hirdetés
2021. április. 11., vasárnap - Leó, Szaniszló.

Gyulladást jelző biomarkerek és társbetegségek COPD-ben

Az emelkedett biomarker-szintek meghatározása jelentős segítséget nyújthat a társbetegségek kialakulása szempontjából fokozottan esendő COPD-s betegek felkutatásában és az emelkedett halálozási kockázat felismerésében. 

A COPD-t az inhalatív részecskékre, gázokra, különösen a dohányfüstre adott fokozott gyulladásos válaszreakció jellemzi. A betegek vérében is megemelkedik a keringő gyulladásos citokinek, akutfázis-fehérjék és gyulladásos sejtek mennyisége, amelyek együttesen szisztémás gyulladás jelenlétét jelzik. Hasonló szisztémás gyulladás játszik szerepet a COPD számos olyan társbetegségének kialakulásában, mint pl. a kardiovaszkuláris betegségek, a diabetes mellitus, a tüdőrák, a tüdőembólia, a csípőtörés vagy a depresszió. A szisztémás gyulladás markereiként szolgáló emelkedett CRP- és fibrinogénszint, valamint az emelkedett fehérvérsejtszám egyszerűen és megbízhatóan meghatározható a mindennapi betegellátásban. A cikkünkben ismertetett tanulmány (Gyulladást jelző biomarkerek és társbetegségek COPD-ben, M Thomsen, M Dahl, P Lange et al in Am J Respir Crit Care Med, Vol 186, Iss. 10, pp 982–988, Nov 15, 2012) szerzői vizsgálatukban 8.656 COPD-s beteg kiindulási CRP- és fibrinogén-szintjét, fehérvérsejtszámát meghatározva, 5 éves követés során felmérték a biomarkerek kombinált alkalmazásának prognosztikai jelentőségét a fentiekben említett társbetegségek előfordulási kockázatának vonatkozásában.

A Copenhagen City Heart Study és a Copenhagen General Population Study résztvevői közül 8.656 beteget találtak, akik a légzésfunkciós kritériumok alapján COPD-ben szenvedtek és mind a 3 biomarkerét megmérték. A társbetegségek előfordulására vonatkozó információkat a Dán Betegnyilvántartás, a Dán Rákregiszter és a Dán Nemzeti Halálozás Regiszter adatai alapján gyűjtötték. A résztvevőknél a hipertónia előfordulását az önbevallásos kérdőív alapján (szedett gyógyszerek), a vérzsírszinteket minden résztvevőnél meghatározva összesítették.

 A 8.656 COPD-s beteg közül 6.555 egyénnél a FEV1/FVC a normál határ alatti volt, ezek a betegek fiatalabbak, alacsonyabb FEV1-értékűek, és általában aktív dohányosok voltak. Az 5 éves követés során 386 ISZB-t, 179 miokardiális infarktust, 292 szívelégtelenséget, 143 II-es típusú diabetes mellitust, 93 tüdőrákot, 657 tüdőgyulladást, 92 tüdőembóliát, 141 csípőtörést és 84 depressziót kórisméztek. Emelkedett CRP-szint (3 mg/L felett) mellett 1,69-ről 1,94-re emelkedett az ISZB, a miokardiális infarktus, a diabetes mellitus, a szívelégtelenség, a tüdőrák és a tüdőgyulladás előfordulási valószínűsége (az 1mg/L alatti CRP-szinttel rendelkezőkhöz képest). Amennyiben mind a három vizsgált paraméter magas volt, az ISZB kockázata 2,19-szerese volt a normál tartományban lévő gyulladásos biomarkerszintű csoporthoz képest. Ugyanezen összehasonlításban a miokardiális infarktus 2,32-szer, szívelégtelenség 2,63-szor, a diabetes 3,54-szer, a tüdőrák 4x, míg a tüdőgyulladás 2,71-szer gyakrabban fordult elő a magasabb gyulladásos biomarkerszintű betegek esetében. Hasonló összefüggés nem volt kimutatható a pulmonális embólia, a csípőtörés és a depresszió tekintetében. Az akut exacerbációk halmozódása szintén ebben a csoportban volt szignifikánsan gyakoribb. Mindezek az összefüggések minden súlyossági csoportban, így a korai stádiumokban (GOLD I-II), valamint a nem dohányzók, a már nem dohányzók és az aktív dohányosok alcsoportjaiban is ugyanúgy kimutathatóak voltak.

A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az aktív szisztémás gyulladás jelenlétét jelző hármas biomarker-kombináció emelkedett szintje a dohányzási státusztól függetlenül fokozott kockázatot jelez: 2,2-szeres kockázatemelkedést az ISZB, valamint négyszerest a tüdőrák előfordulására vonatkozóan. Hasonló kockázatemelkedés volt megfigyelhető nem-COPD-s populációban is a CRP-szint emelkedése és az ISZB, a daganat vagy a depresszió kialakulásával kapcsolatban. Az emelkedett biomarker-szintek meghatározása jelentős segítséget nyújthat a társbetegségek kialakulása szempontjából fokozottan esendő COPD-s betegek felkutatásában és az emelkedett halálozási kockázat felismerésében.  Ezekben az esetekben különösen fontos az ISZB-ben és diabetes mellitusban már elérhető profilaktikus életmód-változtatás és gyógyszeres kezelés mielőbbi megkezdése, a tüdőrák vonatkozásában pedig a CT-szűrővizsgálat elvégzése. A társbetegségek korai felismerésével és hatékony kezelésével ugyanis számottevően javítható a COPD-s betegek várható túlélése. 

Dr. Tolnay Edina
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 1,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés