hirdetés
2024. április. 29., hétfő - Péter.
hirdetés

Gyógyítás

A diszlexiát könnyebb megelőzni

Vajon felismerhető az olvasási nehézség mielőtt a gyerek még egyáltalán olvasni tanulna? Bármilyen meglepő: igen. Ma már a megelőzés alatt nemcsak a fertőző betegségek elleni védőoltásokat vagy az infarktusrizikót csökkentő, egészséges életmódot, de a diszlexiára hajlamosak korai fejlesztését is értjük – amennyiben persze a bajt időben felismerik és kiszűrik.

A hangsúly az „időben” szón van. Ugyanis a diszlexia a kor előrehaladtával egyre nehezebben befolyásolható. Harmadik-negyedik osztályban már csak „kármentés”, tüneti terápia lehetséges – olvasást igazán szerető ember nem lesz a gyerekből. Ha viszont már az óvodában világossá válik, hogy baj lesz az olvasással, az ún. diszlexiaprevencióval megelőzhetőek az iskolai kudarcok. És bár a diagnózis felállításához szakember szükségeltetik, némi szülői és óvodai odafigyeléssel már ötéves korban fel lehet vetni a majdan kialakuló olvasási zavar gyanúját.

Amikor megkértem Balóné Dányi Izabellát, a szegedi Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria logopédus-gyógypedagógusát, hogy ismertesse a diszlexiára utaló korai jeleket, meglepődtem, hogy ezek mennyire egyszerűnek és logikusnak tűnnek még a laikus számára is. Diszlexiára utal, ha az ötéves túl sok – tíz vagy még több – hangot hibásan ejt ki, és főleg az, ha ezeket kortársainál jóval lassabb ütemben korrigálja. Ha kitartóan keveri a zöngés hangokat a zöngétlenekkel (béka-péka, gomba-kompa stb.). Ha nem érdeklik a mesék, ha nem bír verseket megtanulni, illetve megjegyezni; ha a nyelvtani-fogalmazási szabályokat feltűnően és kitartóan megszegi (kutyák-kutyákok).

Nemcsak a beszédre, hanem a mozgás kisebb-nagyobb zavarára, bizonytalanságára is figyelni kell. A mackós járás, a feltűnő ügyetlenség, a rajzolási képtelenség, a bal- és jobbkezesség kialakulásának hiánya, a bizonytalan tér- és időbeli tájékozódás, a rossz ritmusérzék (például nem bírja tapssal kísérni a mondókákat) mind-mind diszlexiás jel lehet.

Persze ezek csak gyanújelek, melyekből még nem következik, hogy a gyerek okvetlenül diszlexiás lesz. Elsősorban az amerikaiak járnak elöl olyan, óvodásokkal játékosan elvégezhető vizsgálatok bevezetésével, mint pl. a Columbia Egyetem diszlexia-előrejelző gyorstesztje vagy a Sindelar-vizsgálat és a DPT-teszt, melyekkel nagyobb találati pontossággal kiemelhetőek a veszélyeztetett gyerekek.

Most jöjjön néhány példa arra, hogy a gyógypedagógus diszlexiás prevencióval hogyan fejleszti a gyermek képességeit. Balóné Dányi Izabella kiemeli, hogy az oldaliság ismerete az írott szövegnél is nélkülözhetetlen. Gondoljunk például a „b” és a „d” betű összetévesztésére. Szellemes módszereket vetnek be. A baloldaliságot a mellkas bal oldalára tűzött piros szívecskével, a jobboldaliságot a „bemutatkozó” jobb kéz gyakori használatával erősítik. A szem-kéz mozgás összehangolását játékos rajzfeladatokkal fejlesztik. Húzzon vonalat az üres papír átlós sarkaiban levő sajt és egér között. Később nehezítsük a játékot behatárolt utakkal, útvesztőkkel.

Ha a zöngés hangot zöngétlenül ejti, utánozzuk a méhecske zümmögését, és közben fogjuk a nyakunkat, hadd érezzük a gégefő rezgését. A ritmusérzékelést szótagolós mondókákkal (rá-di-ó!), dalokkal, tapssal erősítsük.

A diszlexiások nem tudják például megmondani, hogy „P”-vel kezdődik a Pista szó. Sok-sok gyakorlással – inkább változatos játékokkal – kell megtanítani őket, hogy a szó elején, közepén vagy végén mely hangzók helyezkednek el.

És ha csak a „harcmezőn”, az iskolában derül ki a diszlexia? Akkor az speciális oktatást – gyógyítást – igényel. Magyarországon a Meixner Ildikó fémjelezte módszert alkalmazzák. A késleltetett írástanítás egyik része, hogy diszlexiásnak nem szabad egyszerre vagy gyorsan, egymás után megtanítani egy betű négyféle vizuális alakját. Azaz elég, ha sokáig csak a kis nyomtatott betűket sajátítják el, a nagybetűk, pláne a folyóírás gyakorlása néhány hónap eltolódással történjen. Az összekeverhető betűket (b-d, ú-ű, ó-ő) időben egymástól széthúzva kell megtanulniuk, a diszlexiásokra jellemző ún. homogén gátlás miatt (azaz a „b” rögzülését megakadályozza az új információ, a „d”). Sok-sok leleményesség, türelem, főleg szaktudás kell mindehhez.

És akkor még nem beszéltünk a mozgásfejlesztésről, az ügyességet javító játékokról (ugrókötelezés, célba dobás és társai), a zeneterápiáról.

Legalább ilyen fontos a lelki zavarok: az iskolai kudarcok okozta szorongást és agresszivitást kezelni. Ebbe beletartozik a szülő (ön)terápiája is. Meg kell értenie, el kell magával is fogadtatnia, hogy a diszlexia se nem fogyatékosság, se nem „rosszaság”.Hogy a gyerek intelligens, okos – sokszor okosabb kortársainál. A diszlexia sosem jár a szellemi képességek elmaradásával, az IQ (intelligenciahányados) mindig 70 felett van! Mivel szavak helyett képekben gondolkodnak, nemegyszer gyorsabban felismerik az összefüggéseket. Nem véletlen, hogy sok tudós és művész is diszlexiás – gondolták volna, hogy Einstein és Mengyelejev is diszlexiás volt? Róluk még senki sem állította, hogy buták lettek volna...

A diszlexia persze teher – különösen intoleráns társadalomban. Már csak ezért is jobb megelőzni, mint gyógyítani.

Dr. Nemes János, Népszabadság Online

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés