BODNÁR LAJOS cikkei

Az Országgyűlés módosította a földnyilvántartás szabályait. A visszaélések megelőzése érdekében új garanciális elemek kerültek a 2006 januárjától hatályos törvénybe.
Az új szabályozás értelmében az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető: azt bárki megtekintheti, arról feljegyzést készíthet, hiteles vagy nem hiteles másolatot kérhet. A lakásmaffia elleni határozottabb fellépés jegyében ugyanakkor bekerült a törvénybe az a biztosíték, hogy csak az érintett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhető meg minden olyan irat, hatósági határozat tartalma, amely alapot teremt jogok bejegyzésére vagy törlésére. Ezen túlmenően csak abban az esetben adhatnak „betekintést”, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az irat megismerése saját joga érvényesítéséhez, netán jogszabályon, hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.

Lobbitörvény ante portas

Magyarországon mind többen foglalkoznak lobbizással, anélkül, hogy ennek meglennének a törvényi alapjai. De az ex lex állapot hamarosan a múlté: elkészült a lobbitörvény tervezete.
A kormány augusztus utolsó napjaiban fogadta el a lobbizásról szóló törvényjavaslatot, amelynek már az előző ciklusban is volt közjogi előzménye. A parlamenti választások miatt azonban a kabinet 2002-ben visszavonta a tervezetet.
A jelenlegi ajánlat a közélet tisztaságát szolgáló törvénycsomag részeként kerülhet az Országgyűlés asztalára. A ciklus finisében azonban várhatóan nem lesz zavartalan a közhatalmi döntések alakítására hivatott jogszabály útja, hiszen érdekeket is sérthet a szigorúan szabályozott érdekérvényesítés.

Az államnak nem csupán a bűnelkövetők elfogására, megbüntetésére kell súlyt helyeznie, alapvető morális kötelezettsége a bűnözés okozta következmények orvoslása, az áldozatoknak okozott károk enyhítése is. E jogos társadalmi elvárásnak kívánt megfelelni a szaktárca, amikor nemrég letetette a kabinet asztalára a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény koncepcióját. Az új törvény várhatóan a jövő évben lép hatályba.

A Gönczöl Katalin miniszteri biztos irányításával készülő törvényben világosan kifejezésre jutó gondolat: a hatóságoknak kellő empátiával kell fordulniuk az áldozatokhoz, információt, támogatást kell nyújtaniuk számukra. Fontos az is, hogy az áldozatokat jogaik érvényesítése, a büntetőeljárásbeli kötelezettségek teljesítése alatt ne érje újabb sérelem, „megbélyegzés”. A szakemberek azonban azt is tudják: a paragrafus önmagában kevés, ha a jogalkotást nem kíséri gyökeres szemléletváltás, s ha a bűncselekmény következtében szorult helyzetbe kerülők nem kapnak azonnali anyagi segítséget, költségtérítést.

A kábítószer-fogyasztás elleni büntetőjogi fellépést új jogi alapokra helyező Btk.-módosítást a 2005-ös őszi parlamenti ülésszakra – az igazságügyi és a családügyi tárca közös előterjesztésében – nyújtja be a kabinet. Ha nem merül föl semmilyen akadály, november közepén hatályba is léphet az „arany középutat” kereső, de „szigorúan ellenőrzött kiskapukat” is hagyó jogszabály.

Szigorúbb vagy liberálisabb lesz-e a hivatalos drogpolitika? A megelőzésre, az ártalomcsökkentésre vagy a rehabilitációra kell-e nagyobb figyelmet fordítani, netán szigorítani kell a büntetéseket? Mindezekre a kérdésekre a hazai szakemberek és jogalkotók hosszú ideje keresik a választ. Ez azonban nem késhet sokáig, hiszen – mint ismeretes – az Alkotmánybíróság tavaly év végén megsemmisítette a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos több rendelkezését. Noha a taláros testület az „együttesen történő kábítószerfogyasztás” fogalmát bizonytalan jogfogalomnak minősítette, és az elterelés lehetőségét biztosító, büntethetőséget megszüntető okokat szabályozó Btk.-rendelkezésből bizonyos szövegrészeket törölt, ez nem jelenti, hogy ne lehetne, sőt kellene újraszabályozni az elterelés esetkörét. Erről is döntött június végén a kabinet, így a szaktárca megkezdi a tervezet közigazgatási egyeztetését, és társadalmi vitára bocsátja a normaszöveget.

Az átláthatóbb állam felé

Átláthatóbb államot, a közérdekű adatokhoz könnyebb hozzáférést ígér az elektronikus információszabadságról szóló törvényjavaslat. A tervezetet ugyan jóváhagyta a kormány, ám óvatosságra int, hogy érkezését korábban már több ízben beharangozták.

Napvilágra a közérdekű adatokkal! – hangzott az ígéretes mottó, amelynek jegyében lényegében már 2004-ben elindult az elektronikus információszabadságról szóló törvény koncepciójának vitája. A szabályozási elvek azonban a vártnál lassabban értek jogszabállyá, pedig az Alkotmánybíróság 2004-ben megsemmisített két, információszabadsággal kapcsolatos rendelkezést, és a testület felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának legkésőbb 2004. december 31-ig tegyen eleget. A szoros határidőt nem sikerült betartani, a koncepcióra csak január végén ütötte rá a jóváhagyó pecsétet a kabinet, mivel az állam átláthatósága és az adatvédelmi érdekek ütközése a szaktárcák között vitákhoz vezetett.A parlamenti tárgyalásra érett törvényjavaslat célja, hogy a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása érdekében a közérdekű adatok meghatározott köre elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és nehézkes adatigénylési eljárás nélkül elérhetővé váljék, és hogy a hatóságok, kormányhivatalok folyamatosan és díjmentesen tegyék közzé a szükséges adatokat.

Modernizált büntetés-végrehajtás

Huszonöt év telt el azóta, hogy hatályba lépett a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabály. A formai és tartalmi szempontból egyaránt elavult törvényerejű rendelet ma már komoly alkotmányossági aggályokat vet föl. A szakemberek sokat várnak az új törvénytől, épp ezért a börtönügy reformja előkelő helyet vívott ki a várólistán.

Bár a bűnelkövetőkre továbbra is fogház, börtön vagy fegyház vár, a terjedelmes törvényjavaslatból az eddiginél modernebb felfogású büntetés-végrehajtás képe rajzolódik ki. Az Európa Tanács dokumentumai és az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata alapján, a büntetés-végrehajtás területén is átértékelődik az állam és az állampolgár viszonya, ebből következően az állampolgári jogok terjedelme és azok garanciális védelme. Az új Büntető Törvénykönyv (Btk.) előkészítésére létrejött kodifikációs bizottság állásfoglalása szerint a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét továbbra is a Btk.-ban meghatározott végrehajtási fokozatokhoz igazodva kell szabályozni.

 Elérkezett a nagy jogi kódexek kora – írtuk legutóbbi számunkban. Azóta a kormány megtárgyalta és jóvá is hagyta a társasági törvény koncepcióját. Ezzel zöld utat adott a törvény-előkészítőknek, hogy további „ügyfélbarát” igazságügyi szolgáltatásokkal egyengethessék a cégeljárás ma még sokak szerint rögös útját. S talán mind ritkábban hallhatunk majd eltűnt „fantomcégekről” is.

 A kormány március végén megtárgyalta és elfogadta a társasági törvény és a cégtörvény koncepcióját, és elrendelte az új törvények szabályainak megvalósítását az igazságügyi tárca által kidolgozott elvek, szabályozási javaslatok alapján. E jelentős jogi kódex kimunkálása során elsőrendű cél, hogy olyan törvény szülessen, amely érdemben hozzájárul a hazai cégjogi szabályozás versenyképességéhez, a befektetőbarát jogi környezet kialakításához. A dr. Gadó Gábor helyettes államtitkár által irányított jogszabály-előkészítők nem titkolt törekvése, hogy a társaságalapítás adminisztratív terheinek és költségeinek csökkentésével is segítsék a kis- és középvállalkozások piacra lépését.

Finisben a Btk. reformja

Az Igazságügyi Minisztériumban záró szakaszához érkezett az új Büntető Törvénykönyv (Btk.) előkészítése. Dr. Györgyi Kálmán miniszteri biztos irányításával modern, egységes elveken nyugvó jogi kódex készül. Az előzetes tervek szerint az Országgyűlés tavaszi ülésszakának végére a kormány benyújtja a törvényjavaslatot a parlamentnek.

A Büntető Törvénykönyv reformját a szakemberek régóta szorgalmazzák. Nem véletlenül: 1979-es hatályba lépése óta mintegy 1000 szakaszát módosították. A büntetőjogi rendelkezéseket 56 törvény, 3 törvényerejű rendelet változtatta meg, és 11 alkotmánybírósági határozat is kirostálta az elavult büntető jogszabályokat, megsemmisítve az inkriminált paragrafusokat. Ha ehhez hozzávesszük a büntetőpolitika kormányváltásokhoz kötődő ad hoc jellegű változásait (például, hogy az előző ciklusban az igazságügy-miniszter kötelezővé tette a bírók számára a szabadságvesztésnél a büntetési tétel „középmértékének” kiszabását, ám ezt a rendelkezést Bárándy Péter megszüntette), a drogfogyasztás szankcionálása körüli alkotmányos vargabetűket, valóban megérett az idő az új kódex megalkotására.

 Készül az új Polgári Törvényköny

 Kodifikációs csúcs zajlik, elérkezett a nagy jogi kódexek kora – nyilatkozta Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. A tárcánál jelenleg három nagy kódex előkészítése zajlik. Az utolsó simításokat végzik a Büntető Törvénykönyv általános részén, formálódik a Társasági törvény koncepciója, és az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) normaszövege. Most az utóbbival foglalkozunk. A Polgári Törvénykönyv nem egy a törvények közül. Jószerivel a jogalkotás „felsőházához” sorolják. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága önmagában is mutatja. Szerepe azonban túlmutat ezeken: kihat valamennyi polgári jogi normával rendezhető kapcsolatra.

Az Igazságügyi Minisztériumban az év elején elkezdődött az államberendezkedés jelenlegi elemeit megőrző, de szerkezetében és minőségében megújuló alkotmány kidolgozását szolgáló szakmai-tudományos munka. Petrétei József igazságügy-miniszter az új alaptörvény normaszövegének előkészítését és koordinálását Somogyvári Istvánra, a tárca korábbi közigazgatási államtitkárára bízta. A bejelentés ellenére az előzmények ismeretében jogos a kérdés: lesz-e Magyarországnak új alkotmánya, vagy folytatódik az a magyar közjogi tradíció, amely alkotmánytorzókban ugyan bővelkedik, de elfogadott kartális, azaz alaptörvény szintű írott alkotmányban igen szegény.

Az igazságügyi tárca jelenlegi vezetője – felvetését indokolva – rámutatott: bár 1989–90-ben, a rendszerváltozás idején néhány hónap alatt gyökeresen megújult a magyar alkotmány, bizonyos pontokon mégis szűkszavú, hiányos rendelkezései közjogi vitákat gerjesztenek, ahogy ez megtörtént például a kilencvenes évek első felében a köztársasági elnök szerepét illetően. Szinte évről évre technikai jellegű, praktikus módosításokat kell végrehajtani az alaptörvényen, holott egyik rendeltetése éppen az, hogy állandó keretet adjon életünknek.