hirdetés
2020. november. 26., csütörtök - Virág.
hirdetés

Kétezer rendelőt kellene felújítani

Mi vár a háziorvosnál?

A település büszkesége vagy szégyene a háziorvosi rendelő? Mindkettőre számos példát találni az országban: a rendelők többsége máig települési tulajdonban van, s mint ilyen, állapota függ az önkormányzat anyagi helyzetétől, pályázati sikerességétől, a háziorvos lobbierejétől. Az elmúlt évtizedben sok rendelő megütötte már a nyugat-európai mércét, más várók inkább a Balkánt idézik.

– Ez az ingatlan alkalmatlan orvosi rendelőnek – mutat körbe dr. Kertai Aurél a főváros 17. kerületében, a Pesti úti háziorvosi rendelőjének otthont adó épületben. A háziorvos nem saját értékítéletét közli, hanem a szakhatóság szokásos éves ellenőrzésének megállapítását. A fal salétromos, a csempézetlen falrészeken mállik a vakolat, akadálymentesíteni, megfelelő mellékhelyiséget kialakítani nem lehet, rámpát sem lehet építeni – utóbbinak ahhoz, hogy megfelelő dőlésszöge legyen, ki kellene nyúlnia a főútra. A forgalmas útszakasz mellett szellőztetni nemcsak a kipufogógázok miatt nem ildomos, hanem mert ha kinyitják az ablakot, a nagy zajban nem érteni egymás szavát – igaz, ez a momentum már nem része az objektív követelményeknek. A kerületben több helyen szépen felújították már a rendelőket, s tervezték a Pesti úti rendelő kiváltását is egy korszerűbb blokkal, ám a megvalósítás még várat magára.

– Nincs olyan háziorvosi rendelő a térségben, ami az épületet tekintve alkalmatlan volna a működésre – hoz ellenpéldát dr. Egeressi Zsuzsanna, az Egri, Bélapátfalvai és Pétervásárai Kistérségi Népegészségügyi Intézet tiszti főorvosa, aki hangsúlyozza: az elmúlt tíz évben döntő változások történtek, sok pályázati lehetőséget ragadtak meg a települések, hogy a régi rendelőket korszerűsítsék, illetve ahol lehet, egy épületbe költöztessék az egészségügyi szolgálatokat. Egeressi Zsuzsanna az ingatlanokat alapvetően rendben lévőnek ítéli, gond inkább a Bükk és a Mátra között fekvő egyes települések internetlefedettségéből szokott adódni, ami hátráltathatja a rendelést.

A magántulajdonban lévő rendelőkben mind az épületek, mind a gépészet mindenben megfelelő, a nagyobb halmazt adó önkormányzati ingatlanok állapota, berendezése sokszor kétségtelenül tükrözi az adott település teherbíró képességét – állapítja meg dr. Magyar Veronika Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tisztifőorvos. Miután a finanszírozásban nincs amortizáció sem a praxisok, sem az önkormányzatok térfelén, a rendelők felújítása és karbantartása sok esetben késhet.

Nincs országos összesítés

Ugyan a megyei kormányhivatalok alá rendelt népegészségügyi szakigazgatási szervek felügyelik a rendelőket, ám nincs országos összesítés arról, hogy összességében milyen a háziorvosi rendelők állapota, s mennyi épülettel van gond. Erről kérdésünkre sem az ÁNTSZ Országos Tiszti Főorvosi Hivatala, sem az Országos Alapellátási Intézet (OALI) nem tud felvilágosítást adni.

– Nincs regiszter még arról sem, hogy hol mekkora rendelők vannak az országban, sőt valójában a rendelők számát sem ismerjük – közli megkeresésünkre dr. Balogh Sándor, az OALI főigazgatója.

– A több településre kiterjedő körzetekben van, ahol egy rendelőt tartanak fenn, s azt megfelelő színvonalon működtetik, máshol minden faluban van valamilyen helyiség, ha össze nem dől. A példák igen széles skáláról vehetők, ennek fényében bármit be lehet bizonyítani és az ellenkezőjét is – fogalmaz Balogh Sándor.

Nem látszik

– Nagyon tarka a kép az országban – erősíti meg az elhangzottakat a Zala megyében praktizáló dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének (FAKOOSZ) elnöke is, aki a legnagyobb gondot ugyancsak a praxisokhoz csatolt kisebb településeken működő rendelőknél látja.

– A községi csatolt rendelők annak idején gyakran csak ideiglenesen kialakított épületekben kaptak helyet, s máig ott működnek. Igaz, hogy a lakosság az arra kijelölt napokon helyben jut szolgáltatásokhoz, de a felszerelés hiányos, a kollégák egy része utaztatja az eszközeit, a számítástechnikát is. Nem ritka eset, hogy a praxis költségén kell biztosítani az internet-hozzáférést is, hiszen csak úgy tud az orvos akár 1 órányi rendelést is tartani, ha képes ellenőrizni például a TAJ számot – veti fel Selmeczi Kamill. Ismer olyan néhány száz fős lélekszámú falut, ahol a többedik ideiglenes helyen működő rendelő a mai napig növényvédőszer-raktárként van nyilvántartva, az épület adottságaiból adódóan sem a területnagyság, sem a mellékhelyiségek kialakítása nem felel meg az elvárásoknak, s esély sincs arra, hogy belátható időn belül változzon a helyzet.

A vázolt problémák ellenére ugyanakkor az elmúlt években sok fejlesztés is történt, a települések egy jelentős része méltán lehet büszke háziorvosi rendelőjére.

Nem a településnagyság a döntő

– Ahol van számottevő iparűzésiadó-bevétel, ott nagyvonalúbb lehet a közgyűlés, mint abban az egykori borsodi bányászfaluban, ahol a lakosok egyik fele nyugdíjas, a másik pedig segélyért áll sorban a polgármesteri hivatal előtt – említ egy alapigazságot dr. Komáromi Zoltán országos szakfelügyelő főorvos, aki a hozzá érkező visszajelzések alapján úgy ítéli meg, hogy a kilencvenes évek elején kialakított kettős finanszírozást sok önkormányzat nem tartja be, a képviselő-testületek úgy vélekednek, hogy a működtetés vállalkozásba adásával az ingatlan fenntartásának gondjait is letudták.

Sok rendelő működik ma is a 70-es, 80-as években megvalósított építészeti és gépészeti színvonalon, ami lassan időzített bombává válik, mert a víz, a gáz, az elektromos vezetékek elavultak, s ez egyre inkább fenyeget üzemzavarral, csőtöréssel, zárlattal, netán tűzveszéllyel. Kiemeli azt is: a négyszemközti orvos-beteg találkozás lehetőségét sok helyen nem lehet megvalósítani, pedig ahol naponta 60-70 beteget is ellátnak, ott már nem is egyetlen orvosi helyiségre lenne szükség. Eközben a praxis OEP-finanszírozása nem fordítható másra, csak a finanszírozási szerződésben foglaltakra, vagyis csak működési költségekre, de abból egyébként sem futja épületgépészeti beruházásokra. Meglátása szerint olyan ösztönzőkre és pályázatokra volna szükség, amelyek nyomán például az aprófalvas vidékeken belátnák, hogy jobban járnak, ha 2-3 község összefog és egy bázisrendelőt tart fenn, mint hogy mindenki toldozza-foltozza a saját helyiségeit.

– Nem lehet általánosítani, hogy a városi rendelők jobb állapotban lennének a falusiaknál – mondja a Csongrád megyei Sándorfalván praktizáló dr. Borsi Éva, a Kasszaorvosi Szervezet elnöke. A községek ahogyan az egyetlen iskolájukat megbecsülik, sokszor jobban a szívükön viselik az egészségügyi szolgáltatást is, mint a nagyvárosok – a doktornő megyeszékhelyen is tud „elképesztő állapotú rendelőkről”. A nagyvárosokban összességében azért mégis nagyobb mozgásterük van az önkormányzatoknak, mivel nagyobb költségvetés felett rendelkeznek.

Kreatív közmunka

Éveken át sikertelenül próbáltak pályázati forráshoz jutni a rendelő korszerűsítésére és kibővítésére a Veszprém megyei Berhidán. Immár nem halogatták tovább, a közelmúltban önerőből lecserélték az épület tetőjét. Új egészségügyi blokkra nem futotta, de amit nagyon muszáj volt, megcsinálták. A szigetelést például kreatívan oldották meg: a közfoglalkoztatás keretében kiképeztek hőszigetelő szakmunkásokat, akik az oktatóik irányításával elvégezték a munkát, így csak az anyagot kellett megvennie a városnak. Pergő Margit polgármester – egyben a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) egészségügyi tanácsnoka – becslése szerint akár kétezer olyan rendelő is lehet az országban, amelyre ráférne a felújítás.

– Jogszabály szerint az önkormányzat felelős a megfelelő épület biztosításáért, a karbantartásokért. A települések a kötelezettségüknek döntően nem hanyagságból nem tesznek eleget, hanem a pénzhiány miatt, ezért bizony sok a lelakott orvosi rendelő az országban. Persze az adott rendelőben dolgozó háziorvos helyi lobbierején is múlik, hogy mikor kerül sor a felújításra – fogalmaz Pergő Margit, aki a célzott pályázatok nagyságrendileg nagyobb keretösszegében látná a megoldást. Szerinte a támogatott beruházásoknál nem a maximumra kellene törekedni, hanem annak kellene prioritást élveznie, hogy minél több településen elérjenek egy elfogadható minimumot.

B. PAPP LÁSZLÓ
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink