hirdetés
2024. május. 08., szerda - Mihály.

Műtéti mozaik

A mintegy húsz esztendős porcátültetési eljárás, az úgynevezett mozaikplasztika kidolgozójával, Hangody László professzorral beszélgetett a Magyar Hírlap újságírója.

Maga az elgondolás, miszerint a porcot a csontalapjával együtt sikeresen át lehet ültetni, egyértelműen magyar találmány, ámbár nem újkeletű – idézik fel a beszélgetésben. – „Két debreceni anatómus, Krompecher és Pap professzorok már fél évszázaddal ezelőtt publikálták ezen elképzelkésüket, a módszer azonban nem terjedt el a klinikai gyakorlatban” - hívta fel a figyelmet Hangody László. Ennek okát úgy foglalta össze, hogy általában nincs olyan méretű és kiterjedésű oltvány a térdizületben, amit egy az egyben át lehetne ültetni. Ezért a térdizület nem terhelő részéről vesznek ki több, kis hengeralakú oltványt, és ezekkel mozaikszerűen beborítják a felszínt, ahol a defektus keletkezett. 

„Az első két évben a műtét nyitott technikával, az izület széles megnyitásával volt lehetséges. Rá két évre tudtuk kifejleszteni a műtét artroszkópos, azaz izületi tükrözés útján végzett technikáját” – idézte fel a professzor a kezdeteket. A műtét technikája azóta sem változott, ám az indikációs kör kiszélesedett, a rehabilitáció is módosult.

„A rehabilitáción belül rövidebb lett a tehermentesítés időszaka, az a korábbi három hétről lecsökkent kettőre. Ez idő alatt lehet mozgatni az izületet, s annak függvényében, hogy mekkora a defektus, a 30-40 kilogrammal történő részterhelés is megkezdődhet. Jellemzően három-négy héttel a műtét után megengedhető a teljes terhelés”.

A mozaikplasztikát a kezdetekkor kizárólag térdizületi kopásnál alkalmazták. Napjainkban viszont már boka- és csípő-, valamint könyök- és vállizület sérülésénél is használják.

A műtéti eljárás nemzetközi utánvizsgálati eredményei szerint 90-92% körül mozog a „jó és kitűnő” kategóriába eső beavatkozások aránya – idézik a professzort a magyarhirlap.hu-n.

hirdetés

Könyveink