Négydolláros generikus gyógyszerprogram versus minőségbiztosítás
A vényköteles gyógyszerek ára nem csak Európában, az Amerikai Egyesült Államokban is egyre nagyobb problémát jelent. A betegek igyekeznek csökkenteni gyógyszerkiadásaikat, gyakran egészségük veszélyeztetése árán is: az előírtnál kevesebb adagot vesznek be, már ha egyáltalán kiváltják a felírt készítményeket.
A jövőben vélhetőleg erősödik ez a negatív tendencia, mivel az USA – miközben igyekszik bővíteni az egészségügyi ellátások körét – próbálja csökkenteni a kiadásokat, de legalábbis minimalizálni azok növekedését.
A generikus gyógyszerek használatának sok előnye ismert. Elsősorban megfizethetőbbek, ezáltal csökkentik az egészségügyi kiadásokat, valamint a terápiás adherenciát is növelik, ugyanis az olcsóbb gyógyszerek elérhetőbbek a fogyasztók számára, és ez elősegítheti az előírásnak megfelelő gyógyszerfogyasztást. Erre hivatkozva indította el az Amerikai Egyesült Államokban néhány patikalánc azt a speciális programot, melynek keretében a betegek havi 4 dollárért vásárolhatják meg az eredményes terápiát garantáló generikus készítmények egy részét. Az első "4 dolláros programot" még 2006 szeptemberében vezette be a Walmart üzletlánc, azóta sok üzlet és nyolc gyógyszertárlánc is csatlakozott a kezdeményezéshez. A nagy forgalmú patikák megengedhetik maguknak az olcsó gyógyszerek árusítását, hiszen a projektnek köszönhető nagymértékű forgalomnövekedés miatt nem csökken a profitjuk, mi több, a programban részt vevő vásárlók figyelmét felhívhatják más, a nyereség szempontjából jövedelmezőbb termékekre. A 4 dolláros program elsősorban a biztosítással nem rendelkező, valamint az alacsony jövedelmű betegeknek jelenthet megoldást.
Az előnyök mellett azonban számolni kell hátrányokkal is, így például azzal, hogy a fenti rendszer működése fokozott figyelmet igényel az egészségügyi ellátórendszertől. A programban résztvevő gyógyszertárakat ugyanis semmi sem ösztönzi arra, hogy a páciensekről adatbázist vezessenek, tőlük információt kérjenek, amit aztán a biztosítóhoz továbbítanak. Készpénzes fizetés esetén még az sem derül ki, hogy a beteg rendelkezik-e egyáltalán biztosítással. Az adatokra azért lenne szükség, mert ezek jelentik az elsődleges inputot az egészségügyi ellátórendszer minőségbiztosításához és ellenőrzéséhez.
Paradox helyzetet, hogy a generikus programok növelik a gyógyszerek hozzáférhetőségét, miközben akadályozhatják az egészségügyi rendszer minőségének fejlődését, fenntartását. Természetesen – és szerencsére –, a generikumok is vénykötelesek, és emiatt a páciensek kapcsolatban maradnak a gyógyszertárakkal. Ez a tény elvileg összeegyeztethetővé teszi a kisebb gyógyszerköltségek és a minőségbiztosítás párhuzamos fenntartását.
