hirdetés
2024. április. 23., kedd - Béla.

A COPD-s betegek felismerése, szűrése, együttműködés a társszakmák között

A háziorvosoknak fontos szerepük van a COPD gyanújának felvetésében és a betegek korai stádiumban való kiemelésében. A COPD szisztémás következményei és gyakori társbetegségei miatt a háziorvos és a tüdőgyógyász számára nélkülözhetetlen a társszakmákkal, elsősorban a belgyógyászokkal és a kardiológusokkal való szoros együttműködés. Cikkünkben többek között bemutatjuk a szűrés módszereit, a differenciáldiagnosztika szempontjait és a komorbiditások szerepét.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) jelentős egészségügyi probléma. Magyarországon 2011-ben a tüdőgyógyászati hálózatban nyilvántartott COPD-s betegek száma 161 327 fő volt, ezzel szemben 400-500.000-re tehető a betegség miatt kezelésre szorulók száma, ami a lakosság 5 százalékát, a 3-3,5 millió dohányos 15 százalékát jelenti.

Egy populáció szintű COPD-prevalencia vizsgálat, a BOLD vizsgálat szerint a 40 évesnél idősebb lakosságcsoportban a COPD gyakorisága kb. tíz százalék.

A háziorvosi rendelőben panasszal megjelenők egyharmada légzőszervi betegség miatt keresi fel orvosát. Magyar Pál becslése szerint egy átlagos, 1500-2000 személyt magába foglaló háziorvosi praxis esetében 75-100 COPD-s beteggel kell számolni, akiknek legfeljebb 15 százalékuk felismert.

A COPD rendszerint aluldiagnosztizált, mivel a betegek nincsenek tudatában rizikófaktoraiknak, alkalmazkodnak légzési tartalékuk csökkenéséhez, és gyakran az orvosok sem ismerik fel tüneteiket.

A kórisme pontos felállítása és a specifikus terápia megállapítása tüdőgyógyász szakorvosi feladat. A betegség gyanújának felvetése, a szűrésben való részvétel, a betegek szakorvoshoz irányítása, a beállított terápia követése, a betegek állapotának folyamatos ellenőrzése háziorvosi feladat.

A COPD szűrésének két alapvető módszere:

  • kérdőíves felmérés: a betegség gyanújának felvetésére
  • spirometriás vizsgálat: a diagnózis felállítására és a betegség stádiumának pontosítására

A szűrés javasolt modellje:

  • előszűrés háziorvosi rendelőben, tüdőszűrő állomáson előszűrő kérdőívvel;
  • az előszűrés során kiemelt, rizikócsoportba tartozó betegek kivizsgálása, légzésfunkciós vizsgálata tüdőgyógyász által;
  • a bizonyítottan COPD-s betegek nyilvántartásba vétele a tüdőgondozókban.
 
A COPD szűrésére ajánlott kérdőív (GOLD szakértői bizottság, 2002), amely tartalmazza a beteg nevét, életkorát, ismert betegségeit, és az alábbi, COPD-re vonatkozó kérdéseket. Ha 3 vagy több kérdésre igennel válaszol a beteg, felmerül a COPD gyanúja. Ez esetben szükséges a légzésfunkciós vizsgálat elvégzése, mert a COPD korai diagnosztizálása és kezelése segít a további tüdőkárosodás megelőzésében.
 
     
1. Köhög-e gyakran a napok többségében?    
2. Van-e köpet vagy váladékürítés a napok többségében?    
3. Az Önnel egy korosztályba tartozókhoz hasonlítva könnyebben kifullad-e, mint mások?    
4. Ön 40 évnél idősebb?    
5. Jelenleg dohányzik-e vagy dohányzott-e korábban?    
 

A kérdőívek helye a COPD-s betegek vizsgálatában

A későbbi részletes kivizsgálásban a kérdőívek két típusának lehet fontos szerepe:

  • tüneteken alapuló kérdőívek,
  • életminőség-kérdőívek.

Calverley és munkatársai olyan szűrő jellegű kérdőívet dolgoztak ki, amelynek segítségével kiválogathatók a légúti obstrukciót mutató betegek (Development of a population-based screening questionnaire for COPD, COPD. 2005 Jun;2(2):225-32). A kérdőívben a kérdéseket a COPD rizikófaktorai és klinikai sajátosságai figyelembe vételével válogatták össze.

Az egészségi állapot vagy az azzal összefüggő életminőség mérése a COPD-s betegeken végzett klinikai vizsgálatok egyre gyakoribb végpontja. Mivel a FEV1 nem korrelál a COPD-s betegek állapotának fizikai és pszichikai összetevőivel, az életminőségük változása légzésfunkciós vizsgálat segítségével nem ítélhető meg.

Az életminőség-kérdőívek alapvetően két csoportra oszthatók: általános és betegség specifikus kérdőívekre.

A spirometria

A légzésfunkciós vizsgálat jelentősége:

  • a légúti obstrukció kimutatása (FEV1 < 80%),
  • a reverzibilitás mérése (diagnózis, differenciáldiagnózis),
  • a betegség súlyosságának megítélése,
  • a betegség progressziójának követése.

A betegséget legtöbbször csak előrehaladott állapotban diagnosztizálják, amikor már súlyos panaszokat, jelentős életminőség-romlást okoz. A lassú progresszió és a nagy légzésfunkciós tartalékok miatt a tünetek viszonylag későn jelentkeznek. A mérsékelt fizikai terhelés közben fellépő légszomj, amely gyakran a COPD első tünete, már a légzési tartalék (FEV1) 40-50 százalékos elvesztését jelentheti.

Tünetek hiányában vagy enyhe tünetek mellett is lehet jelentős FEV1-vesztés.

Három éven át megfigyelt FEV1-csökkenés alapján megállapítható: veszélyeztetett betegeken az évi térfogatvesztés a normális 25-30 ml/év helyett 50-80 ml is lehet (gyors funkcióvesztők).

A 45 év feletti egyének 26 százalékának van krónikus légúti obstrukciója.

Évente kb. 4-6000 új beteget diagnosztizálnak, akik harmada krónikus légzési elégtelenség tüneteit mutatja. A tüdőgondozói nyilvántartásban döntően a III-IV. súlyossági csoport szerepel.

Az erős dohányosok ( minimum 10 csomag/év) esetén, különösen, ha légzőszervi panaszaik vannak, a COPD korai diagnózisa érdekében javasolt ajánlás:

  • rendszeres állapotfelmérés,
  • ernyőképszűrésre történő irányítás,
  • tüdőgondozói spirometriás szűrővizsgálat,
  • légzésfunkciós eltérés esetén évenkénti követés.

 A COPD diagnosztikus és terápiás irányelvei együttműködést javasolnak a háziorvosok és a tüdőgyógyászok között.

Differenciáldiagnosztikai szempontból a legfontosabb kórképek:

  • asthma bronchiale
  • bronchiectasia
  • pangásos szívelégtelenség
  • alvási apnoe szindróma

Ezen belül legfontosabb a COPD és az asztma elkülönítése.

 

A COPD és az asztma differenciáldiagnózisa

 

 

COPD

ASZTMA

tünetek

lassan progrediáló

epizodikus

szövődmények

a súlyos esetekben
cor pulmonale

cor pulmonale
soha

hörgtágító hatás (FEV1)

< 12%

> 12%

PEF – variabilitás

< 15%

> 15%

szteroid – hatás

< 12%

> 12%

gyulladás

neutrofil

eozinofil

 

A két betegség elkülönítése nem mindig egyszerű, és meg kell említenünk az overlap szindrómát, a két betegség együttes előfordulását, amelynek gyakoriságát egyes szerzők különböző arányban adják meg ( ≈ 20%).

A COPD nemcsak egy szervet, a tüdőt érintő betegség, gyakran az egész szervezet alacsony intenzitású gyulladásával járó szisztémás betegség, amely számos szervet érint.

A COPD legfontosabb szisztémás következményei:

  • kardiovaszkuláris megbetegedések
  • a fizikai terhelhetőség és a teljesítőképesség romlása
  • vázizom-atrófia
  • testsúlyvesztés / hízás
  • depresszió / szorongás
  • a mortalitás növekedése

Emellett ugyancsak fontos szerepük van a társbetegségeknek, amelyek számos szakterület orvosainak közreműködését teszik szükségessé a COPD-s betegek kezelésében.

A COPD leggyakoribb társbetegségei:

  • ischaemiás szívbetegség
  • hipertónia
  • pangásos szívelégtelenség
  • 2-es típusú diabetes mellitus
  • oszteoporózis
  • gastrooesophagealis reflux

Kardiovaszkuláris komorbiditások

Enyhe és középsúlyos COPD-ben a FEV1-érték 10 százalékos csökkenése a kardiovaszkuláris mortalitás 28 százalékos emelkedését, illetve a nem fatális kimenetelű koszorúér-események 20 százalékos emelkedését eredményezi.

A Lung Health Study-ban, amelyben közel 6 000 enyhe / középsúlyos COPD-s beteget vizsgáltak, sokkal gyakrabban szerepelt halálokként kardiovaszkuláris betegség, mint a COPD. Kimutatták, hogy az erőltetett kilégzési térfogat csökkenése 2-3-szorosára növeli az ischaemiás szívbetegség, a stroke, a pitvarfibrilláció és a hirtelen szívhalál kockázatát, függetlenűl más rizikótényezőktől, beleértve a dohányzást is. A tüdőfunkció a mortalitás jobb prediktorának mutatkozik, mint a szívbetegség jól ismert rizikófaktora, a magas szérumkoleszterin-szint. A CRP, mint I. típusú akut fázis protein és a proinflammatorikus IL-6 COPD-ben gyakran emelkedett, és szignifikáns összefüggést mutat a kardiovaszkuláris történésekkel. 3 mg/l-nél magasabb CRP-szérumszintű személyekben a szívkoszorúér-betegség relatív rizikója 1,79-nek bizonyult. Hazai vizsgálatok szerint stabil COPD-ben a CRP-szint a betegek 86 százalékában volt 4 mg/l feletti. COPD akut exacerbációjában nemcsak a hörgőrendszeri gyulladás fokozódik a stabil állapothoz képest, hanem a CRP- és az IL-6-szint is jelentősen tovább emelkedhet. Ehhez társul még a fibrinogén-szint emelkedése is, ami növeli a trombózis-rizikót.

Ugyanakkor a krónikus szívelégtelenséghez társuló COPD növeli a rehospitalizáció esélyét és a halálozási rizikót. Koronária angioplasztikán átesett betegeknél a hosszú távú túlélés rosszabb, ha egyúttal COPD-ben is szenvednek.

Diabetes mellitus

COPD-s betegekben a 2-es típusú diabétesz kialakulásának rizikója közel kétszerese az átlagpopulációénak. Ezen diabétesz-típusban – a COPD-hez hasonlóan – magas a TNF-alfa-, az IL-6- és a CRP-szint. A COPD-ben nemcsak lokálisan, hanem szisztémásan is jelen levő gyulladásos markerek magyarázhatják a 2-es típusú diabétesz COPD-ben fokozott rizikóját.

Oszteoporózis

A COPD-s betegek között gyakran fordul elő oszteoporózis. Mivel ez leginkább a hosszú ideje fennálló és súlyos - így gyakran szteroiddal kezelt - COPD-s betegekben figyelhető meg, logikusnak látszik a következtetés, hogy ez részben a terhelésre fulladó beteg inaktivitásából, másrészt a jól ismert szteroid-mellékhatásból adódik. Kimutatták azonban, hogy a szteroidot sohasem szedő, idős COPD-s betegekben a korosztályukénál nagyobb arányban fordul elő csigolyatörés, amely akár az 50 százalékos gyakoriságot is elérheti. Megállapítást nyert, hogy az oszteopénia a proinflammatorikus citokinek (elsősorban a TNF-alfa és az IL-6) magas szérumkoncentrációjával mutat összefüggést, hasonlóan a posztmenopauzális oszteoporózishoz. A TNF-alfa, az IL-6 és az IL-1 elősegíti az oszteoklasztogenezist.

Gastrooesophageális reflux/GERD

A GERD prevalenciáját, illetve tüneteinek előfordulását sokkal gyakoribbnak találták COPD-s betegekben, mint egészségesekben. Az oesophagitisszel járó reflux esetén a COPD előfordulási rizikója magasabb, mint a nem GERD-es betegekben. A COPD-nek az alsó oesophageális sphinchterre kifejtett hatásai játszhatnak szerepet a GERD gyakoribb előfordulásában.

Peptikus fekély

COPD-ben gyakoribb a peptikus fekély és Helicobacter-szeropozitivitás előfordulása. Ennek hátterében közös patogenetikai út lehetőségét is felvetették.

A brit National Institute for Clinical Excellence (NICE) álláspontja szerint a FEV1 mellett a COPD súlyosságának megítéléséhez és a beteg számára optimális terápia beállításához figyelembe kell vennünk a tüneteket és a társbetegségek számát, valamint az exacerbációk gyakoriságát is.

A COPD legfontosabb fenotípusai a következők:

  • krónikus bronchitis
  • emfizéma
  • kis légúti betegség
  • gyakran exacerbálók
  • szisztémás gyulladás tüneteit mutatók
  • gyors légúti funkcióvesztők
  • asztmás „légúti dinamika”

A gyakran exacerbálók, a szisztémás gyulladás tüneteit mutatók és a gyors légúti funkcióvesztők esetén a FEV1 alapján közepesen súlyos csoportba sorolt betegeknél is indokolt lehet a kombinált terápia.

A hatékony terápia fontosságát alátámasztják a 4 éves UPLIFT vizsgálat eredményei is.

A korábbi hosszú távú vizsgálatokhoz képest abszolút számértékben az UPLIFT-nél legalacsonyabb a FEV1-csökkenés éves üteme a tiotropium-kezelés mellett. Az észlelt csökkenés olyan mértékű volt, mint az egészséges nem dohányzók, ill. az enyhe-közepesen súlyos COPD-ben szenvedő és a dohányzást tartósan abbahagyó betegek esetében. A GOLD II. stádiumban minél korábban kezdik el a tiotropium-terápiát, annál jobban lassul az állapotrosszabbodás. Az életminőségben a legnagyobb változás az aktivitás vonatkozásában van: a tiotropium megállítja a romlást és a tünetek jelentős javulását eredményezi.

Összefoglalás

A háziorvosoknak fontos szerepük van a COPD gyanújának felvetésében és a betegek korai stádiumban való kiemelésében. A szűrés során az első lépés a dohányosok kiválasztása és követése. A tüneteken alapuló kérdőív alkalmas módszer lehet a populáción belül a COPD-s betegek azonosítására. Felhívhatja a figyelmet a rizikófaktorokkal rendelkező egyénekre és felvetheti a légúti obstrukció gyanúját. A tünetek közül, egyes vizsgálatok szerint, a krónikus köhögésnek van a legszorosabb összefüggése a légúti obstrukcióval.

A 2011-es GOLD a FEV1 csökkenése mellett a tünetek súlyosságára, a betegek életminőségére és az exacerbációik gyakoriságára is kiterjeszti az állapotfelmérést.

A COPD szisztémás következményei és gyakori társbetegségei miatt a háziorvos és a tüdőgyógyász szakorvos számára nélkülözhetetlen a társszakmákkal, elsősorban a belgyógyászokkal és a kardiológusokkal való szoros együttműködés.

A KVÍZKÉRDÉSEK MEGVÁLASZOLÁSÁHOZ KATTINTSON IDE!

 

dr. Csontos Zoltán
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés