Cziffra György Liszt-etűdöket játszik

Sátáni zsonglőr

Kertész Imre A kudarc című regényének egyik mellékalakját állítólag részben Cziffra Györgyről mintázta. Az ötvenes évek kávéházi zongoristája soha nem megy haza, padokon éjszakázik, azt remélve, így elkerülheti a letartóztatást. Persze sikertelenül: elfogják, és csak 1953-ban szabadul. (Még gazdag és ünnepelt korában is nyers bőrszíjat viselt csuklóján, örökre emlékeztetni akarva magát, miféle időket élt meg egykor...) A regényben roppantul testes, izzadékony pianista aztán 1956-ban az elsők közt hagyja el az országot, Bécsből Párizsba vezeti útja, ahol később valósággal istenítik. Itt hal meg 1994-ben.

Cziffra elsősorban virtuozitása révén lett híres, már-már hírhedt, hiszen sokak szerint játéka túlment minden fizikai határon, és bizonyos értelemben átlépett az üres mutatványosság, a zsonglőrség kissé kétes birodalmába. Annyi szent, hogy az 1921-ben született Cziffra első koncertjeit cirkuszban adta, ahol a közönség által megadott témákra improvizált. Kell-e mondani, hogy öt-(!!) éves volt ekkor? Mindamellett komoly zenei stúdiumokat is folytatott, a harmincas években Dohnányi tanítványa volt a Zeneakadémián. Mestere híres volt nagyvonalúságáról, mely olykor bizony riasztó módon nyilvánult meg: ha memóriazavarba került, gond nélkül rögtönzött akár hosszú ütemeken át – mondjuk egy Beethoven-szonátában!