hirdetés
hirdetés
2019. december. 08., vasárnap - Mária.
hirdetés

Mit tart 2007 legfontosabb sikereinek?

   A mindennapok nehézségei mellett számos kisebb-nagyobb, személyes vagy nagyobb közösséget is érintő siker születik a kórházak, klinikák, kutatóhelyek falai között. A Medical Tribune ezúttal azt kérdezte különféle szakterületek elismert művelőitől, mit tartanak az év legnagyobb sikerének, mit vártak az évtől, s mennyire teljesültek várakozásaik?

   Két szív egy kézben
   Kézenfekvő a válaszom arra, mit tartok az év sikerének: természetesen azt, hogy Magyarországon első alkalommal sikerült új szívet adnunk egy gyermeknek. Az októberi műtét az érintett fiú, a családja, a transzplantációban részt vevő orvosi team és segítőink mellett a hazai gyermek szívsebészet, s az egész magyar orvostudomány számára átütő siker. Ám amíg eddig eljuthattunk, számtalan engedélyt és hozzájárulást be kellett szereznünk, másrészt szükség volt arra, hogy szakmailag is készen álljunk: gyermekkardiológiai tapasztalatunk megvolt ugyan, ám készségeket kellett szereznünk a szívtranszplantációban. Az átültetés előkészítésének és a beteg műtét utáni gyógykezelésének tanulmányozására egyik kollégánk, Ablonczy László egy teljes évet töltött egy berlini centrumban, mire kijelenthettük: mindent megtettünk azért, hogy alkalomadtán éljünk a sors kínálta lehetőséggel. Évek óta tartó előkészítő és tudatos felkészülő munka előzte meg tehát azt a katartikus pillanatot, amikor egyszerre tarthattam kézben a gyermekből eltávolított beteg és a beültetésre váró egészséges új szívet, illetve amikor az új szerv dobogni kezdett.
    Egy családot ugyan visszavonhatatlanul tragédia ért, ám ez megmásíthatatlan, ezért annak kell örülnünk, hogy egy gyermeket megmenthettünk. Miután a technika és a gyakorlat immár adott, a következő nem kevésbé nagy feladatot az adja, hogy a társadalomban megerősítsük a donorszemléletet. Az intézmények egy részében a felnőtteknél már odafigyelnek arra, hogy egészséges szervek lehetőség szerint ne vesszenek el, ám a gyermekek esetében ez még újdonság.
    A szívtranszplantáció egyelőre kivételes operáció, ezért a sikerek között fontos megemlíteni azt, hogy a gazdasági nehézségek ellenére is meg tudtuk műteni azokat a csecsemőket és gyermekeket, akiknek erre szükségük volt. A tervezhető műtétek eredményessége mellett egy szakmai team felkészültségét és eredményességét felfogásom szerint azon lehet igazán lemérni, hogy a kis súllyal, rendellenességgel született, sürgőséggel operációra szoruló újszülötteknél miként sikerül helytállni. Egy 1400-1600 grammos csecsemő operációja ugyanis technikailag sokkal bonyolultabb és nehezebb műtét, mint a szívátültetés. Ezen a területen is sikeres volt az év. Ma már elmondhatjuk: minimális azon rendellenességgel születő újszülöttek száma, akiken nem tudunk segíteni. A magyar gyermekkardiológia mérföldköveinek nemzetközi elismerése mellett igazi sikernek azt tartom, amikor olyan anyuka hozza gyermekét szívkontrollra, akit gyermekkorában mi operáltunk. Szerencsére egyre többen vannak.
    Még egy gyermekszív beindulásáról kell számot adnom: szívsebész fiamnak megszületett negyedik gyermeke, így gyermekkardiológus feleségemmel ettől az évtől immáron négyszeres nagyszülőknek mondhatjuk magunkat.
  PROF. DR. HARTYÁNSZKY ISTVÁN,
  a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjának osztályvezető főorvosa

  Egerek és emberek meg nyulak
  Három évvel Magyarországra való hazaköltözésem után 2007 nagyon gyorsan elrohanó, s rendkívül izgalmas év volt számomra. Már a kezdetekhez lendületet adott, hogy a 2006-os év azzal az országos visszhangot kiváltott hírrel zárult, hogy bejelenthettük: novemberben a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban megszületett a Klonilla névre keresztelt egér, az első magyar klónállat. Arra már kevesebben figyeltek, hogy az első klónegeret további hét követte, amelyeknek összességében százharminc utódjuk született.
  Az orvosi genomikai kutatások továbbfejlődéséhez komplex modellrendszerek szükségesek, azonban az előállított egér állatmodellek anatómiai és fiziológiai adottságaik miatt számos humán betegség vizsgálatára alkalmatlanok, ezért igyekeztünk mi is továbblépni. Törekvésünk eredményeként tizenhárom klónozott nyulunk is született, amelyből négy élt meg hosszabb időt – ez az eredmény világviszonylatban is az elsők közé emelte a csoportot. Jelentős eredményként értékelem, hogy külföldi együttműködések nyomán, a Wellcome Trust és az Európai Unió 6., sőt már 7. keretprogramos projektjei révén a következő fél évtizedben 24 tagú kutatócsoportomban tovább folyhat a munka. Úgy vélem, Magyarországon nagy szó, ha egy kutatóteam évekre előre tervezhet.
   YNemcsak szakmai, de üzleti sikert is hozott az, hogy a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont mellett az általam alapított BioTalentum Kft. szintén részt vesz több nemzetközi projektben. Többek között génkiütött egereket hozunk létre orvosi célokra, valamint egér és patkány állatmodellekből származó ivarsejtek és embriók mélyhűtéses konzerválásának továbbfejlesztését végezzük. Részt vállalunk továbbá az embrionális őssejtkutatásokban, amelyek révén célunk, hogy – egyelőre kutatási célokra – fejlesszünk ki például szívizomszövetet egerekben. Hazai gyógyszeripari cégekkel is együttműködünk. Az embrionális őssejtekre alapozott sejtregenerációs terápia dinamikusan halad előre, a jövőben egyre több kezdeményezés érhet el a gyógyszeripari tesztek vagy klinikai kipróbálás stádiumába.
   A kutatások sikerei mellett nagyon fontos elismerésnek tartom, hogy 2007 szeptemberétől a Szent István Egyetem egyetemi tanára lettem. Reményeink szerint az egyetemen a közeljövőben ugyancsak megkezdheti működését egy molekuláris állat-biotechnológiai laboratórium.
   PROF. DR. DINNYÉS ANDRÁS
  biotechnológus, BioTalentum Tudásfejlesztő Kft.

  Nemzetközi visszaigazolás az onkológiában
  Az Országos Onkológiai Intézet sikeresen átvészelte a 2007-es egészségügyi átalakítást, ma is ugyanannyi ággyal és nagyjából a tavalyival megegyező számú szakemberrel zárjuk az évet. Kétségtelen, hogy a betegek számának folyamatos emelkedése a kollégáktól nagyobb teherbírást, a páciensektől pedig több türelmet kíván. Jelentősebb léptékű beruházások ugyan ebben az évben nem voltak, de fontosnak tartom, hogy több részleget meg tudtunk erősíteni, így megkezdhette működését az onkológiában alkalmazott kardiotoxikus gyógyszerek miatt régóta várt kardiológiai ambulancia, fejleszteni tudtuk az endoszkópiát és az invazív angiográfiát.
   Az onkológiában ritka az ugrásszerű, konkrét dátumhoz köthető fejlődés, ezért a hangsúlyt én nem egy-egy eseményre, hanem a tendenciákra helyezem. Egyre számottevőbb az intézet nemzetközi elismertsége, erről 2007-ben számos visszaigazolást kaptunk. Jelenleg 115 nemzetközi kooperációnak vagyunk részesei, Budapesten novemberben mi szervezhettük meg az Európai Rákintézetek Szervezetének munkaértekezletét, s elindult az intézet európai akkreditációja is. Utóbbi fejleményt rendkívül jelentősnek tartom, hiszen a folyamat 2008 áprilisára várt kedvező befejezése annak nemzetközi szintű elismerése, hogy az intézet a lehető legmagasabb színvonalon látja el a betegeket, ebből következően az ellátási tevékenysége kiterjedhet egész Európára, sőt a kontinensen túlra is. Az intézet egyébként már ma is jelentős tényező: egy uniós projekt keretében több európai munkabizottságban benne vagyunk, így aktív szerepet vállalunk az európai betegellátás egységes struktúrájának kialakításában, az intézetek közötti együttműködés jövőbeli formáinak kialakításában. A gyógyítás és a kutatás mellett az oktatás és a posztgraduális képzés középeurópai egységesítésében is részt veszünk; jelenleg 15 fiatal kolléga PhD-képzése folyik.
   Személyes pályafutásomban egy év leforgása alatt mind idehaza, mind a határon túl jelentős elismeréssel tiszteltek meg. Az intézettel évek óta gyümölcsöző kapcsolatokat ápoló marosvásárhelyi egyetem díszdoktori címet adományozott számomra, augusztus 20-án pedig átvehettem a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. Az elismerések jóleső visszaigazolások, de az igazi öröm az, hogy látom az intézet fejlődését.
  PROF. DR. KÁSLER MIKLÓS,
  az Országos Onkológiai Intézet főigazgató-főorvosa

  Számos nemzetközi szabadalom
  A klinika évének értékelésében külön kell választanom három fő szakterületünket: a betegellátást, az oktatást és a kutatást. A legnehezebb feladat a betegellátásban hárult ránk: az év elbocsátásokkal kezdődött, kevesebb munkatársnak kellett a korábbinál számottevően több beteget gyógyítania. Ezen a területen azt kell sikernek neveznem, hogy túléltük az évet, s – mint a közelmúltbeli bombázások idején déli szomszédaink – lassanként mi is hozzászoktunk a kiszámíthatatlansághoz.
   Az oktatásban sokkal pozitívabb eredményekről számolhatok be, hiszen klinikánk oktatói – a korábbi évek hagyományait követve – mind a hazai, mind a külföldről hozzánk érkező orvostanhallgatók körében elismerést vívtak ki. Az angol nyelvű képzésben részt vevő diákok a legjobb intézetnek a bőrklinikát választották, magam pedig elnyertem a legjobb előadói címet. A kutatóképzés terén is elégedett lehetek, hiszen PhD hallgatóink lendületesen fejlődnek, idén is eredményesen szerepeltek a diákköri konferenciákon.
  A klinika kutatóinak munkája nyomán egyetemi, sőt a hazai egészségipari kutatások szintjén is fontos sikereket hozott a 2007-es év azzal, hogy számos nemzetközi szabadalmat megszereztünk. A fény – bőrgyógyászatban már régóta ismert – kedvező élettani hatásainak az orrnyálkahártya gyulladásos allergiás folyamatainak kezelésében való alkalmazására kidolgozott szabadalmunk ebben az évben Oroszországban, Japánban, Ausztráliában is védelmet kapott, egy amerikai cég pedig megvásárolta a licencet, amely nyomán tovább finanszírozza a klinikai kutatásokat az USA-ban, Mexikóban, Kanadában és Szegeden is. Az amerikaiaknak az allergiás betegségek fényterápiájában és az orrpolipózis kezelésében ezen felül alapkutatásokat is végzünk. Két másik szabadalmat is bejelentettünk: a fül-orr-gégészekkel együttműködésben a molekuláris biológiai kutatások során sikerült azonosítanunk egy a posztinkubációs stenosis kialakulására hajlamosító gént, valamint a kolloidkémiai intézet munkatársaival egy bőrnyújtásra szolgáló szöveti expandert. Ezek az egyetem szabályzatának megfelelően szolgálati szabadalmaknak minősülnek, azaz, ha valaha anyagi haszon származik belőlük, abból az egyetem is profitálhat.
  A klinika sikerei minden esetben csapatmunka eredményei. A vezetőn az múlik, hogy megtalálja azokat a kutatási területeket, amelyekbe érdemes energiát fektetni, amelyek révén menedzselhetővé válnak a kevésbé profitábilis tevékenységek is, valamint felkutassa, megnyerje, s megtartsa azokat a fiatal és idősebb szakembereket, akiknek kvalitásai és elhivatottsága révén ezek a sikerek létrejöhetnek. Úgy érzem, e területen egyértelmű a siker.
   PROF. DR. KEMÉNY LAJOS,
  a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának intézetvezető egyetemi tanára

  Auguszta és autofágia
 Az év összegzésekor nemcsak szakterületemről, a sejtbiokémia és genomikai kutatások terén elért eredményekről számolhatok be, hiszen saját intézetemen, illetve az orvoscentrumon túl immáron a Debreceni Egyetem egészéért tartozom felelősséggel; 2007. július 1-jétől az egyetemi szenátus rektorrá választott. Ebben az évben az egyetemen befejeződött az ország rendszerváltás utáni eddigi legnagyobb egészségügyi beruházása, a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió által támogatott 13 milliárd forintos Auguszta intézményfejlesztés. Az egyetemen belül az elmúlt évek legnagyobb feladata az volt, hogy a kardiovaszkuláris és daganatos betegek kezelése terén egyaránt áttörést hozó beruházást rendben, határidőre és a források túllépése nélkül valósítsuk meg, ezért a projekt december 7-i hivatalos lezárása egyszerre hozott ünnepet és megkönnyebbülést.
   Ugyan hatéves orvoscentrumi elnökségem előtt másfél évig már lehettem a Debreceni Egyetem rektora, a mostani 3 éves megbízatás alapvetően más helyzetben történik. Ma mind az egyetemnek, mind az orvoscentrumnak a működése integrált, jól szervezett keretek között zajlik, stabil és kiegyensúlyozott, s bízom abban, hogy a közeljövőben a megkezdett irányt tartva az ország egyik legdinamikusabban fejlődő intézményeként sikerül oktatóinkkal, kutatóinkkal és hallgatóinkkal közösen újabb korszakalkotó éveket megélnünk.
   Saját házam táján, a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetben, 12 fős munkacsoportomban a sejthalál különböző formáit, legújabban az autofágia általi – azaz a sejt saját anyagainak lebontásával történő – sejtelhalást tanulmányozzuk, a jelenség gyulladásos és tumoros folyamatokban játszott szerepének vizsgálata új és izgalmas kutatási terület. Idén is több hazai és nemzetközi publikációnk jelent meg, amelyek nyomán több külföldi kongresszusi meghívást, előadói felkérést is kaptam: az Egyesült Államokban a szakterület egyik legnevesebb tudományos seregszemléjén, a Gordon-konferencián plenáris előadást tarthattam, s jelentős európai kongresszuson is hasonló szerepvállalásra kértek fel. Amellett, hogy a nemzetközi konferenciákon képet kaphattam az erős versenyben folyó kutatási terület jelenlegi helyzetéről, a felkérések visszaigazolást jelentettek számomra arról, hogy más kötelezettségeim ellenére sem szakadtam el saját tudományterületemtől, s lépést tudok tartani az új szakmai kihívásokkal.
  A számadásnál még egy nagyon fontos történést kell megemlítenem – noha azt nem mondhatom saját eredményemnek: a családomban az év legfontosabb eseménye volt, hogy három gyermekem közül a legnagyobb fiam megnősült.
  PROF. DR. FÉSÜS LÁSZLÓ
  kutatóorvos, sejtbiokémikus, a Debreceni Egyetem rektora

  Őssejtklinika létesült
  Szakmai téren kettős év volt számomra az idei: miközben ugyanis klinikánk számos rangos külföldi partnerre tett szert, a külföldi betegek számának visszaesését kellett megtapasztalnunk, amiben az ország határokon túli kedvezőtlen megítélése éppúgy szerepet játszott, mint a környező államokbeli konkurencia fejlődése. Az áremelkedések és a forint erős árfolyama is hozzájárult ahhoz, hogy egészségügyi magánvállalkozóként azt kell mondanom: a most elmúlónál sokkal sikeresebb éveket éltünk már meg. Ugyanez a megállapítás szerencsére nem áll a szakmai sikerek tekintetében. Szeptemberben, fennállásunk 15 éves jubileumán Siófokon megrendezett nemzetközi kongresszuson a hazai plasztikai sebészek mellett a környező országokból éppúgy fogadhattunk résztvevőket, mint a tengerentúlról. Ugyancsak nemzetközi kapcsolatainkat erősítette az a tudományos fórum, amelyet svéd magánorvosok részvételével szakmai szervezetünk magánorvosi szekciója szervezett Budapesten. Szintén tanulságos volt, hogy munkatársammal részt vehettem a Monacóban rendezett Anti Aging Világkongresszuson, ahol az öregedés késleltetésében tapasztalható új trendről kaphattunk átfogó képet.
    Meglátásom szerint 2007-ben az ország egyik legjelentősebb és leginnovatívabb egészségügyi fejlesztéseként értékelhető az a félmilliárdos beruházás, amely révén világszínvonalú őssejtklinika létesült Kaposváron. A laboratórium híre nemcsak a külföldi, hanem a magyar kutatóhelyek és intézmények fantáziáját is megmozgatta, amit jelez, hogy már több hazai együttműködés látszik kirajzolódni. Ezt azért tartom különösen pozitív fejleménynek, mert idehaza sajnos sokszor nem jellemző, hogy a kutatóhelyek egy irányba húzva próbálnak előmozdítani a tudományban, a gazdaságban vagy a társadalomban fontos ügyeket. Ez a laboratórium mindhárom megnevezett szegmens tekintetében rendkívüli jelentőséggel bírhat akkor, ha megkapjuk azokat az engedélyeket, amelyek szükségesek a gyógyító munka megkezdéséhez. Az embrionális őssejtekkel való gyógyítás olyan betegcsoportoknál adhat esélyt a hatékony kezelésre és gyógyulásra, ahol a hagyományos medicina csődöt mond. A tudományos felügyelőbizottságban neves amerikai tudósok vállaltak szerepet és egy Nobel- díjas kutatóval is folynak megbeszélések. A laboratórium egyelőre kutatóhelyként és sejtbankként funkcionál, ám bízunk benne, hogy a helyzet hamar változhat, s a magyar őssejtkutatás olyan új lendületet vehet, amely a hazai tudományos élet és egészségipar számára is nemzetközi hírnevet, azon keresztül pedig prosperitást hozhat.
  DR. SEFFER ISTVÁN
  plasztikai sebész, a kaposvári Seffer & Renner Magánklinika ügyvezető igazgatója
 
  Vissza a laboratóriumba
  Az elmúlt néhány évhez viszonyítva 2007 régi-új távlatokat nyitott számomra. 2006-ban ugyanis egyrészt lejárt a hat éven át tartó dékáni megbízatásom, másrészt a Nemzetközi Kórélettani Társaság főtitkáraként második négyéves mandátumomat is kitöltöttem, ezért a korábbinál jóval kevesebb adminisztratív teendő hárult rám, s ez lehetővé tette, hogy több időt tölthessek a laboratóriumban.
   A Kórélettani Intézet kis kutatóhely, ám nagyon széles skálájú: a nefrológiai, a mikrocirkulációs, a reprodukciós, valamint a saját, lipidológiai munkacsoportom is önállóan vesz részt kutatási programokban. Szakterületemen belül az egyik legígéretesebb kezdeményezésnek azt a kutatási programot tartom, amelynek keretében nyolc hazai kutatóhellyel működünk együtt egy vakcinaterápiás klaszterben (VTC). Azt kutatjuk, hogy az érelmeszesedéshez társuló gyulladás és annak szövődményei ellen van-e esély gyógyító vakcinát kifejleszteni. A hároméves projektben egykori tanítványom, Lisziewicz Júlia professzor asszony a HIVvírusokat kordában tartani képes, jelenleg klinikai fázisban lévő vakcinációs technikájának indikációbővítését célozzuk meg.
  Több meghatározó és mértékadó konferenciát is hozott számomra a 2007-es év. A Magyar Atherosclerosis Társaság elnökeként sikerként értékelem, hogy novemberben harmadik alkalommal tudtuk tető alá hozni a Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferenciát, amelyen közmegegyezéssel elfogadtuk a legújabb hazai ajánlásokat. Fontos elismerést jelentett számomra, hogy a Pécsi Tudományegyetem Orvos- és Egészségtudományi Szakosztálya felkért egy életmű-előadás megtartására, amely során négy évtizedes kutatói munkámról adhattam összegzést. Az egyetemeknek az értelmiségiek képzésében és nevelésében játszott szerepéről a Civil Akadémia előadás-sorozata keretében kérték ki a véleményem, s ugyancsak üdítő színfoltot jelentett számomra, hogy a nyáron a fővárosban a 30. Szőlő és Bor Világkongresszuson a Bor és Egészség szekció társelnökeként igazi szakértő társaságban cserélhettem eszmét a bor egészségre gyakorolt jótékony és kevésbé jótékony hatásairól. Az év utolsó hónapja sem telt eseménytelenül: a napokban átvehettem a MOTESZ-díjat, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének elismerését.
   Mozgalmas év volt 2007, s ezt odahaza is átélhettem azokon a hétvégéken, amikor három gyerekemmel s családjaikkal, összesen hét unokánkkal zsúfolódtunk össze családi körben, az élet legfontosabb társaságában.
  PROF. DR. SZOLLÁR LAJOS,
  a Semmelweis Egyetem ÁOK Kórélettani Intézetének igazgatója

A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!

A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
E-mail cím:
Jelszó:
B. PAPP LÁSZLÓ
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink