hirdetés
2022. december. 04., vasárnap - Borbála, Barbara.
hirdetés

Dr. Móczár István és Dr. Jakab Zoltán álláspontja.

Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban ígéretet tett arra, hogy megmenti az egészségügyet. A hogyanról akkor nem sok szó esett, s ugyan a helyzetfelmérés zajlik, a hosszabb távra szóló stratégiai elképzelések ma sem ismertek, sokak szerint októberig, az önkormányzati választásokig nem is lesznek azok. De mennyi ideje van a kormánynak, pontosabban mennyi türelme van a változásra váró ágazatnak? Ahány nézőpont, szinte annyiféle válasz. Dr. Móczár István és Dr. Jakab Zoltán álláspontja.

Nagyobb lehet most a mozgástér

Ha egy kormány nagyon akar valamit, arra a forrást is elő tudja teremteni, mint ahogy annak is mindig megtalálják a módját, hogy a focira biztosan jusson pénz. Ha komolyan gondolják az ágazat megmentését, meg fogják találni annak is a lehetőségét.

Dr. Móczár IstvánAz alapellátás megerősítése például sok milliárd forintot tudna megtakarítani a szakrendelőknek és kórházaknak, hiszen a háziorvosok képesek lennének helyben sokkal több vizsgálatot elvégezni, ha megfelelő lenne a finanszírozás. A háziorvosoknál olcsóbban senki sem tud egy EKG-t, kislabort vagy 24 órás vérnyomásmérő vizsgálatot elvégezni, mégis a legtöbb rendelőből tovább kell küldeni a beteget a műszerezettség hiánya miatt. Kell többletforrás az ágazatba, ám nem csak a pénzen múlik a siker. Az utóbbi években legtöbben a munkakörnyezet labilitását és a jogbizonytalanságot (például OEP korbácsrendelet) szenvedték meg – a gyógyítási szempontok helyett a rövid távú fiskális szemlélet előtérbe kerülése keserítette meg az alapellátásban dolgozók munkáját.

A mostani kormány könnyebb helyzetben van, mint a korábbi: nemcsak a kétharmados parlamenti többségre támaszkodhat, hanem az önkormányzatokra is. Ha októberben meg tudják erősíteni a városokban és megyékben immáron négy éve meglévő hatalmukat, beindulhat a nagyarányú átszervezés. A kormánypárti polgármesterek és helyi képviselő-testületek nyilvánvalóan jobban hajlanak majd a kompromisszumra saját kormányukkal, mint az előző ciklus egészségügyi minisztereivel, s maguk az egészségügyi dolgozók is jobban elfogadhatják az intézkedéseket.

Magyarországon nemcsak a gazdaság beteg, hanem az emberek is, akik mind fizikálisan, mind lelkileg „lepusztultak” – beteg emberekkel pedig nem lehet prosperáló gazdaságot, szebb jövőt építeni. Ha a kormányzat egy hiteles filozófia mentén képes lesz változtatni a korábbi életszemléleten és reményt adni az embereknek, sokkal nagyobb mozgástere lesz az esetleg népszerűtlen intézkedések véghezvitelében is.

Dr. Móczár István

maglódi háziorvos


Dr. Jakab ZoltánNincs idő még egy kampányra

A választások előtt semmi konkrétumot nem tudhattunk meg az „évek óta kormányzásra kész” Fidesz egészségpolitikai terveiről. Megalakult az új kormány, mögötte ott az elsöprő parlamenti többség, ám a tervekről még most is vajmi keveset tudunk, pedig hónapok teltek el, s immár ismét kampányidőszakba fordulunk, ami újfent halogatásra ad indokot. Tartok tőle, hogy a kormányzat csak az októberi voksolást követően áll elő a cselekvési tervvel – s ez még mindig a jobbik eset, mert azt feltételezi, hogy létezik ilyen, csak a szavazatmaximálás szándéka miatt jegelik. A kormánypártnak ugyanis több olyan döntést is meg kell hoznia, aminek ellenzékként kerékkötője volt.

A jelenlegi helyzet természetesen nem függetleníthető attól, hogy a finanszírozási anomáliák és azok következményei nem új keletűek. A legfontosabb teendő egyrészt a finanszírozás betegkövetővé tétele, másrészt az életképtelen kórházak számának csökkentése, s az így megtakarított összegből a forráshiány mérséklése (önmagában a volumenkorlát eltörlésétől még nem lesz több pénz a zárt kasszában). Minél később látnak neki az átalakításnak, annak annál radikálisabbnak kell lennie, hogy a konfliktusok árán véghezvitt átalakítások pozitív hozadéka még ebben a választási ciklusban beérjen. Kérdés, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában az egyeztetések csak a látszatot szolgálják-e vagy érdemben is lehet befolyásolni a döntéseket. Persze az is igaz: nemhogy az ágazatban, olykor egy szakmán belül sincs egységes álláspont egy-egy konkrét kérdésről.

Némileg megnyújthatja ugyan a kivárás időszakát, hogy az orvostársadalom egy igen jelentős része inkább konzervatív beállítottságú, ám hamarosan a lojalitáson felül fog kerekedni a saját érdek. Kimondva-kimondatlanul, de mindenki tisztában van azzal, hogy érdeksérelem nélkül nem lehet előrelépés – az érdeksérelmeket pedig lobbierejéhez mérten mindenki igyekszik majd minimalizálni.

Dr. Jakab Zoltán

baleseti sebész főorvos, váci Jávorszky Ödön Kórház; MSZP Pest megyei elnökhelyettes


Dr. Feller Antal és Dr. Varga Zoltán álláspontját itt, Dr. Velkey György és Dr. Varga Imre álláspontját pedig itt olvashatja!

B. PAPP LÁSZLÓ
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
hirdetés

Könyveink