Két asszony és a karmester

LeosŠ JanácŠek: Jenuşfa

Tíz éven át írta JanácŠek a Jenuşfát, de a Brünnben, az ottani színház nyomorúságos körülményei közt 1904. január 21-én tartott bemutató csak félsikert hozott. A hőn vágyott prágai premier (1916. május 26.) már világsiker: JanácŠek 1928-ban bekövetkezett haláláig legalább hetven rendezésben adták elő a művet különféle német nyelvű színpadokon, (később a Metropolitanben is); de ezért nagy árat fizetett a zeneszerző: bele kellett egyeznie, hogy a karmester, Karel KovarŠevic giccsesen áthangszerelje és ezzel meghamisítsa a darabot. A magyar bemutató az eredeti változathoz megy vissza.

Ez nagyszerű. Miközben ugyanis a világ összes nagy dalszínházában diadalmasan futnak művei (legutóbb például a bécsi Staatsoperben), addig nálunk évtizedek óta nem volt premierje.

Elszigeteltsége többek közt abból ered, hogy JanácŠek teljesítménye végzetesen a saját nyelvéhez kötött. Míg Bécsben németül adják elő (ne feledjük, Max Brod, aki megmentette Franz Kafka életművét, még JanácŠek életében autentikus német fordítást készített operáiból), nálunk csehül éneklik.

Mert ez a remekmű, ha a színrevitelben nem is, zeneileg kimagasló előadást hozott. Vidnyánszky Attila kissé fantáziátlanul állította színpadra a darabot. Főleg a világítással és néhány egyszerű szimbólummal dolgozott, különösen szépen sikerült a finálé beállítása. Nem rendezte túl a darabot, nem zavarta az énekeseket, és most ez volt a legfőbb jó.