hirdetés
2017. október. 21., szombat - Orsolya.

A kortizoltermelés diurnális ritmusának szabályozási zavara prenatális alkoholexpozíciót és kora gyermekkori kedvezőtlen életeseményeket követően

A magzati alkohol spektrum zavarban (FASD, fetal alcohol spectrum disorder) szenvedő gyermekek esetében a prenatális alkoholexpozíció (PAE) egy sor későbbi hatást von maga után, például a központi idegrendszer fejlődésének károsodása folytán központi idegrendszeri zavarokat (pl. értelmi és magatartásproblémák). 

Az igazolt esetek körülbelül 10%-ában külső jellegzetességek is megfigyelhetők, többek között az arc diszmorfiája és/vagy növekedési elmaradás. Az önszabályozó és adaptív funkciók kóros volta az egész FASD spektrumban megmutatkozik. E deficitek élettani markere lehet a hypothalamus-hypophysis-mellékvese (HPA, hypothalamic-pituitary-adrenal) tengely aktivitásának és szabályozásának megváltozása. A HPA-tengely a stresszválaszt biztosító rendszer kulcsfontosságú eleme, melynek programozása és alakítása részben a prenatális időszakra, részben a korai posztnatális periódusra esik, melybe beletartozik a PAE is.

Az agy normális fejlődéséhez és működéséhez a kortizolszint jellegzetes diurnális ingadozása szükséges. A reggeli órákban nagy mennyiségben a keringésbe kerülő kortizol feladata az élettani források mozgósítása és az önszabályozó folyamatok beindítása. A nap folyamán a kortizol szintje csökken, amint a szervezet képes uralni a forrásait. Eddig kevés vizsgálat került nyilvánosságra a PAE és a kortizolszekréció összefüggéseiről humán körülmények között, és e vizsgálatok többsége is az újszülött- és kisdedkorra korlátozódott.

Prenatális alkohol- és dohányexpozíciónak kitett 2 hónapos csecsemőknél magas vizsgálat előtti kortizolszinteket mértek és csökkent kortizolválaszt észleltek. Hasonló megfigyeléseket tettek újszülötteknél is PAE kapcsán. Tizenhárom hónapos kisdedeknél azt találták, hogy a jelentős PAE magasabb bazális kortizolszintekkel és kifejezettebb kortizolválaszokkal társul, ami arra utal, hogy a reaktivitás az életkor előrehaladtával fokozódhat. Jelen tanulmány szerzőinek tudomása szerint eddig csak egyetlen olyan vizsgálat történt, melyben idősebb, iskoláskorú gyermekek és serdülők esetében elemezték FASD kapcsán a kortizolaktivitást. Ebben azt találták, hogy 8−14 éves gyermekeknél FASD-dal összefüggésben szignifikánsan magasabbak a délutáni és esti kortizolszintek, és valamelyest alacsonyabbak a reggeli koncentrációk, mint a kontrollszemélyeknél. Ez alapján felvethető annak lehetősége, hogy a nap folyamán zavart szenved a normális bazális HPA-reguláció.

A PAE-vak összefüggésben a FASD-ban szenvedő gyermekek gyakran élnek át kedvezőtlen korai életeseményeket (ELA, early life adversity), mint amilyen például az elhanyagolás, a korai gondozás hiánya, gyermekvédelmi ellátó rendszerbe való felvétel, szegénység és rossz családi körülménynek. Ugyancsak nem számítanak ritkaságnak körükben a későbbi kedvezőtlen életesemények, például iskolai kudarcok, összeütközés a törvénnyel, áldozattá válás és komorbid mentális problémák. A pre- és posztnatális problémák igazoltan lényeges szerepet játszanak a stresszválasz rendszerének korai programozásában, és valószínűleg ugyancsak jelentősen módosítják a magzati programozottságot PAE és ELA után egyaránt. A kortizoltermelés regulációs zavaraihoz vezető faktorok jelentkezhet a szülők szintjén (stressz, pszichopatológia, nagy pszichoszociális kockázat, folyamatos szerabúzus, terhesség alatti szerhasználat, anyai szenzitivitás, anya−gyermek interakciók minősége), a gyermek szintjén (elhanyagolás) vagy a környezet szintjén (szegénység/szocioökonómiai státusz, kedvezőtlen családi életesemények).

A korai és krónikus stressz a gyermekkor középső szakaszában a HPA-tengely szabályozásának zavarában nyilvánulhat meg, rövid és hosszú távú testi, magatartási, kognitív és mentális problémákkal összefüggésben. Bár az egyes vizsgálatok eredményei nem egybehangzóak, általánosságban azt mondhatjuk, hogy akut stresszorok hatására a HPA-tengely túlzott reakcióval válaszol, ami magasabb kortizolszinteket eredményez, míg a krónikus stressz következménye a HPA-tengely csökkent reakciója miatt alacsonyabb kortizolszint és a tengely túlstimulálása lehet.

A PAE kedvezőtlen gyermekkori kimeneteleinek csökkentésében léteznek protektív faktorok is, többek között a korai felismerés, kórismézés és beavatkozás, valamint az otthoni környezet minősége és stabilitása. Tekintettel arra, hogy mind az ELA, mind a PAE összefüggést mutat a HPA-tengely aktivitásával és szabályozásával, a szerzők az ELA előfordulási arányait elemezték annak megválaszolására, hogy ezek valóban hatással vannak-e a gyermek fejlődésére. Gyermekek és serdülők azon kohorszának azonosítása után, melyben PAE és ELA is jelen volt egyidejűleg, a HPA-tengely működését vizsgálták a kortizolaktivitás alapján, típusosan fejlődő gyermekek adataival összehasonlítva a kortizolszintek diurnális ingadozásait. Korábbi vizsgálati eredmények birtokában abból a feltételezésből indultak ki, hogy diszreguláció kapcsán magasabbak a délutáni szintek és talán alacsonyabbak a reggeli/délelőtti szintek. Alaphipotézisük szerint a PAE + ELA kombináció a HPA-tengely fokozódó szabályozási zavarával társul, mely a diurnális kortizolaktivitás eltéréseiben mutatkozik meg. Ezzel szemben protektív faktorok jelenlétében a tipikushoz jobban hasonlító kortizolmintázatokat vártak.

Betegek és módszerek

A vizsgálatba 85 gyermeket és serdülőt vontak be (életkoruk 5−18 év), két csoportban: az egyikben igazolt PAE állt fenn (n = 42), ezen belül FASD (n = 29, 67,4%), míg a másik csoportok tipikus fejlődést mutató kontrollszemélyek alkották (n = 43). A résztvevők kortizolszintre vonatkozó adatai a nagyobb NeuroDevNet FASD vizsgálatból álltak rendelkezésre. A PAE szempontjából pozitív jelölteket egy FASD diagnosztikai szakrendelés betegei közül toborozták.

Az alábbi paramétereket gyűjtötték: prenatális alkoholexpozíció, szocioökonómiai státusz, kedvezőtlen korai életesemények, kedvezőtlen kimenetelek, protektív faktorok és a nyál kortizolszintje. Reggeli és esti nyálmintát vettek PAE + ELA eseteiben 42 gyermektől és serdülőtől (5−18 év) és 43, normálisan fejlődő kontroll személytől.

Eredmények

PAE kapcsán magas volt az ELA előfordulási aránya, szignifikánsan magasabb esti kortizolszinteket mértek, és megváltozott a kortizolkoncentráció diurnális ingadozását jelző görbe meredeksége is PAE + ELA egyidejű fennállásakor, a kontrollokkal összehasonlítva. A PAE + ELA csoportban a gyógyszerhasználat alacsonyabb reggeli kortizolszintekkel társult, hasonlóan a kontrollcsoportban tapasztaltakhoz. A PAE + ELA csoportban komplex összefüggés mutatkozott a diurnális kortizolmintázat, az ELA-k száma és a késői kedvezőtlen kimenetelek között, miközben a protektív faktorok a tipikushoz közelebb álló diurnális ritmust eredményeztek.

Következtetések

A vizsgálat fontos új adatokkal szolgál a HPA-tengely működésének szerepéről PAE + ELA együttes fennállásakor. Fontos információk nyerhetők az ELA, a kedvezőtlen kimenetelek, a protektív tényezők és a kortizolszabályozás korrelációjáról ebben a populációban. A mostani tanulmány újabbakkal erősíti meg az arra utaló korábbi bizonyítékokat, hogy PAE-t követően a kóros kortizolaktivitás és stressz-reszponzitivás jelentősen befolyásolja a FASD-ban szenvedő gyermek és serdülők mindennapi funkcióit. Tekintettel arra, hogy a glükokortikoid hormonok gyakorlatilag a szervezet minden rendszerének működésére hatással vannak, a HPA-tengely stresszorokkal szembeni megváltozott szenzitivitása és a stesszorokra adott elégtelen válasza különösen érzékennyé teszi ezeket a személyeket az ELA-k negatív hatásai iránt. Ennek eredményeként gyakrabban fordulnak elő a későbbi életszakaszokban kedvezőtlen kimenetelek, többek között depresszió vagy metabolikus zavarok. A PAE és ELA közötti korreláció valószínűleg nem lineáris, és az e populációban különösen jellemző kedvezőtlen korai életesemények tovább erősítik a stresszorok pusztító hatásait.

Az eredmények ismét aláhúzzák annak fontosságát, hogy a lehető legkorábban azonosítsuk a „veszélyeztetett” gyermekeket, és korai diagnosztikával és beavatkozással igyekezzünk mérsékelni a PAE és ELA együttes hatását.

 

Forrás: McLachlan K, et al. Dysregulation of the cortisol diurnal rhythm following prenatal alcohol exposure and early life adversity. Alcohol. 2016;53:9–18.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Akkor tudunk nehéz helyzetben lévő embertársainkon, barátainkon, rokonainkon segíteni, ha jobban megértjük a halállal kapcsolatos lelki folyamatokat, és mi magunk is rendezzük a viszonyunkat ezzel a kérdéssel.

Két közlemény is megjelent a British Medical Journal-ben a szteroid torokgyulladásban való alkalmazásáról. Az egyik egy review és metaanalízis (Corticosteroids for treatment of sore throat: systematic review and meta-analysis of randomised trials), a másik egy ajánlás (Corticosteroids for sore throat: a clinical practice guideline).