2024. március. 19., kedd - József, Bánk.
hirdetés

Ha az orvos a beteg

Mi történik, ha egy orvos kerül bajba, ha őt kell gyógyítani? A szerző aneszteziológus, és szenvedélyes szószólója az orvos–beteg kommunikáció javításának. Egy lovasbaleset kapcsán elképzelte, mi történne, ha kórházba kerülne. Máté-Horváth Nóra írása a wmn.hu-n.

(...) betegem halálával a fejemben, harmadnap leestem egy vágtázó lóról, mert egyszerűen nem tudtam kellően figyelni a világra körülöttem.

Feküdtem a földön, néztem a szél kergette felhőket az égen, és azon gondolkoztam, hogy ha ezt látom, akkor túléltem az esést. Óvatosan mozdítottam meg a lábam, majd a karom, végezetül – tudván, hogy a traumatológia legszigorúbb utasítása ellen teszek – a fejem. Fellélegeztem, hogy mozog mindenem. (...)

Orvosként, egy omladozó vár falait védve néha elfelejtjük, milyen lehet a másik oldalon. Teljesen mindegy, hogy tudósok vagy kétkezi munkások, orvosok vagy kertészek, nyugdíjasok vagy diákok, fiatalok vagy öregek a betegeink: akkor és ott nagyon kiszolgáltatottak. Biztonságérzetük javarészt a mi közléseinktől, emberi gesztusainktól függ. Ebben a kontrollvesztett állapotban pont ugyanannyira van szükségük a jó szóra, mint a megfelelő orvosi ellátásra.

Azért nem mondanám tehát, hogy orvos vagyok, mert baj lenne, ha ez lenne az emberi hang záloga. Azért nem mondanám, mert nem akarnám feleslegesen a kapcsolataimat vagy az esetleges hozzáértésemet fitogtatni. Azért nem mondanám, mert nem orvosként lennék ott, hanem betegként, vagy csak egyszerűen: emberként.

Ahogy feküdtem sajgó porcikáimmal a földön az esés után, és néztem a szél kergette felhőket az égen, elképzeltem, milyen lenne, ha nem a személyzeti bejárón, hanem a főbejáraton kerülnék be az egészségügybe. És rájöttem, hogy félnék.

Annak ellenére félnék, hogy ismerem a rendszert. Nem azért, mert nincs az ellátásban bizalmam: tudom, hogy „el lennék látva". Tudom azt is, hogy a sok rémhír és rossz tapasztalat ellenére mennyi emberi küzdelem és pozitív gesztus van az egészségügyben. De a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség akkor és ott a földön fekve mégis megijesztett, és a helyzetem kettőssége (orvos is vagyok, beteg is vagyok...) nemhogy nem segített, de még nyomasztott is. Hiába ismerem jól az egyik oldalt, ha most a másikra kerültem.

A másik oldalon lenni pedig sokkal, de sokkal nehezebb.

A teljes írás

(forrás: WMN Magazin)

cimkék

hirdetés

Könyveink