hirdetés
2021. november. 29., hétfő - Taksony.

A szisztémás gyulladás lehet a kórélettani összekötő kapocs a COPD és annak társbetegségei között

A COPD-s betegek társbetegségei közvetlen hatást gyakorolnak a betegség klinikai lefolyására, mivel bizonyítottan növelik a kórházba kerülés és a betegség miatt bekövetkező halálozás veszélyét, valamint az ehhez köthető ellátási költségek nagyságát. Ennek ismeretében annál meglepőbb, hogy COPD-s betegeknél gyakran fel sem ismerik, vagy ha felismerték, akkor sem megfelelően kezelik ezeket a betegségeket.  A legtöbb ilyen társbetegség meghatározó jellemzője az enyhe krónikus szisztémás gyulladás, emiatt feltételezik, hogy ez a szisztémás gyulladás lehet a kórélettani összekötő kapocs a COPD és társbetegségei között.

Az ECLIPSE-vizsgálat kapcsán az ismertetett közlemény szerzői a vizsgálat betegcsoportjában és a kontrollként követett normál légzésfunkciójú dohányzó és nem dohányzó csoportban hasonlították össze 1. mely COPD-s betegekre milyen társbetegségek kialakulása lehet jellemző,  illetve 2. milyen jellemzőket mutatnak az ilyen társbetegségben szenvedő betegek a szisztémás gyulladás és a betegség hosszú távú lefolyása szempontjából. A szerzők feltételezése szerint a társbetegség(ek)ben is szenvedő COPD-s betegeknél nagyobb mérvű a szisztémás gyulladásos aktivitás és kedvezőtlen klinikai lefolyás várható.

A vizsgálatban 2.164 COPD-s beteg (GOLD II – IV Stádium), 337 dohányzó és 245 nem-dohányzó normál légzésfunkciójú kontrollszemély vett részt.  A kizárási kritériumok vonatkozásában a tanulmány szempontjából fontos, hogy az aktív rheumatoid arthritisben és gyulladásos bélbetegségben szenvedőket kizárták az elemzésből, mivel az elemzett gyulladásos faktorszint-mérések nem a stabil COPD-re jellemző értékeket mutatták volna. Hasonlóan nem vonták be azokat a COPD-s betegeket sem, akiknek a vizsgálat kezdetét megelőző 4 hétben akut exacerbációjuk volt.

A betegeknél a vizsgálat során a társbetegségeket a betegek beszámolója alapján jegyezték fel és többféle betegségspecifikus életminőség kérdőívet (SGQR-C, mMRC és ATS-DL-78) is kitöltettek velük a vizsgálat folyamán. Rögzítették továbbá a testtömeg- (BMI) és a zsírmentes testtömegindex (FFMI) értékeket. Minden betegnél spirometriás vizsgálatok és 6 perces sétatesztek is történtek a vizsgálati protokoll előírásainak megfelelően. Az eredmények alapján minden esetben kiszámolták a betegség prognózisát megbízhatóan előrejelző BODE-index értékeket is. Minden betegnél történt alacsony sugárterhelésű CT-vizsgálat az emphysema kiterjedtségének meghatározása céljából, a felvételeket a vancouveri egyetem központi radiológiáján egységes szempontok szerint értékelték ki. A betegektől vett vérmintákból meghatározták a fehérvérsejtszámot és különböző gyulladásra jellemző fehérjeszinteket, mint a szérum SP-D-, nagyérzékenységű CRP-, humán CCL-18- és fibrinogénszinteket.

A nem-dohányzó csoport BMI-je és FFMI-je magasabb volt, mint a COPD-s és a dohányzó csoporté. Ahogy várható is volt a COPD-s betegek dyspnoe indexe és SGQR-C értékei magasabbak voltak, mint bármely normál légzésfunkciós értékű kontrollcsoporté. A COPD-s betegek összmortalitása szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportoké a követés 1060 napja alatt.

A COPD-s betegek többször számoltak be osteoporosisról, szorongásos betegségről, gyomorfekélyről, depresszióról és diabéteszről, mint a kontrollcsoportok tagjai. A peptikus fekély, a depresszió és a gyomorégés (refluxbetegség) gyakoribb volt COPD-sek között, mint a nem-dohányzókban. A kardiovaszkuláris betegségek (hipertónia, szívroham, szívelégtelenség, ritmuszavarok, stroke) sokkal gyakrabban fordultak elő a COPD-s csoportban, mint a kontrollok között, jóllehet a kezelt hipertónia nem volt gyakoribb a nem és kor szerinti kiigazítást követően. Érdekes módon a COPD súlyossági besorolása nem korrelált a társbetegségek gyakoriságával és számával. A szorongásos betegség és a depresszió gyakoribb volt a COPD későbbi, mint a korai stádiumaiban. Az anginás panaszok és a hipertónia jellemzően a GOLD II-es stádiumban volt gyakoribb.

A bármely társbetegségben szenvedő COPD-s betegeket általában az idősebb életkor, a kifejezettebb légzési panaszok és kisebb fizikális terhelhetőség jellemezte. Ez nagy mértékben függetlennek mutatkozott a beteg dohányzási anamnézisétől, korától és nemétől is. A szívelégtelenségben, diabetesben és hipertóniában is szenvedő COPD-sek jellemzően magasabb BMI és FFMI-értékűek voltak, míg az oszteoporózishoz alacsony BMI és FFMI-értékek társultak. A CT-vel igazolt emphysema kisebb mérvű volt a szívelégtelenségben, hipertóniában és diabetesben is szenvedő COPD-seknél és nagyobb az oszteoporotikus betegeknél.

 A szívelégtelenségben, hipertóniában és diabetesben is szenvedő COPD-sek vérében számottevően megemelkedett a fibrinogén-, a CRP-, az IL-6 és IL-8, a CCL-18, a CC16 és a CRP-szint. A kor és nemhez illesztett elemzésekben azonban már csak a fibrinogén, az IL 6 és 8-szintek emelkedése a szívelégtelen COPD-seknél, illetve a fibrinogénszint a hipertóniás betegek esetében maradt szignifikánsan eltérő.

A társbetegségek jelenléte számottevően emelte a COPD-s betegek mortalitási rizikóját: a szívelégtelenség 1,9-szeresére, az iszkémiás szívbetegség másfélszeresére, míg a diabetes 1,7-szeresére növelte a beteg halálozási kockázatát. Ha a társbetegségek kombinálódtak egymással (pl. diabetes és szívelégtelenség), akkor az tovább emelte a halálozás esélyét: minden egyes további társbetegség 1,2-del növelte a kockázatot, ami függetlennek mutatkozott más ismert halálozási kockázatbecslési adatétól, mint az akut exacerbációk gyakorisága, a BODE-index, a FEV1-csökkenés mértéke vagy a BMI változása.

Az ECLIPSE-vizsgálat előbbiekben ismertetett eredményei megerősítették, hogy a COPD-s betegek gyakrabban szenvednek társbetegségekben, mint a normál légzésfunkciójú dohányos és nem-dohányos kontrollcsoport tagjai. A kardiovaszkuláris betegségek, a gastro-oesophageális refluxbetegség, a szorongásos kórképek és depresszió, illetve az oszteoporózis gyakrabban fordul elő a COPD-s betegek körében, mint az egészséges kontrolloknál. Az említett társbetegségek gyakrabban társultak kifejezettebb nehézlégzéses panaszokkal és csökkent 6 perces sétateszt teljesítményekkel. A társbetegségek megléte azonban nem mutatott összefüggést a légúti obstrukció súlyosságával. A kardiovaszkuláris társbetegségek és a diabetes számottevően növelték a COPD-s betegek halálozási kockázatát és egyes szisztémás gyulladás aktivitását jelző fehérjék szérumszintjét.

A COPD-s betegek életkilátásainak javításához jelentősen hozzájárulhat a fentiek alapján a gyakori társbetegségek időbeni felismerése és megfelelő kezelése.

Forrás: J. Miller, L.D. Edwards, A. Augusti et al ; Respiratory Medicine 2013, 1376-1384

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés