A polycythaemia vera (PV) Philadelphia-negatív krónikus myeloproliferativ neoplazma, melynek jellemzője az eritrocitózis. Bár a betegség prognózisa relatíve jónak mondható, a vaszkuláris komplikációk gyakoriak. Míg a mikrovaszkuláris szövődmények elsősorban a betegség tüneteit súlyosbítják, addig az artériás és vénás tromboembóliás események, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, mint leggyakoribb szövődmények a mortalitás fő okai is. Jelen közlemény célja a betegség angiológiai vonatkozásainak ismertetése, különös tekintettel a trombózissal járó kórképekre.

Kevésbé ijesztőnek tűnhet az AUGUSTUS vizsgálat eredményei alapján a nem valvularis pitvarfibrillációban alkalmazott véralvadásgátlás és egyidejűleg valamilyen okból szükségessé váló kettős thrombocytaaggregáció-gátlás okozta kockázat-előny dilemma.

A rövid esetismertetések után próbára teheti magát egy-egy kérdés megválaszolásával.

Bár az új típusú (nem K-vitamin-antagonista) orális antikoagulánsok alkalmazása nem igényel gyakori laboratóriumi ellenőrzést, a dózismódosítást indokló klinikai jellemzők – elsősorban a beszűkült veseműködés, az életkor vagy a párhuzamosan szedett egyéb gyógyszerek – figyelmen kívül hagyása komoly kockázatokat hordoz.

A naponta szedett aszpirin csökkenti a bél- és gyomorrák kockázatát - derült ki egy brit elemzésből, melyben mintegy kétszáz korábbi tanulmányt vizsgáltak át.

Kettes típusú diabetes mellitusban (T2DM) fokozott az incidentális és ismétlődő kardiovaszkuláris események (coronaria-, cerebrovaszkuláris és perifériás artériás ischaemia) kockázata.

Az INR önellenőrzése jobb véralvadási kontrollt eredményez és minimálisra csökkenti azt a „kockázati periódust”, amikor az INR-értékek kívül esnek a terápiás tartományon, azaz azt az időszakot, amikor a legnagyobb eséllyel kell számítani vérzés vagy thromboembolia előfordulására. 

Amikor kardiovaszkuláris halálozásról beszélünk, hajlamosak vagyunk elsősorban az artériás rendszer betegségeire gondolni, holott a vénás rendszer trombotikus megbetegedése következtében kialakuló pulmonális embólia a harmadik leggyakoribb kardiovaszkuláris halálok. A halálozást – amely kezelés nélkül 30 százalék, de megfelelő antikoaguláns kezeléssel 2-8 százalékra csökkenthető –, alapvetően befolyásolja a korai felismerés.  

Sok idős, pitvarfibrilláló beteg, akinek az irányelvek szerint antikoaguláns kezelésben kellene részesülnie, nem kap ilyen hatású gyógyszert, holott a pitvarfibrilláció a stroke-kockázat megötszöröződését is jelenti.

A kórházi tartózkodás rövid távú kimenetele Medicare-betegeknél - A reperfúziós terápia időzítése és a klinikai kimenetel összefüggései...