Bartók: A Kékszakállú herceg vára

Kéekszoakóóllúúúe!

A cím parodisztikus, de csak kissé, ám remélhetően nem sértő. Mert a Jukka-Pekka Saraste által dirigált (a lemezen sok Bartókot muzsikált BBC Symphony Orchestra játszik) Kékszakállú felvétel Juditja, Jeanne-Michéle Charbonnet – noha szépen és szenvedélyesen – valóban nagyjából ekként énekli ki titokzatos férje nevét. És ez az összes eddig kiadott felvétel problémájának közepébe vezet. Mert ha csak magyarok éneklikmuzsikálják, akkor valami sosem stimmel, vagy a zenekar, vagy a karmester, vagy az énekesek: lásd sajnos Ferencsik János 1956-os felvételét Székely Mihállyal és Palánkay Klárával. Ha nem magyarok az előadók, akkor az énekesek csodásak néha, ám a kiejtés nekünk, anyanyelvűeknek tönkreteszi, és bizonyos értelemben olykor bizony a kabaré műfajához közelíti az előadást. (Erre most ne hozzunk példát.) Persze akadnak kivételek, ilyen például Kertész István által dirigált lemez (Decca, 1966, azóta számos új kiadásban megjelent, olcsón is), melyen ugyan németajkúak (Christa Ludwig és Walter Berry) dalolnak, ám az egész a tökély felé közelít, talán a rettentő fiatalon elhunyt, zseniális magyar karmester miatt. Hasonló ehhez Doráti Antal 1961-es felvétele, ám itt az énekesek is magyarok (Székely Mihály, Szőnyi Olga), és lemezen ezért feltehetően ez a legjobb előadása az operának.