásának és forgalmazásának helyi szintű optimalizációja, • a kutatás-fejlesztési folyamat gazdasági döntéseinek racionalizálása (termék-árképzés, go-no go típusú döntések) Fő célAz egészségügyi piac optimális üzemeltetése A napi szintű döntések megalapozása |