A szemafor

Sztravinszkij a saját műveit vezényli

Igor Sztravinszkijnak nem volt túl jó véleménye az előadóművészekről – alkatilag irtózott ugyanis a misztikától és bármiféle hókuszpókusztól. Híres kijelentése, miszerint a zene nem képes kifejezni semmit, részben ezzel függ össze.

Robert Crafttal készült beszélgetéseiben epés dühvel támad az interpretátorokra. Szerinte például „Mr. Bernstein” nem eldirigálja, hanem hajával, szemével, táncaival eljátssza Beethoven Eroicáját. Felfogása szerint a karmester csupán szemafor, akinek legfőbb dolga, hogy pontos jelzéseket adjon zenekarának. Minden más: „énkóros handabanda”.

Vitatható felfogás, de kétségkívül következetes; Sztravinszkij romantikaellenes lényének tükre. Hogy szinte csak saját műveit vezényelte, ez megint racionális lényét jellemzi: úgy vélte, a maga dolgaiban megfelelő kompetenciával rendelkezik: „Ismerem a zeneszerző szándékát, és saját zeném vezényletében ezerszer nagyobb tapasztalattal rendelkezem, mint bárki más”, mondja a maga jellegzetes módján, melyben az (ön)irónia a hallatlan magabiztossággal ölelkezik.