Kézhigiénés világnap: kesztyűre nincs mindig szükség, kézhigiénére igen
A Kézhigiénés Világnap alkalmából a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) május 8-án tudományos ülést szervezett, csatlakozva az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi kezdeményezéséhez. Az eseményen elismert szakértők osztották meg gyakorlati tapasztalataikat, valamint ismertették a legfrissebb tudományos eredményeket.
Galgóczi Ágnes, az NNGYK Járványügyi és Infekciókontroll Főosztályának osztályvezetője nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a helyes kézhigiénés gyakorlat kiemelt fontossággal bír a gyógyító-megelőző munkában. Kiemelte a kézhigiéne és a gumikesztyűhasználat gyakorlatának fontosságát mind az oktatás, mind a betegellátás vonatkozásában. A szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy a kézhigiéne a betegágy mellett, a betegellátás biztonságának garantálása során születik, az egészségügyi dolgozók minden egyes mozdulata során.
Az Egészségügyi Világszervezet Magyarországi Irodájának képviseletében a tudományos ülés résztvevőit Haris Hajrulahovic igazgató köszöntötte, aki részletesen kifejtette az idei világnap jelmondatát: "Kesztyűre nincs mindig szükség. A kézhigiénére igen."
Bayer-Dandár Eszter, a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet vezető higiénikusa előadásában rámutatott, hogy a gumikesztyűk széles körű használata egy egészségügyi szakdolgozó fertőtlenítőszer-allergiájára vezethető vissza, amelyet később a HIV-járvány felfedezése tovább erősített. Előadásában hangsúlyozta: "a kesztyűhasználat tanítása és ellenőrzése ugyanolyan fontos feladatunk, mint a kézfertőtlenítés felügyelete".
Kőváriné Bajor Éva, a Pécsi Tudományegyetem ápolásszakmai igazgató-helyettese a gumikesztyűhasználat gyakorlati kihívásait mutatta be a felhasználók szemszögéből.
Szeberényi Katalin, az NNGYK közegészségügyi szakembere a Kézhigiénés Önértékelő Rendszer (KÖR) 2024. évi eredményeit ismertette. Az előadás során kitért a keresztmetszeti eredményekre és trendekre, valamint azokra az érdekességekre és kiugró eltérésekre is, amelyek az önértékelésből származtathatók.
Oszlánczi Gábor, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa a kézhigiéne klasszikus gyakorlati kihívásairól tartott előadásában kitért arra, hogy a járványok - legyenek azok bármekkora kiterjedésűek - az egyéni érintettség vonatkozásában mindig megemelik a kézhigiénés tevékenységek megfelelőségét. Záró gondolatként azt a kérdést tette fel, hogy vajon ezt az emelkedett kézfertőtlenítőszer használatot hogyan lehet megtartani.
Szeberényi Katalin második előadásában a sebészi bemosakodásra vonatkozó, új módszertani levél tervezetét ismertette, amely korszerű technikákra és a legfrissebb tudományos eredményekre épül. Az új ajánlások nemcsak technikai újításokat tartalmaznak, hanem számos, a dolgozók egészségének védelmét célzó elemmel is bővültek.
A tudományos ülésen Veress István, az NNGYK népegészségügyi referense bemutatta az Európai Unió keretei között szervezett, jelenleg pilot fázisban lévő kézhigiénés vizsgálat modelljét és módszertanát. A vizsgálat célja, hogy feltérképezze az egészségügyi dolgozók viselkedését befolyásoló tényezőket, és ezek megértésével javítsa a kézhigiénés megfelelőséget.
Végül Rózsa-Ábrahám Mónika, viselkedéstervező szaktanácsadó egy egyedi kezdeményezést mutatott be, melyben az ellátottakat is bevonták a kézhigiénés gyakorlatba. Az intervenció eredményeként nőtt a betegbiztonság, javult a dolgozói együttműködés és a higiénés gyakorlat színvonala. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók számára a "minimális" edukáció nem elegendő tartós eredmények eléréséhez, esetükben számos, viselkedést befolyásoló tényezőre szükséges hatni a célul kitűzött szint eléréséért.
