Miért szorongott kétszáz éve egy sebész?
Egy új kutatás – felidézve a modern fájdalomcsillapítás előtti korokat – megpróbálja feltérképezni, miként éreztek a fájdalom okozásával kapcsolatban maguk a sebészek? – írja az Index.
A Roehamptoni Egyetem docense, Michael Brown vezetésével folytatott kutatásbanhivatalos feljegyzéseket és személyes dokumentumokat vizsgálnak át, hogy betekintést nyerjenek a műtéteket végző orvosok gondolataiba és érzéseibe, illetve a betegekkel való kapcsolatukba.
„A sebészek érzései egyértelműen a félelem és az együttérzés voltak – állítja Michael Brown, a 18–19. századi orvostörténet szakértője. – Keveseknek volt lehetőségük nagyobb lélegzetű operációk lefolytatására képesítésük megszerzése előtt, így általában idegesek voltak egy-egy beavatkozás előtt. Az általános felfogással ellentétben a sebészek közül jó néhányan nem távolodtak el érzelmileg, hanem éppen ellenkezőleg – legalábbis állításuk szerint –, mélyen együtt éreztek betegeikkel. Gyakran beszéltek a pácienseik érzelmi állapotának kezeléséről, arról a dilemmáról, hogy képesek-e elviselni a durva beavatkozást, valamint a fájdalomról, szenvedésről, amelyet megtapasztalnak – olvasható az index.hu-n.”