„Mindegyikre hull valamennyi fény”

Hiltrud Häntzschel: Brecht asszonyai

Kíváncsi lennék én egy pszichiáter szakvéleményére. Nem is a könyvről, hanem Bertolt Brechtről, akinek életét és munkásságát annyi asszony szegélyezte, ahány drámát papírra vetett – legalább. Na jó, csapjuk ide az átdolgozásokat, feldolgozásokat, átiratokat isimages/
A drámákból és Brecht teoretikus munkáiból fölépült a huszadik századi színházművészet egyik – vagy tán a – legnagyobb életműve. Az asszonyok története viszont gigantikus pusztulássorozat: nők be- és föláldozódása, megszületett gyerekek kálváriája és meg nem született gyerekek fájdalmas hiánya. A kettő összefügg, nagyon is, bár ez az összefüggés távolról sem szükségszerű.
 Hiszen ezek az asszonyok – legalábbis az a hét, akiről a könyvben részletesen is szó esik – mind valakik voltak; és nemcsak úgy valakik, ahogy mindenki az, hanem igazi Kőmíves Kelemenné mindahány: ott vannak a „falban”, benne az életműben. Mert például az egyik legnagyobb Brecht-siker, a Koldusopera úgy keletkezett, hogy Elisabeth Hauptmann – aki e női panoptikumban a „valamilyen Bessie” nevet érdemelte ki – Londonban fölfigyelt Gay Háromgarasos operájára, és hosszasan győzködte Brechtet, hogy dolgozza át. Mármint ő, Elizabeth Hauptmann, természetesen Brecht intenzív szellemi vezényletével. Kapott is a honoráriumból mindig pontosan egynyolcad résztimages/