hirdetés
2024. április. 28., vasárnap - Valéria.
hirdetés

„Arról kellett határoznunk, mikor billen át a mérleg mutatója”

Az agyhalott debreceni kismama gyermekének kihordásáról, megszületéséről közöl interjút az MNO az orvoscsoport vezetőjével, Fülesdi Bélával és az intenzív osztály vezetőjével, Molnár Csillával.

Kapcsolódó cikkek

Az eset számos részlete már ismert, ám e beszélgetésből kiderül az is, miért hozták előre két nappal a szülést, s miért került majd csak két nappal később sor a transzplantálandó szervek kivételére:

Molnár Csilla: A terhesség huszonegyedik hetében minden igyekezetünk ellenére kialakult a teljes vérkeringésre kiterjedő fertőzés. Emiatt ingataggá vált az anya keringése, fölborult a só- és vízháztartása, minden veszélybe került, amiért addig küzdöttünk. Végül mégis sikerült az édesanya testét kikezelni ebből a fertőzésből, és a gyermek is szépen fejlődött tovább. Ám olyan nagy lett, hogy amint élénken mozgott az édesanya hasában, az anya keringése megint ingataggá vált.

Fülesdi Béla: A gyermek forgolódás közben gyakran elnyomta a nagy hasi vénát, amely a lábból szedi öszsze az ereket, és a szív felé szállítja a vért. Egészséges, mozgó kismamáknál ez általában nem okoz problémát, hiszen járás közben folyamatosan áthelyeződik a gyermek súlypontja. A fekvő, agyhalott anya esetében azonban a gyermek már csak súlyánál fogva is folyamatosan nyomta az ereket. Noha a gondozás során rendszeresen forgattuk a testet, ez a mozgás mégsem hasonlítható össze egy aktív életet élő nő mozgásával.

M. Cs.: Az idő múltával tehát arról kellett határoznunk, hogy meddig jobb a gyermeknek benn fejlődni, és mikor billen át a mérleg mutatója a megszületés irányába.

F. B.: A konzíliumon mi, intenzíves orvosok azt mondtuk, hogy egyre nehezebben tudjuk garantálni az anya keringésének fenntartását. A keringés labilissá válása folytán a méhlepényben is megszűnhet a keringés, ennek esélye pedig veszélyezteti a magzatot. Az újszülöttgyógyász kolléga azt mondta, hogy egy ekkora, 1400 grammos újszülött túlélésére már nagyon jó esély van, így a megszületés mellett döntöttünk. ...

– Maga a császármetszés komplikációmentesen lezajlott?
M. Cs.: Igen, teljesen normális császármetszés volt, gyorsan lezajlott. Inkább csak az előkészületekben volt különbség a rutinműtétekhez képest. A huszonnyolcadik hétre terveztük a műtétet, de az anya keringésének további roszszabbodása miatt előre kellett hoznunk két nappal.

– A szülés és az átültetendő szervek kivétele tehát két egymástól teljesen független műtét volt?
F. B.:
Teljesen független, két nap telt el közöttük. Az édesanyát visszavittük az intenzív osztályra, és ugyanúgy kezeltük, mint annak előtte. Az anyáról ugyanis addig nem mondtuk ki, hogy halott, mert volt benne egy élő magzat. Ekkor kezdődött el az agyhalál hivatalos megállapításának folyamata. Noha a neurológiai vizsgálatok alapján egyértelmű volt, hogy beállt az agyhalál, a terhesség miatt nem tudtunk elvégezni rajta egy jogilag kötelező vizsgálatot. Ez az úgynevezett apnoeteszt, amikor is a lélegeztetett beteget levesszük a lélegeztetőgépről, és azt figyeljük, hogy a vérben megnövekvő szén-dioxid-koncentrációra reagálva beindítja-e a spontán légzést az agy légzőközpontja. Belátható, hogy ez a teszt súlyosan veszélyeztette volna a bizonyítottan élő kisbaba életét, ezért erre csak a császármetszés után nyílt lehetőség – olvasható az mno.hu páros interjújában.

(forrás: MNO)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés