Miért nem akarnak (többgyerekes) anyák lenni a magyar nők?

Ez a rezüméje annak a beszélgetésnek, amelyet reprodukciós jogi sorozata részeként a PATENT – Patriarchátust Ellenzők Társasága Jogvédő Egyesület rendezett hétfőn este Budapesten. A sorozat részeként olyan témák kerülnek szóba, mint a szexuális nevelés, az abortusztabletta körüli bonyodalmak, a „szülészeti erőszak”, vagy ezúttal az: vajon miért nem akarnak (többgyermekes) anyákká válni a magyar nők? Miért olyan, amilyen a gyermekvállalási kedv hazánkban és van-e szerepe ebben az egészségügyi és jogi háttérnek? A témafelvetés indoklásaként Tüdő Petra, az egyesület elnöke érdeklődésünkre azt mondja: olyan tendenciát látnak, amelyben a nők reprodukciós jogainak korlátozásával igyekeznek elérni, hogy a magyar anyák több gyermeket szüljenek.

Az utóbbi időben többen, többször felhívták a figyelmet a népességfogyásra, ennek megállítását azonban rendre a nők önrendelkezési jogának korlátozásával óhajtják elérni – magyarázza Tüdő Petra,majd hozzáteszi: a legutóbbi, a művi meddővé tétel tavalyi szigorítása már a férfiakat is korlátozza.

Mint a beszélgetés során Kovács Katalin, a Népességtudományi Kutatóintézet főmunkatársa emlékeztet: az adatok szerint nem csak a magyar nők nem hozzák a társadalom reprodukálásához szükséges 2,1-es teljes fertilitálási rátát. Ez Európa-szerte jellemző, igaz, nem is csak a több gyermek vállalásán múlik a társadalom újratermelése. Csak néhány kiragadott példa: a lengyeleknél 1,3; a spanyoloknál 1,32; a magyaroknál és a görögöknél 1,34; Németországban 1,38 volt a mutató értéke, de Olaszországban sem emelkedett 1,4, illetve Luxemburgban 1,57 fölé 2012-ben. A legmagasabb, 2 körüli fertilitási rátát (Izlandon 2,04; Franciaországban 2,01; Svédországban 1,91; Norvégiában 1,85) azokban az európai országokban mérték, amelyekben másként szervezik a gyermekes anyák életét, ahol egyenlőbb a háztartásban végzett munka, és ahol az apák is kiveszik részüket a gyermeknevelésből.

– Azaz, az adatokból jól látszik, hogy ott születik több gyerek, ahol kedvet csinálnak a gyermekvállaláshoz bölcsődékkel, alternatív munkavállalási lehetőségekkel, az esélyegyenlőség megteremtésével; nem véletlen, hogy Svédországban például csak akkor adják oda az anyasággal kapcsolatos támogatások egy részét, ha az apa is otthon marad a gyerekkel – mondja később a MedicalOnline-nak Spronz Júlia, a PATENT jogásza.

Kovács Katalin szerint a franciáknál nem annyira az individuális megközelítés miatt alakulnak úgy a számok, mint Skandináviában, hanem mert hosszú időre kiszámítható a családpolitika. A trend azonban másutt is az, hogy a túlnépesedést, a bolygó és leendő gyermekeik érdekeit is figyelembe véve kevesebb gyermeket hoznak világra – Argentínában, Kínában, Iránban és Nepálban is úgy látják például, hogy jobb lesz a gyermeknek, ha kisebb a család.

Bár a magyar társadalom európai összehasonlításban viszonylag konzervatívabb nézeteket vall; régebben egyformábban gondolkodtak a nők, ma már nem mindenki mondja, hogy 2-3 gyermeket akar, és nem is mindenki vállal annyit, amennyit eredetileg szeretne – hangzott el. A kézezres évek közepétől megjelentek a modernebb attitűdök is, amelyek azonban a házimunka tekintetében még távol állnak a nyugati felfogástól: míg a svédeknél egy óra különbség mutatható ki férfiak és nők otthoni teendőiben, addig nálunk és a lengyeleknél három. Itthon nemigen van lehetőség részmunkaidős foglalkoztatásra, s mint egy lengyel egyetemi kutatást citálva elhangzott: nálunk valóban sok pénz jár a gyermekek körüli teendőkért, de a rendszer nem rugalmas és intézményekkel rosszul állunk, kevés például a bölcsőde.

Arra a Bocs Alapítvány képviselője hívta fel a figyelmet: „meg kell szüntetni azt a nyomást, hogy szülni és szülni kell”, mert miközben az ENSZ már 1968-ban kimondta, hogy a családtervezés alapvető emberi jog, egy óra alatt még mindig ötezer olyan gyermek születik a világban, akit nem vártak. Sokkal inkább tudást és jogot kell biztosítani, a nők majd tudják, mit tegyenek, és beáll az egyensúly – fogalmazott.   

Az est során többen vitatták, hogy a nők anyagi-érzelmi helyzetén, stabilitásán túl szerepet játszik-e a hazai gyermekvállalásban a szülészetek „újramedikalizálódása”. Kutatások nemigen vannak, ám a civil egyesület és a kutató sem tartja véletlennek, hogy Magyarországon például – szemben az Egészségügyi Világszervezet által javasolt 150-200-al, 1000 élveszülésre 330-340 császármetszés jut. A civilek szerint ma rosszabb a helyzet az alternatív szülészeti megoldások választásának lehetőségét illetően, baba és anyabarát kórházak helyett mintha a „csak” bababarátból is kevesebb lenne, s mint a kutató figyelmeztet, ma még mintha nem fognánk fel, mit is jelent az, hogy a társadalmak elöregedésével egyre kevesebb fiatal és egyre több idős él, akiket előbb-utóbb segítenie kell majd valakinek. A kutatások azt mutatják, hogy az idősek gondozása az esetek túlnyomó többségében ugyancsak a nőket terheli.

S hogy mit tudnak tenni a civilek a szerintük nem megfelelő tendenciák ellen? Spronz Júlia, a PATENT jogásza a MedicalOnline érdeklődésére később azt mondta: minden országgyűlési képviselőt megkeresnek, de bizonyosan audienciát kérnek a parlamentbe bejutott 17 nőtől. Céljuk, hogy tájékozódjanak arról, kinek milyen elképzelései vannak az elkövetkezendő négy évben a nőket (is) érintő kérdésekben, egyben felhívják a figyelmüket a női jogokra. A civilek őrkutyaként lépnek fel a lopakodó propaganda ellen – fogalmazott a jogász, aki szerint abban az esetben, ha a következő ciklusban esetleg szóba kerülne az abortusz szigorítása, nemcsak igyekeznének leépíteni a tévhiteket, aktivizálnák a reprodukciós jogokkal foglalkozó nemzetközi partnerszervezeteiket, de akár aláírásgyűjtésbe is kezdenének. Bíznak abban, hogy „a nőket lázba lehet hozni olyan középkori elképzelésekkel”, mint amire 2012-ben volt példa Varga István képviselő felszólalásakor, melyben egyebek között azt mondta: „... majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni".