Jöttek orvosolni a bajt, s magukkal hozták a kolerát

A kór gyorsan elterjedt az egész országban, és a világ legnagyobb kolerajárványát idézte elő annak ellenére, hogy a 2010. január 12-i földrengést követően óriási nemzetközi mozgósítás történt Haiti megsegítése érdekében, aminek hatása változatlanul érződik.

A nemzetközi erőfeszítéseket azonban hátráltatja az, hogy az ENSZ-nek nyilvánvalóan köze van a járvány kitöréséhez, de ezt nem akarja elismerni. Járványtani és mikrobiológiai bizonyítékok erőteljesen afelé mutatnak, hogy a kolera nepáli ENSZ-békefenntartókkal érkezett Haitira.  "Ami történt, olyan volt, mintha égő gyufát dobtak volna egy benzinnel teli szobába" - jelentette ki Paul S. Keim mikrobiológus-genetikus, akinek a laboratóriuma megállapította, hogy a haiti és nepáli koleratörzsek gyakorlatilag egyformák. "Az igazságot őszintén bevallva az ENSZ elnyerhette volna a lakosság bizalmát, és elősegíthette volna a kolera elleni harcot. Ám el lett rontva" - fogalmazott Renaud Piarroux, aki az egyik első, a járvány okainak feltárását szolgáló vizsgálatot vezette.

A világszervezet továbbra is azt mondja, hogy egy független szakértői testület szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a járványt csapatai okozták. Csakhogy ugyanazok a szakértők a The New York Timesnak nyilatkozva elismerték, hogy Keim vizsgálata, amely az övéket követte, "cáfolhatatlan molekuláris bizonyítékkal" szolgált arra, hogy a haiti kolera igenis Nepálból származik. Ennek ellenére Anthony Banbory ENSZ főtitkárhelyettes nemrég kijelentette, hogy "szerintünk a kolerajárvány nem köthető egyetlen tényezőhöz".

John Vertefeuille, az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központjának (CDC) haiti igazgatója úgy vélekedett, hogy sok egészségügyi vezető szerint a kolerajárványra adott válasz "igen figyelemreméltó" volt. Arra célzott, hogy a kezdeti 9 százalékos óriási halálozási ráta 1,3 százalékra csökkent (1 százaléknál kevesebb esetén mondják azt, hogy jól kezelt járványról van szó). A legfrissebb statisztika szerint pedig az új esetek száma napi 120-ra mérséklődött. Összességében tehát a szigetország megmenekült az 1990-es években Latin-Amerikán végigsöprő kolerától, és attól is, amelyik a XIX. században sújtotta a karibi térséget.
    
A kolera különbözőképpen hat az emberekre: sok fertőzöttnél egyáltalán nincsenek tünetek, vagy csupán enyhe vagy mérsékelt hasmenés. A súlyos kolerás eseteknél vízszerűvé változik a széklet, és gyakori a hányás. A kezelés egyértelmű: szájon vagy intravénásan pótolni kell az elvesztett folyadékot és elektrolitokat. Azok, akik nem részesülnek megfelelő kezelésben, annyira kiszáradhatnak, hogy sokkos állapotba kerülnek, és gyorsan meghalnak.

Az amerikai járványügyi központnak a földrengés után készült jelentése "rendkívül valószínűtlennek" nevezte, hogy kolera üti fel a fejét Haitin.  2010. október 8-án azonban nepáli katonák kezdtek érkezni a szigetországba közvetlenül azután, hogy a náluk endemikusnak számító kolerában szenvedők száma ismét megszaporodott.

2010 októberében, egy héttel a járvány kitörése után a mirebalais-i vezetők már az ENSZ-támaszpontra mutogattak, a világszervezet képviselői pedig megpróbálták elejét venni a szerintük rosszindulatú pletyka továbbterjedésének. Először az ENSZ azt közölte, hogy a támaszponton a szemét kezelése nemzetközi szabványok szerint folyik, zárt szennyvízülepítőket használnak, amelyeket rendszeresen ürít egy haiti vállalkozó, és a hulladékot az előírásoknak megfelelően földeli el.
    
Október 27-én azonban az al-Dzsazíra televízió felvételt készített a békefenntartókról, akik ásóval "lázasan dolgozva igyekeznek felszámolni egy szennyvízkiömlést". A beszámoló szerint fekete szennyvíz ömlik a latrinákból egyenesen a folyóba, és a levegőben ürülék bűze érezhető.

Nem sok idő kellett hozzá, és szigetlakók nyomultak be a bázisra, a tüntetések egészen a fővárosig, Port-au-Prince-ig terjedtek, és lázongás volt Cap-Haitienben. Vudupapokat lincseltek meg, mert állítólag szerepük volt abban, hogy a kolera lecsapott a szigetországra.

Nem volt egyetértés a járvány kezelésének módja tekintetében sem. Egyesek a legolcsóbb megelőzési és kezelési módszereket akarták alkalmazni, és az erőforrásokat a továbbiakban megvívandó hosszú küzdelemre összpontosítani. Mások minden rendelkezésre álló eszközt egyből be akartak vetni, beleértve a tömeges oltásokat, víz- és csatornarendszer építését. Sokan vonakodtak használni a kóros hasmenést fékező, a betegek szenvedését csökkentő és a kór továbbterjedését korlátozni képes antibiotikumokat. Egyedül a kubaiak adtak antibiotikumot minden általuk kezelt betegnek és megelőzés céljából a családtagjaiknak is.  A nemzetközi egészségügyi hatóságok kezdetben azt mondták, hogy antibiotikumot csak a súlyos betegeknek kell adni. Csaknem három hónap telt el addig, hogy a CDC a mérsékelt eseteknél is javasolja az antibiotikum használatát.
    
 2011 februárjában, csaknem négy hónappal a járvány kitörése után független ENSZ-szakértők érkeztek Haitira. A csoport nemcsak azt állapította meg, hogy a kolera Dél-Ázsiából származik, hanem azt is, hogy a fertőzés közvetlen forrása a nepáli katonák tábora mögötti kis folyó.

Tavaly novemberben a kolera haiti áldozatai nevében jogi keresetet nyújtottak be az ENSZ-nek. Az áldozatok ügyvédei azt kérték a világszervezettől, hogy hozzon létre egy bizottságot, amely megvizsgálja a követelést.

Meille-ben az ENSZ-támaszpont kapuját újra festették, és most uruguayi békefenntartók jelzése látható rajta. A nepáliak hazamentek. A támaszpont mögött a járványt elindító kis folyó partján újból zajlik az élet. Sok embernek, aki ott él, nem áll rendelkezésére egyéb vízforrás.