HARGITAI MIKLÓS ZOLTÁN cikkei

  A többpénztáras egészségbiztosítás bevezetésének főleg üzleti, biztosítói vonatkozásairól esett eddig szó, holott a változás az informatika területén is látványos lesz. A reform infrastrukturális következményeiről rendezett február végi Computerworld- konferencián kiderült: itt talán még több a megválaszolatlan kérdés, mint azokon a területeken, amelyeket a társadalmi vita korábban érintett.

  A következő öt esztendőben az információs technológiára (IT) fordított pénz várhatólag az egészségügyben növekszik majd leginkább az IDC piackutató cég előrejelzése szerint. A vállalat kutatói a többpénztáras modell bevezetésével számolnak, egyebek mellett éppen erre alapozzák prognózisukat. Az egészségügyi informatika természetesen a pénztári modellváltás nélkül is átalakul, ám az egyetlen hazai egészségbiztosítót felváltó, egymással versengő pénztárak megjelenése mindenképpen új fejezetet nyit a történetben. Szirmai Ákos, az AAM Vezetői Informatika Tanácsadó Zrt. szakmai igazgatója szerint az átállás csak a kétszintű bankrendszer bevezetéséhez mérhető. Az már biztos, hogy az egészségügyi informatikában rendszerváltás történik, de az még nem egyértelmű, hogy milyen lesz a jelenlegit leváltó új rendszer. A jelenlegi elaprózott, sok kézi adminisztrációt igénylő megoldásoktól az integrált és automatizált alkalmazások felé kellene elmozdulni. A változás elsősorban az adattárolási és -nyilvántartási technológiákat érinti majd. A papíralapú adattárolás és a manuális továbbítás (például faxon vagy postai úton) várhatóan megszűnik, mint ahogyan eltűnik az intézményenként eltérő törzsadat-nyilvántartás is.
  A pénztári reform által generált verseny egyik alapfeltétele a betegadatok és a járulékfizetéssel kapcsolatos információk pontos, átlátható elektronikus nyilvántartása. Ez ma, a kartotékrendszerek korában egyelőre csupán ábránd. Néhány éven belül ugyanakkor működésbe kell lépnie egy olyan integrált informatikai rendszernek, amely összeköti az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), az Államkincstárat, az adóhatóságot, az egészségpénztárakat, valamint a hazai és adott esetben a külföldi gyógyító intézményeket. (Az Európai Bizottság irányelve alapján ugyanis a betegadatoknak más EU-tagállamokban is elérhetőeknek kell lenniük.) Az összetett rendszerintegrációs feladat végrehajtására mindössze néhány hónap áll majd rendelkezésre. Amikor a törvény hatályba lép, várhatóan fél év alatt mérik fel az informatikai igényeket, 2008 őszén jelenik majd meg a beszerzési tender, 2009 végére pedig a hálózatnak már működnie kell.
  Biztosítási ügyekben jelenleg is van adatcsere az OEP, az APEH és az Államkincstár között. A legnagyobb gondot itt – Polgár Péter, az adóhivatal elnökhelyettese szerint – már most is a kezelt anyagok mennyisége jelenti, márpedig a több pénztár belépése után az adatforgalom nyilvánvalóan megtöbbszöröződik. A másik nagy probléma, hogy a jelenleg használt rendszerek intézményenként különbözőek, nem kompatibilisek, rosszul kommunikálnak egymással. Mint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke kifejtette, a változtatást az alapoknál, vagyis az elektronikus adattartalom létrehozásánál kell kezdeni. Az orvosok „egykapus”, vagyis az összes adatnyilvántartási funkciót egyetlen rendszerben nyilvántartó megoldást szeretnének. Az is követelmény volna, hogy az adatok egyszerűn kereshetőek és lekérdezhetőek legyenek.
  A most végrehajtandó feladatokhoz hasonló nehézségei voltak korábban a BT jogelődjének, a British Telecomnak, amikor egy uniós projektben a Dél-Dunántúl, Észak- Magyarország és az Észak-Alföld intézményközi kommunikációs és informatikai rendszerét kellett elkészítenie. Az idén februárra elkészült hálózat 38 egészségügyi intézmény és 260 háziorvos között biztosítja az adatcserét, méghozzá olyan egységes irányelvek szerint, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben újabb belépők is könnyen csatlakozhassanak a rendszerhez. Már ebben a programban is kiderült, hogy sokszor a jog a hatékony reform egyik gátja: a vonatkozó jogszabályok – a cég üzletfejlesztési menedzsere, Bala Ildikó szerint – még egy korábbi technológiai színvonal igényeihez igazodnak. A megvalósult rendszer a gyakorlatban mindenesetre jól vizsgázott: csökkentette az adminisztrációs terheket, növelte a pontosságot, és új ellátási formákat is lehetővé tett (például a távdiagnosztikában).

Szeretne ön mindent tudni a saját genetikai hátteréről? Kíváncsi rá, hogy kik lehettek az ősei, milyen betegségekre van fokozott hajlama, és mi az, amitől nem kell tartania? Egy e-mail és 1000 dollár segítségével megtudhatja! – Akár ezzel a tömör ajánlóval is hirdethetné magát az a vállalkozás, amely elsőként kínál az interneten keresztül is elvégezhető géntesztet.

A lehetőség a 23andMe nevű vállalkozás révén vált hozzáférhetővé (az elnevezés a 23 pár kromoszómára utal). Eredetileg csak Amerikát akarták lefedni a szolgáltatással, a keresletet látva mára azonban már Európára és Kanadára is kiterjesztették. A vállalkozás az internet és a genetika új lehetőségeit kombinálva próbálja közelebb hozni az emberekhez a génkutatást. Mindehhez a tőkét (2,6 millió dollárt) és az informatikai infrastruktúrát a Google biztosította (nem véletlenül: a céget a Google egyik alapítójának biotechnológus felesége hozta létre). Maga a teszt természetesen genetikai mintát is igényel: a vizsgálati alapanyagot egy interneten megrendelhető mintavevő szett segítségével mindenki maga is leveheti (csupán némi nyálra van szükség az elemzéshez). A minta postai úton egy laboratóriumba érkezik, ahol DNS-vizsgálat segítségével elkészítik a beküldő genetikai profilját. Ennek során mintegy 550 ezer SNP-t (Single Nucleotide Polymorphism, egyszeres nukleotid polimorfizmus, egy-egy jellemző genetikai variáció az emberi génkészletben) térképeznek fel, az adatokat pedig egyedi azonosító segítségével az interneten keresztül is hozzáférhetővé teszik. Persze az adatok önmagukban nem sokat mondanának a laikusoknak, ezért olyan információkat is mellékelnek hozzájuk, amelyek segítségével az eredmény értelmezhetővé válik. Kideríthető például a genetikai úton öröklődő betegségekre (vagy épp védettségre) való hajlam, modellezhető egy-egy egyszerűbb (esetleg csak a távolabbi jövőben elvégezhető) génsebészeti beavatkozás hatása. Személyre szabott géntérképről van tehát szó, amely a mintegy 170 ezer forintnak megfelelő díj befizetésével, 4-6 hetes várakozás után bárki számára elérhető.
  Bár a cég még meg sem kezdte a működését, a szervezést máris etikai aggodalmak kísérik. Az ellenzők egyrészt a személyes és bizalmas jellegű információkat féltik, másrészt annak a kockázatával is számolnak, hogy ha a személyes adatok és a genetikai minták esetleg összekeverednek, azzal fölösleges félelmet vagy hamis biztonságtudatot kelthetnek a páciensekben. Ráadásul olyasmi is kitudódhat, aminek senki sem örül, hiszen az eredmények alapján hűtlenségre vagy addig ismeretlen rokoni kapcsolatokra is fény derülhet.

A 21. század egyik nagy ígérete, a távgyógyászat egyelőre még késik, egy területen azonban már valóság: a beteg-távfelügyelet egyre reálisabb alternatíva azoknak, akik hosszú távon orvosi figyelemre szorulnak. Az USA-ban a betegek ilyen követése már napi gyakorlat, Magyarország viszont még az útkeresésnél tart – egyelőre inkább a biztonságtechnikai cégek élnek a távfelügyelet lehetőségével.
Akinek van otthoni gondozásra szoruló, krónikus beteg hozzátartozója, nyilván szívesen látna mellette folyamatosan egészségügyi személyzetet – ám ezt csak kevesen engedhetik meg maguknak. Nagyon sok betegségnél azonban fölösleges is, hogy – akár otthon, akár egy egészségügyi intézményhez tartozó „beteghotelben” vagy magában a kórházban – állandóan orvos üljön a páciens ágyánál: elegendő lenne, hogy néhány egyszerű műszer nyomon kövesse a legfontosabb életfunkciók változását, és probléma esetén haladéktalanul tájékoztassa, ha kell, riadóztassa az orvost és/vagy a családtagokat. A beteg-távfelügyeleti rendszerek ezen az egyszerű gondolaton alapulnak, gyakorlati megvalósulásukhoz azonban infrastrukturális háttérre (elsősorban széles sávú internetkapcsolatra) is szükség volt.
Folyamatos adatcsere
Informatikai szempontból a beteg-távfelügyeleti rendszerek speciális, többfunkciós kommunikációs megoldásoknak tekinthetők, amelyeknek nagy biztonságú, kétirányú adatáramlást kell biztosítaniuk. Mivel többféle rendeltetésű és üzemmódú készülék működését kell összehangolni, szükséges egy egységes kommunikációs platform, amely összhangba szervezi a perifériákat és az adattovábbítás csatornáit. A feladat összetettségére jellemző az egyik legelterjedtebbnek számító, Philips-fejlesztésű platform, a Motiva szolgáltatáskínálata.
A holland rendszer alapvetően krónikus betegek életfunkcióinak és egészségi állapotának otthoni ellenőrzésére szolgál. A folyamatos adatcserén kívül „virtuális rendelésekre”, betegtájékoztatásra és konzultációra is lehetőséget ad, miközben személyre szabott és aktualizált egészségügyi információkat nyújt a betegnek, segít a gyógyszerezés ütemezésében, de akár ápolást, rehabilitációt segítő videoanyagokat is eljuttat a pácienshez.
Mindehhez az internet kínál alapvető infrastruktúrát, ezért kezdetben a betegoldali terminálnak is automatikusan a számítógépet tekintették. A legfontosabb célcsoportnak számító időseknél azonban a számítógép használata korántsem általános; sokkal kézenfekvőbb lenne, ha távkapcsoló segítségével, tévén keresztül férnének hozzá a rendszerhez.
A Motiva rendszerét a legnagyobb egészségügyi monitoring piacnak számító USA-ban tesztelték, a szív- és érrendszeri ellátást biztosító orvosi szervezet, a Cardiovascular Associates of the Delaware Valley (CADV) együttműködésével. A kísérleti időszakban elsősorban azt vizsgálták, hogy a betegek mennyire készek alkalmazni a televízió alapú, speciális vezeték nélküli, billentyűzettel kombinált egészségügyi operációs rendszert. Az első tapasztalatok kedvezőek.
A tesztben egy New Yersey-i ápolási központból felügyelt 60 szívinfarktust szenvedett beteg vett részt. Otthonaikba a személyre szabott egészségügyi kommunikációs rendszer egy-egy prototípusát telepítették, ami a gyakorlatban egy beltéri egységet és egy billentyűzetet, valamint egy, többek között a vérnyomás és a testtömeg mérésére alkalmas „vizsgálóállomást” jelent. Az ápolószemélyzet nagy biztonságú, széles sávú adatkapcsolat és modem segítségével, vezeték nélküli telefonokon tartotta a kapcsolatot a betegekkel. A teszt alatt – folyamatos monitorozás mellett – a nem sürgősségi ellátási teendőket bízták a Motivára, például a gyógyszerszedési emlékeztetőket, a betegek napirendjének tervezését.
A betegnek is használnia kell
A Philips felmérései szerint az Egyesült Államokban az egészségügyi ellátásra költött összeg háromnegyedét olyan betegekre fordítják, akik krónikus megbetegedésben szenvednek. A legnagyobb betegcsoport, a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők kezelése önmagában évi 225 milliárd dollár kiadást jelent, amelynek a töredéke is hatalmas üzleti lehetőség a távfelügyeleti rendszerek gyártóinak. A pangásos szívelégtelenség jelenti a 65 év feletti korosztálynál a leggyakoribb otthonápolásra késztető okot – ebbe a körbe mintegy 5 millió beteg tartozik az USA-ban. Az életfunkció-mérő eszközök ma már szinte kizárólag digitális adatokat produkálnak, és közvetlenül vagy egy periférián keresztül csatlakoztathatók a számítógéphez, illetve esetenként (például a tévés megoldásoknál) közvetlenül az internethez, netán a tévé és az internet közé bekötött beltéri egységhez. Az egyik döntő feltétel, hogy a páciens használni tudja a rendszert (ebben segítenek a leegyszerűsített kezelésű, tévéalapú megoldások), a másik, hogy a vonal túlsó végén mindig legyen képzett szakember: ne egy számítógép „jóindulatán” múljon, hogy egy vészjelzés célba ér-e.
Egy-egy beteg „bekötésének” költsége a rendszertől és az integrált funkcióktól függően 400 ezer és egymillió forint közötti összegnek felel meg, de az e körben jellemzően hosszú ápolási időszaknak, az el nem foglalt kórházi ágyaknak köszönhetően a beruházás kimutathatóan megtérül.
Itthon inkább jelzőrendszer
A távfelügyeleti alkalmazások különleges altípusát jelentik az általában agyi problémákkal küzdőknél használt GPS alapú nyomkövetők, amelyekkel az öngondoskodásra képtelen betegek „elvándorlását” igyekeznek megelőzni. A leggyakoribb indikáció az Alzheimer- kór, a legnagyobb piac pedig Japán, ahol már több mint 250 ezer ilyen készüléket forgalmaznak.
Magyarországon a Telki Magánkórház rendelkezik a legfejlettebb beteg-távfelügyeleti infrastruktúrával. Az országban sokfelé (pl. Szombathelyen és Dorogon) elérhető rendszereket jobbára az egészségügyi szférán kívüli szereplők, jellemzően a távfelügyeletben hagyományosan otthon lévő biztonságtechnikai cégek üzemeltetik, egészségügyi szolgáltatók közreműködésével. Ezek a megoldások – például a Help Box és a BodyGuard (ilyen szolgáltatás működik pl. a főváros tíz kerületében és a Budapesthez közeli településeken) – azonban inkább a jelzőrendszeres házi segítséghívás kategóriájába tartoznak, kevésbé komplexek, mint a klasszikus betegmonitoring.
Kulcsra kész megoldás
Az internet „infrastruktúrájának” (mindenekelőtt a routereknek, hálózati kapcsolóknak, vezetékrendszereknek) a fejlesztőjeként és gyártójaként naggyá lett, egy időben a világ legértékesebb vállalata címet is birtokló amerikai Cisco az egészségügyi monitoringban is meglátta a nagy üzletet. (A cég San Diegó-i és San José-i központjában rendezett, több kórházi rendszert bemutató kiállításáról ld. a Medical Tribune 2006. március 16-i számát.)
A cég álláspontja szerint nem a szükséges műszaki eszközök biztosításában van az igazi fantázia (hiszen a két végpontot, azaz a beteget figyelő orvosi műszereket és az orvost segítő döntéstámogató alkalmazásokat leszámítva kommersz informatikai kellékekről van szó), hanem abban, hogy integrált, kulcsra kész távfelügyeleti megoldásokat nyújtsanak. A vállalat a Philipsszel és az Emerginnel karöltve kifejlesztette és idén a Healthcare Information Management System Society (HIMSS) éves gyűlésén be is mutatta a Medical- Grade rendszert, amely egy nagykórházi telemedicina-részleg teljes „ügyfélkörét” képes kiszolgálni.
Az alapvetően EKG-adatok észlelését és továbbítását végző (de a beteg felőli végponton más perifériákkal is bővíthető) rendszer a kardiogramok mellett szöveges üzeneteket is továbbít a beteg állapotáról a felügyeleti központba. A rendszerben a Cisco Internet Protocol alapú telefonját az Emergin gateway (átjáró) köti össze a Philips IntelliValue betegmonitorozó eszközeivel. A klinikai személyzethez mobilkommunikációs eszközökön jut el a riasztás. A megoldást egy 361 ágyas amerikai kórház 38 ágyas kardio-telemetriai részlegén tesztelték. A klinikai dolgozók vezeték nélküli, személyhívóként is használható IP-telefonjukra kapták a rendszer segélyhívó jeleit. David Cooke, a kísérletnek helyt adó DuPage Egészségügyi Központ minőségbiztosítási igazgatója szerint a vizsgálat igazolta, hogy a megoldás számottevően növeli a gyógyító személyzet mozgósításának hatékonyságát, és akkora időtöbbletet biztosít, hogy az gyakran életmentőnek bizonyul.

Már 25 éve használjuk a személyi számítógépet

Ha van olyan technikai újítás, amely megérdemli a 20. század legnagyobb találmánya címet, a személyi számítógép kétségkívül az esélyes jelöltek egyike. A 25 évvel ezelőtt piacra dobott PC az összes gyártói és elemzői várakozást felülmúló sikert aratott és olyan kulcstermékké vált, amely nélkül elképzelhetetlen az élet a fejlett világban.

A nagy PC-biznisz két melléfogással kezdődött, s mindkettő a számítógép- forradalmat végül elindító IBM nevéhez fűződik. Az első számítógépek megjelenésekor a vállalat azt valószínűsítette, hogy ebből a masinából legfeljebb kéthárom darabot lehet eladni a világon. Amikor 1981-ben a cég mérnökei elkészítették a nullszériás változatot, a piackutató részleg évi néhány ezer készülék eladását valószínűsítette. Ehhez képest már az első esztendőben 240 ezer darab személyi számítógép talált gazdára, és a forgalom azóta is nő.
A számítógép világsikerét azonban valóban nehéz lett volna előre megjósolni. Az első komputerek szobányi, majd később is legalább szekrény nagyságú monstrumok voltak. Alig tudtak valamit, sem a sebességük, sem a kapacitásuk nem versenyezhetett az emberi agyéval. A mai értelemben vett, programozás alapján működő, műveleteket végző számítógépek a múlt század 30-as évei óta léteznek, általában nagyon speciális feladatokra (röppályaszámításra, rejtjelfejtésre) használták őket. Az 1946-ban megépített ENIAC 10 jegyig tudott matematikai alapműveleteket végezni. Az egy évvel korábban létrehozott EDVAC (ennek munkálataiban meghatározó szerepet játszott a magyar Neumann János) már központi vezérlőegységgel (processzor) is rendelkezett, a programot és az adatokat belső memóriában tárolta, vagyis gyakorlatilag úgy épült fel, mint a mai komputerek.

Az ismerőskereső oldalak szárnyalása

Aki megtalált már rég eltűnt ismerőst, osztálytársat vagy akár családtagot internetes közösségi oldalak segítségével, annak aligha kell magyarázni, mire jók a social networking-et („társadalmi hálószövést”) segítő világhálós megoldások. Abba viszont a közelmúltig kevesen gondoltak bele, hogy a társadalmi kapcsolatrendszert és az egyén szociális, sőt bizonyos mértékig fogyasztói profilját is láthatóvá tevő portálok üzleti lehetőségként és a privát szférát fenyegető kockázatforrásként hatással lehetnek a mindennapjainkra.

Függőséget okoznak, agresszívvá tesznek, elmagányosítanak – nagyjából ennyit tud a tudomány a számítógépes játékok valószínűsíthető káros hatásairól. Ezen a képen a legújabb kutatások is csak keveset árnyaltak. Egyrészt kiderült, hogy a függőség – a más típusú addikcióknál bevált módszerekkel – viszonylag hatékonyan gyógyítható, másrészt, hogy a nem agresszív játékoknak pozitív hatásuk is lehet.
A játékfüggőség kezeléséről a CNN tudományos rovata közölt beszámolót egy amszterdami addikcióklinika tapasztalatai alapján. Itt az idei év elején indult a játékfüggők kezelése, és már túl vannak a huszadik sikeres terápián. Főként olyan fiatalokat kezelnek, akiknél fizikai tüneteket is okoz a játékfüggőség (a páciensnek megváltozik a vérnyomása, a szívritmusa, fokozottabban verejtékezik, és remegni kezd a számítógépek látványától). A „betegek” többségénél szerencsére nem enynyire komoly a baj, vagy legalábbis a jelei nem ilyen látványosak. A függőség első lépéseként ugyanis csupán egyfajta elfordulás, érdeklődéshiány és kommunikációképtelenség alakul ki a külvilággal kapcsolatban, a teljes személyiség a számítógép felé fordul, miközben drámaian – akár napi 14–18 órára – nő a komputer előtt töltött idő (az egyéb tevékenységek és a társadalmi kapcsolatok pedig értelemszerűen leépülnek). Ezen a szinten még igen hatékony lehet a 4–8 hetes, beszélgetésekből és az érdeklődést „átprogramozó” foglalkozásokból álló terápia, a fizikai függés kialakulása esetén azonban már hosszabb kezelésre van szükség.

Újdonság a mobiltelefóniában

A mobiltelefóniában a nyár legizgalmasabb fejleménye az UMA (Unlicensed Mobile Access, számla nélküli mobil hozzáférés) technológia gyakorlati kipróbálása. A nagyszabású teszt a finnországi Oulu városában kezdődött július végén, s közben már a piac is vizsgálja az UMA-készülékeket, az elsők ugyanis már az üzletekben vannak.
Az UMA – legalábbis a mobilszolgáltatók szemszögéből – meglehetősen szkizofrén ötletnek tűnik, pedig valójában nem az: a felhasználók mellett nekik is kínál hasznos lehetőségeket. A lényege a GSM és a WLAN-hálózatok „összenyitása”: ha egy UMA-képes mobiltelefon vezeték nélküli internetet észlel a közelben, automatikusan és akár a folyamatban lévő beszélgetés megszakítása nélkül átugrik a fizetősről az ingyenes infrastruktúrára, ami jelentősen olcsóbbá, és sok esetben gyorsabbá is teszi a hang- és adatforgalmat. Ráadásul olyan szolgáltatásokat is elérhetővé tesz, mint az internetes hanghívás (VoIP), illetve a Skype.

Alig néhány év alatt hihetetlen karriert futottak be a blogok, azaz a többnyire nyilvánosan olvasható webnaplók. Átalakították az internetes nyilvánosságot, hozzáláttak az olyan hagyományos médiumok átformálásához, mint az újság és a televízió; sajtópiac- és politika-befolyásoló tényezővé váltak – ráadásul mindezt jórészt nonprofit alapon érték el, anélkül, hogy a „blogszférába” igazán jelentős tőke áramlott volna.

A hírnevét és ismertségét még az első öbölháborúban megalapozó CNN mindig is fogékony volt az innovációra. A világ legismertebb hírcsatornája a közelmúltban bejelentette: létrehozza a CNN Exchange weboldalt, hogy oda a nézők kép- és hangfelvételeket tölthessenek fel mindarról, amit a környezetükben hírértékűnek tartanak. A lépés két felismerésen alapul: az egyik, hogy az éppen az esemény helyszínén tartózkodó, netán az azt meg is örökítő civilekkel a világ leggazdagabb hírtévéje sem versenyezhet, a másik, hogy az ilyen amatőr hátterű híranyagok egyre jobban vonzzák a közönséget. A beküldött képeket, cikkeket – mielőtt azokat kiteszik a bárki számára látogatható webfelületre – tapasztalt szerkesztők ellenőrzik, vagyis átverések, videotrükkök és álhírek elvileg nem kerülhetnek bele ilyen módon a hírfolyamba.

Új kameratípus terjed az idei szezonban: nem kazettára vagy szalagra, de még csak nem is DVD-re vagy más optikai meghajtóra, hanem merevlemezre írja a felvételt, hasonlóan a fejlettebb asztali képírókhoz vagy a drágább zenelejátszókhoz. A megoldás szinte az összes kényelmetlenségtől megszabadítja a felhasználókat – nem csoda, hogy a winchesterrel szerelt kamerák látványosan hódítanak: az idei nyáron a fejlett piacokon (elsősorban Japánban és Tajvanon) már 40 százalék körüli részesedésnél tartanak.
A legelterjedtebb szalagos videokamerák hátrányait egy mondatban össze lehet foglalni: valamilyen adathordozó (többnyire a lejátszókkal nem kompatibilis kazetta) kell hozzájuk, aminek korlátozott a befogadóképessége, nehézkes a felvételek „utógondozása” és a lejátszás. E kényelmetlenségektől a jellemzően 20–40 gigabájtos kapacitású merevlemezzel szerelt – esetenként SD-kártyával tovább bővíthető – változatok megkímélik a felhasználót. A merevlemezek egyre kisebbek, könnyebbek és rezgésállóbbak, vagyis a winchestertechnológia a méret és a hordozhatóság szempontjából nem jelent igazán kompromisszumot. A kezelhetőség pedig a merevlemeznek köszönhetően valóban ugrásszerűen javul: az elkészült digitális felvételeket számítógépre, DVD-re és saját belső memóriával rendelkező DVD-felvevőre is könnyen át lehet írni. Az egyetlen megfontolásra késztető elem az ár: a winchesteres kamerákért általában 1000 dollár körüli összeget kell fizetni – egy hagyományos, de jó minőségű kamkorder ennek a feléből is kihozható.

DVD-rendszerváltás

A CD-lemezeket leváltó, a tárolókapacitást megsokszorozó DVD-k tíz évvel ezelőtt kezdték meg hódító útjukat. Ez eleinte meglehetősen lassú tempóban folyt – a felhasználókat nehéz volt meggyőzni az új technológia szükségességéről –, a DVD csak a hozzá szükséges hardver látványos árcsökkenése után (Európában úgy 5 évvel ezelőtt) lett igazán keresett. Most minden jel szerint hasonló jelenségnek lehetünk majd a tanúi: a fogyasztók kivárását ezúttal nemcsak az új technikától való félelem motiválja, hanem az is, hogy még mindig két formátum verseng a DVD-utód címért, és nem lehet tudni, melyik lesz a befutó.

A kamerák csendes forradalma zajlik a szórakoztató elektronikában: olyan új optikai megoldások mutatkoztak-mutatkoznak be, amelyek a kamerás mobiltelefonok elterjedéséhez hasonlóan megváltoztathatják képkészítési szokásainkat.
Az Apple ez év elején szabadalmat kapott a „láthatatlan”, vagyis az LCD-kijelzőbe épített kamerára. Az új technológia azon az elgondoláson alapul, hogy a megjelenítésért felelős képpontok közé hasonló méretű, fényérzékeny elemeket építenek be, s a sok apró receptor együttes észlelése a gépben ugyanúgy egy képpé áll össze, mintha a készülékbe hagyományos kamerát építettek volna. Az érzékelők akár a képpontok közötti apró résekben is elférnek, s ennek a megoldásnak a helytakarékosságon kívül adódik egy további előnye is: fényképezéskor a környező fénypontok automatikusan fehér fényre váltva vakuként szolgálhatnak a rejtett kamerának.
Az eredeti ötlettel két éve a többek között az mp3 tömörítési eljárás kidolgozójaként ismert Fraunhofer Institut állt elő, ám náluk miniatűr lencsék gyűjtötték a fényt a képernyőben, szemben az Apple elektronikus, CCD érzékelőkön (azaz fény hatására digitális jelet előállító félvezetőkön) alapuló eljárásával. Mindez azonban egyelőre távol van a megvalósítástól: ahhoz először egy működőképes modell, majd megfelelő gyártókapacitás és legalább százmillió dolláros beruházás kellene.

Úgy tűnik, a hagyományos, illetve a csipet tartalmazó intelligens bankkártyák legfőbb konkurensei a mobiltelefonok lesznek. Tény, hogy ma még lényegesen többen fizetnek bankkártyával, de az is kétségtelen, hogy sokkal több embernek van mobilja.

Hogy mobiltelefonon keresztül is kifizethessük a megvásárolt terméket, alapvetően a kis értékű, illetve a nem tervezett beszerzések lebonyolítására találták ki.
A szolgáltatás eleinte kizárólag wapon működött – ennyiben tehát a korábban meghonosodott internetes vásárlásra hasonlított –, újabban azonban sms-sel is igénybe vehető. A lényeg egyrészt az információ és a vásárlás összekapcsolása (wapon a távolból is megtudhatjuk például, van-e még jegy egy koncertre vagy színházi előadásra, majd ki is fizethetjük), másrészt a kényelem.

Ismét bebizonyosodott, hogy a végtelen információgazdagságért cserébe szinte korlátlan kiszolgáltatottságot kell vállalniuk az internet felhasználóinak: a legnépszerűbb keresőoldalak találatainak jelentős része garantáltan veszélyes vizekre viszi a gyanútlan felhasználót.

Az új visszaélési lehetőségről a McAffee internetbiztonsági cég kutatása lebbentette fel a fátylat. A május végén publikált összefoglalóból kiderül, hogy a keresőgépek legnagyobbjai – a Google, az MSN, a Yahoo, az AOL, az Ask – használata esetén még az ártatlannak tűnő, de népszerű keresőszavak jelentős százaléka is veszélyes – elsősorban adathalász, emellett gyakran explicit adatközlő – weboldalakra vezetik az interneten böngészőt.

Ha használatban lévő monokróm monitort, floppymeghajtós számítógépet vagy Windows előtti operációs rendszert akar látni, térjen be egy magyar kórházba vagy szakrendelőbe! – javasolják némi iróniával informatikai szakértők. Sajnos, nem ok nélkül. Korszerű, de még egy-egy intézményen belül is csak elszigetelten jellemző informatikai megoldásokat éppúgy találunk, mint ásatag, régóta cserére érett technológiákat. Jelen állapotában az informatika nem eszköze, sokkal inkább akadálya az egészségügyi modernizációnak.
Az informatika a magyar egészségügyben jelentős, 5– 10 éves késéssel hódított-hódít teret. Ha elfogadjuk kiindulási alapnak, hogy egy, a mai igényeknek megfelelő egészségügyi informatikai rendszernek az adott intézmény teljes tevékenységét le kell képeznie, akkor – Fórizs Szabolcs, a Philips Medical Systems szakértője szerint – itthon sehol sincs igazán korszerű, naprakész hardver- és szoftverkörnyezet. Zsolnai Gábor, a Meditcom Kft. ügyvezetőjének álláspontja szerint már léteznek korszerűen működő, egy-egy osztályra vagy akár egy egész intézményre kiterjedő gazdasági kontrolling rendszerek, és helyenként megkezdődött ezek integrálása az orvosi adatokat szolgáltató számítógépes részlegekkel.
Írásunk a 12. oldalon

A 2004-es és a 2005-ös, egyaránt 15 százalék körüli növekedés után idén valószínűleg alig bővül majd a személyi számítógépek piaca, az asztali PC-k iránti kereslet pedig akár csökkenhet is.
Tavaly még futott a szekér: világszerte 15 százalékkal nőtt a személyi számítógépek piaca, s a történelem során első ízben fordult elő, hogy Európában, a Közel-Keleten, valamint Afrikában több gépet értékesítettek, mint az Egyesült Államokban. A Gartner piackutató cég adatai szerint 2005-ben 218,5 millió PC-t adtak el, egy évvel korábban pedig 189,5 milliót. A konjunktúra tavaly is főleg az előbbi nagyrégióra volt jellemző, hiszen ott 17 százalék fölötti volt a növekedés, szemben az amerikai 7 százalékkal. Elsősorban a magáncélú vásárlások, azon belül is főként a laptopok beszerzése nőtt. A gyártók közül a Dell, a HP és az IBM PC-üzletágát megszerző Lenovo vezette a sort.

Úgy tűnik, kiegyeznek egymással a festékpatron- és tonerkazetta-újratöltők, illetve a nyomtatót és kellékeket is gyártó (a hasznot főképp az utóbbiak eladásán realizáló) világcégek. A sokéves háborúskodás lezárását ígérő kompromisszum lényege, hogy az előbbiek különleges jelölést alkalmaznak a termékeiken (feltűnő helyen utalva az újratöltés tényére), az utóbbiak pedig ezentúl főként a tényleges termékhamisítás ellen küzdenek.

Az üzleti modellt még a Gilette fejlesztette ki a 70-es években: add olcsón a borotvát, majd fizettesd meg jó drágán a fejeket, és keress azon, hogy még mindig olcsóbb öt új fejet venni, mint egy komplett borotvát három pengével. A látványosan sikeres, jellemző módon borotvamodellnek nevezett módszert használja a kezdetektől a nyomtatóipar is. A lényeg, hogy egy készülék üzemeltetése során a felhasználók a nyomtató árának akár a tíz-hússzorosát is elkölthetik festékekre. Ehhez persze látványosan olcsón kell adni a nyomtatót, és drágán a festéket. Mára a módszer odáig tökéletesedett, hogy a 10–20 ezer forint körüli ársávban kínált otthoni multifunkciós – fénymásolni, szkennelni is tudó – printereknél már az első, de legkésőbb a második patroncsere költsége meghaladhatja a készülék árát.

A hazai egészségügyben szigetszerűen elkülönülő korszerű megoldások élnek együtt elavult, régóta cserére érett technológiákkal. Valamilyen – nem teljes körű, nem egységesített – információs rendszer mindenütt van, ám ez, például az adatbevitel során rengeteg pluszmunkát ad, és sok adatvesztéssel, pluszköltséggel jár.

A hálózati informatikát mintha az egészségügy számára fejlesztették volna ki: hatalmas adatmennyiséggel, szigorú adminisztrációs feltételek között kell dolgozni, rengeteg a képi megjelenítést igénylő, illetve az adatbázisba rendezhető információ, sok az algoritmizálható munkaelem. Ezért a számítástechnika már a személyi számítógépek előtti időktől, azaz a 70-es évek óta jelen van az egészségügyben, igaz, folyamatosan változó és bővülő funkciókkal.

A „városi legendák” és különösen ezek vírusszerűen, jórészt elektronikus úton terjedő változatai a hoaxok. És bár az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján akár azt is gondolhatnák, ezek elsősorban a választási időszakban lepik el a világhálót, a valóság az, hogy a hoaxok terjedésének bármilyen, a tömegeket „izgalmi állapotba” hozó hír vagy esemény kedvez. Legutóbb például az internetes magán „ki kicsoda”, az iwiw felhasználóit hozták izgalomba a közösségi portál eladása körüli hírek. A személyes adataik sorsa miatt is aggódók – az iwiwnek több mint félmillió felhasználója van – felhördülése szokás szerint hoaxot termett: az interneten keringő lánclevél szerint a nem aktív ügyfeleket hamarosan törlik a rendszerből (ezt az új tulajdonos hivatalos e-mail üzenetben és sajtóközleményekben azonnal cáfolta).

Bár végleges formáját még az elektronikus papír sem nyerte el, Belgiumban már a jövő médiumának első példányát tesztelik. A digitális újság valódi napilap, amelynek a „papírja”, vagyis a hardvere állandó, a tartalma viszont az internetes hírlapokhoz hasonlóan rendszeresen frissül.

Az úttörő szerep a flamand – azaz holland nyelvű – De Tijdnek jutott: ez hagyományos formátumú nyomtatott napilap, amelynek internetes kiadása a legnépszerűbb online újság a Benelux államban. A digitális változatnak tartalmilag ugyan van némi köze a nyomtatott és az internetes verzióhoz, valójában azonban egy harmadik, forradalmian új megjelenési formáról van szó, amellyel egyelőre a lap 200 tesztolvasója ismerkedik. A kiválasztottak a teszt idejére ingyenesen megkapták az elektronikus papírnak nevezett eszközt: ez egy különlegesen vékony, mindössze 0,1 milliméteres, minimális áramfogyasztású összehajtható kijelző, A5-ös méretben.
A tartalom vezetékes, illetve wireless (vezeték nélküli) internetkapcsolaton érkezik, az olvasó maga dönti el, hogy a nyomtatott vagy az online megjelenítéshez hasonló szerkezetben olvasgatja-e a digitális újságot. A kéttenyérnyi felületen természetesen nem fér el egy újságoldal, így a legtöbben a cikkenkénti olvasást választják – az egyes cikkek között (mint általában a magyar internetes újságoknál) rövid összefoglalók alapján lehet válogatni.

Amikor valaki a sokadik gépi hangú tájékoztatást kénytelen végighallgatni egy egyszerű(nek vélt) számlaügyintézés során, vagy percek óta a kicsöngésimitáció leplezi el előle, hogy valójában foglalt egy kórház összes vonala, könnyen kétségbe vonja a modern telefonközpontok létjogosultságát. Pedig ezeket a berendezéseket a legkevésbé sem a hívók bosszantására találták ki. A telefonközpontnak – illetve a kommunikációs rendszernek, amelynek a központ a lelke – a költséghatékony telefonálás és a kapacitásnövelés mellett azt is biztosítania kell, hogy az ügyfél elégedett legyen.
Ahhoz, hogy ezt a három igényt egyszerre, és ne egymás rovására szolgálják ki, a telefonközpontok többféle trükköt alkalmaznak. Arra, hogy a kívülről telefonáló hívót összekapcsolják a hívott személy mellékével, már a telefonos kisasszonyok helyébe lépő ősközpontok is képesek voltak: a kihívás akkor kezdődik, ha a hívott mellék foglalt. Ha a telefon (valójában a központ) foglaltat jelez, a hívó előbb-utóbb leteszi a kagylót, majd újra telefonál (esetleg rögtön a főnököt kéri) – egyszóval pazarolja az idejét. Ha viszont egy-két percig várakoztatják, és utána létrejön a kapcsolat, azzal általában mindkét fél jobban jár – talán még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy onnantól, amikor a központ átveszi a hívást, már ketyeg a percdíj. A gépesítésnek ugyanakkor megvannak a határai, mégpedig ágazatspecifikusan. Számos európai országban tilos a segélyhívásokat – és ez esetben ide tartoznak a kórházakba irányuló telefonok is – automata rendszerre irányítani. Ahol ez a szabványosítás megtörtént, előírás, hogy telefonközpontos vegye fel a kagylót, méghozzá két csengetésen belül. (Magyarországon ez még nem valósult meg.)

A Toshiba a közelmúltban mutatta be a világ első, nem merevlemezzel, hanem flash memóriával szerelt hordozható számítógépét. Az újdonság azt jelzi, hogy az új memóriamegoldás képes lehet a jelenleg használt winchesterek kiváltására, a két technológia küzdelmében azonban még korai lenne eredményt hirdetni.
A flash (félvezető alapú, törölhető és újraírható) memóriákat régóta használják az elektronikában, ilyenek dolgoznak például a digitális kamerák és az mp3-lejátszók többségében. Az új megoldás immár a számítógépekbe is beköltözött, ami az előnyök ismeretében egyáltalán nem meglepő. Tény, hogy tíz vagy száz gigabájtos nagyságrendben rendelkezésre álló memóriát elsősorban merevlemezek segítségével biztosítanak a gyártók, ám ez az új, más irányú fejlesztések tükrében egyre inkább kompromisszumos megoldásnak tűnik. A merevlemez viszonylag nehéz, zajos, nem szereti a rázkódást, magas az áramfogyasztása – mindez különösen a mobil eszközöknél számít kerülendőnek. A flash memória (szaknyelven SSD – solid state disk, azaz szilárdtest-lemez) könnyű, nem tartalmaz mozgó alkatrészt, rázkódásbiztos, kicsi, vagyis ideális a hordozható készülékekhez. Az új Toshiba-laptopba szerelt SSD 32 gigabájtos, tehát nem számít nagynak, viszont fele akkora tömegű, és háromszor olyan gyors, mint egy hasonló kapacitású winchester.

Sorra jelentik be szoros partnerségi együttműködéseiket a mobiltelefon- gyártók és -szolgáltatók a szoftver- és tartalomipar nagyágyúival. A házasodási hullám mögött az a felismerés áll, hogy a telefontulajdonosok egyre inkább számítógépként akarják használni a készüléküket, és szükségük van a PC-n megszokott számítógépes alkalmazásokra.
A Nokia a Yahoo!-nak kínált partnerséget, és az idei évtől a legfejlettebb okostelefonjaiba beépíti az amerikai cég adatkommunikációs (e-mail, keresés, chat stb.) szolgáltatásait. A lehetőség egyelőre csak a piacok egy részén (a világ fizetőképesebb, illetve leggyorsabban fejlődő régióiban, például Ausztráliában, Kínában, Franciaországban, Németországban, Indiában, Indonéziában, Malajziában, a Fülöpszigeteken, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban) érhető el. Ez persze csak nyelvi korlátot jelent, tehát a megfelelő telefonnal Magyarországról is igénybe vehetjük, csak épp nem magyar nyelven. A telefonok valójában csak „támogatják” ezeket az adatforgalmi alkalmazásokat, a konkrét programokat le kell tölteni a hálózatról, de a helyük már megvan a készülék operációs rendszerében.

E-adatkezelés az egészségügyben

Mintegy 800 millió forintos beruházással intézményközi egészségügyi adatmenedzsment-rendszert hoz létre a British Telecom (BT) három, az uniós statisztikák alapján elmaradottnak számító magyarországi régióban. A fejlesztés olcsóbbá és hatékonyabbá teszi az információáramlást az orvosok és a gyógyítóhelyek között, külhoni tapasztalatok szerint növeli a betegek kényelmét, redukálja az elvégzendő vizsgálatok számát, és akár a műhibák csökkenését is eredményezheti.

A kiépülő rendszer célterülete a dél-dunántúli, az észak-magyarországi és az észak-alföldi nagyrégió. Azért ez a három térség, mert a finanszírozó – az „Egészségügyi információtechnológiai fejlesztés az elmaradott régiókban” elnevezésű, az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzére támaszkodó projekt – kifejezetten az elmaradott régiókra koncentrál, márpedig az életminőséget és az egészségi állapotot jelző mutatók szerint Magyarországon belül e területek vannak a leginkább leszakadva (nem csak az uniós középmezőnytől, de hazánk többi vidékétől is).
Ami a számszerűsíthető hátrányokat illeti, az említett régiókban a születéskor várható élettartam mindkét nem esetében 0,6–1,2 évvel elmarad az országos átlagtól. A szív- és keringési halálozás kétszerese, a rosszindulatú daganatos halálozás háromszorosa az EU-átlagnak, és meghaladja az országos átlagot is. Mindezt tetézik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való térbeli és időbeni hozzáférés nehézségei. Ezekben a térségekben a legalacsonyabb az egy foglalkoztatott egy munkanapjára jutó GDP-termelés (döntően azért, mert alacsonyak a bérek, és a dolgozók sokat tartózkodnak betegállományban).

Bár az Országos Meteorológiai Szolgálat internetes portálján már olvasható az áprilisi országgyűlési választások két fordulójára, április 9-ére, illetve 23-ára várható időjárás- előrejelzés, a meteorológusok óvakodnak attól, hogy pontosan megjósolják, esik-e majd vagy jó idő lesz inkább e két fontos napon. Még akkor is, ha köztudott, hogy a parlamenti választások eredményét sok tényező mellett komolyan befolyásolja a részvételi arány, amely elemzők szerint részben az időjárás függvénye. Tanulmányaikban így inkább csak következtetnek arra, hogy legvalószínűbben hogyan alakulhat, illetve milyen szélsőségek között váltakozhat hazánk időjárása ezeken a napokon.
Az óvatosság nem véletlen: jóllehet a meteorológia rendkívüli fejlődésen ment át az elmúlt évszázadokban, pontos előrejelzést még ma is legfeljebb egy hétre előre tudnak készíteni.
Írásunk a 12–13. oldalon

A PC-korszak delelőjén jelentek meg azok az okos kis masinák, amelyek notesznyi méretük ellenére szinte minden, út közben használatos számítógép-funkciót tartalmaztak. A kategória az ezredforduló után eltűnt, most viszont többféle alakban is újjászületni látszik.
A számítógépek fejlődése a kezdetek óta két szálon fut: az asztali PC-k mellett évtizedek óta jelen vannak a zsebben elférő, szétnyitható formájuk miatt noteszre emlékeztető szerkezetek is. Eleinte alig néhány gyártó (például a Casio és a Texas Instruments) foglalkozott a kézi számítógépekkel, és az első masinák a kalkulátorfunkción túl csak néhány nagyon egyszerű grafikai, határidőnapló és szótáralkalmazást futtattak. Az áttörést a 90-es évek közepén a processzorok és memóriák méretcsökkenése, valamint az első, kézi gépekre fejlesztett, de az asztaliakkal is könnyen kommunikáló operációs rendszerek (Windows CE, Symbian) megjelenése tette lehetővé. Ekkor vált szét végleg a menedzserkalkulátor/ szótárgép és a zsebkomputer termékvonal.

Az operációsrendszer-váltás a szoftvercégek és a felhasználók életében is nagy dolog. Az idei évet sokak számára teszi majd emlékezetessé az XP-t leváltó új Windows platform, a Vista megjelenése. A programcsomagnak nem csaktavaly bemutatott, a kritikák szerint kimagasló minőségű Mac OS Tigerrel kell megküzdenie a figyelemért, hanem a Linux új, háromdimenziós kezelőfelületével is.

A Vista még meg sem jelent, de két világrekordot máris a magáénak tudhat. Egyrészt ez a Windows eddigi leghosszabb fejlesztési idejű operációs rendszere, másrészt az egyetlen, amelyről egy komoly piackutató (a Gartner) egy héten belül két, ellenkező előjelű értékelést is közreadott. Először kinyilvánította, hogy a Vista fölösleges – pontosabban nem tud annyival többet, ami kifizetődővé tenné a programcserét a felhasználóknak –, másodszor korrigált, és kiszámolta, hogy mégis lehet fantázia a váltásban.
A nemrég Budapesten is bemutatott Vista kétségtelen előnye, hogy láthatóan és összetéveszthetetlenül új. A kezelőfelületeket a karakteresebb ikonok mellett főként a sokféle árnyalatú, de nem igazán élénk pasztellszínek jellemzik – az összhatás kellemes (még akkor is, ha bevalljuk, hogy e téren a Tiger magasabbra tette a mércét). Viszont egyértelműen könnyebben kezelhető, mint az XP. A CD-n lévő összes program kezelőfelülete tartalmaz egy keresőablakot, amellyel a programon belül, a számítógép más tartományaiban, illetve a funkciót engedélyező további, hálózatba kötött gépeken is lehet keresni, kulcsszó és név alapján univerzálisan (azaz programok, mappák és fájlok között is).

Az időjárási jelenségek értelmezésének vágya minden bizonnyal egyidős az emberi társadalommal, az eszközrendszer és a hatékonyság azonban a történelem során folyamatosan változott. Az ősi kultúrákban transzcendentális erőkkel magyarázták a kellemes és kellemetlen időjárás váltakozását, a görög „meteorológiában” mindez az istenek jó- vagy rosszindulatának, a középkorban az ember bűnös vagy éppen üdvös cselekedeteinek következményeként jelent meg. A történelmi újkorig – nagyjából a nagy felfedezések koráig – a megfigyeléseket az alkalomszerűség, a következtetéseket pedig leginkább a misztikum jellemezte. A változást az időjárás fizikai jellemzőinek mérésére szolgáló első eszközök (esőmérő, hőmérséklet- mérő, barométer stb.) megjelenése indította el. Az indíték nyilvánvalóan a nagy profittal kecsegtető távolsági kereskedelmi hajózás volt. Az értékes szállítmányok célba jutásának valószínűségét nagymértékben növelte a szélviszonyok és a viharok kiismerése (fontos megjegyezni, hogy itt még szó sincs a mai értelemben vett előrejelzésről, a kezdetleges prognózisok leginkább olyan „törvényszerűségeken” alapultak, hogy derűs éjszakákon erősebb a lehűlés, a Hold körüli udvar másnapi felhőzetet, a napnyugta idején a nyugati égbolt vörös színe erősödő szelet jelent).

Biometeorológia

Több ezer éve tudjuk, hogy az állatok és a növények „viselkedéséből” következtetni lehet az időjárásra. A rovarevő madarak eső előtt alacsonyabban repülnek (követve az ilyenkor szintén lejjebb költöző táplálékállatokat), a méhek visszahúzódnak a kaptárba, a levelibékák brekegni kezdenek. A vadlibák napokkal az első, kemény fagyot hozó ősz végi hidegfront-betörés előtt elhúznak délre, a hóvirághagymák pedig gyakran a hó alatt is kihajtanak, olyankor, amikor még csak ők tudják, hogy melegebb lesz. Az ember sok ezer éve figyeli és használja ezeket a jeleket, saját magára azonban alig néhány évtizede alkalmazza a más élőlényeknél megfigyelt összefüggéseket.
A sokszor nem is észlelhető időjárás-változás fizikai ingert jelent a szervezet számára, és kiszámítható fiziológiai vagy pszichikai válaszreakciókat indukál, alkalmazkodásra kényszerítve az embert. Az egészséges szervezet általában a rövid távon ható és a tartós ingerekhez is könnyen alkalmazkodik (olykor az alkalmazkodás kifejezetten jót tesz az egészségnek, amit a klímaterápiákban ki is használnak), problémát elsősorban az időjárás-változás függvényében súlyosbodó betegségek, illetve az egyéni érzékenység jelentenek.

Magyar eredmények

Magyarországon 1753 óta végeznek rendszeres időjárási megfigyeléseket; a Nagyszombati Egyetem tudósai először városukban, majd 1781-től Budán a várban, illetve a Gellérthegyen (a mai Uránia Csillagvizsgáló közelében) állítottak fel mérőhelyet. A 19. század közepén 14, nem sokkal később pedig már 40 meteorológiai állomás működött. A gyors fejlődést jelzi, hogy 1847-ben komoly tudományos munka jelent meg az időjárásról: a Légtüneménytan s a két Magyarhon éghajlatviszonyai s ezek befolyása a növényekre és állatokra című, Berde Áron által írt kétkötetes mű egy európai összehasonlításban is korszerű összefoglaló szakmunkának számított. A tudományos akadémia 1861-ben döntött egy magyar meteorológiai intézet létrehozásáról, a Meteorológiai és Földdelejességi Központi Intézet 1870-től működött, és 47 mérőállomásból álló hálózattal dolgozott. A 20. század elején négy meteorológiai obszervatórium (Ógyallán, Kalocsán, Temesváron és Zágrábban) és több mint 200 mérőhely volt az országban.

Ennek a kornak, vagyis a 20. század elejének a terméke az időjárási front fogalma is, ami ma is az időjárás-változás megjelenítésének legfontosabb eszköze.
A frontok, vagyis az eltérő hőmérsékletű/ nyomású légtömegek találkozási felületei a ciklontevékenység nyomán jönnek létre. Többnyire a hidegfront hozza a viharos időjárás-változást, a melegfrontra az enyhülés mellett leginkább a csendes eső jellemző.
A múlt század 50-es éveiben a magas légköri (főként ballonos) mérések tették hatékonnyá a 20–30 kilométeres magasságban folytatott adatgyűjtést. Ekkor még mindig csupán egy-két nap volt a megbízható prognóziskészítés maximális határideje, a beválási valószínűség azonban a térbeli folyamatok elemzésével sokat javult. Közben az adatgyűjtés eszköztára is kibővült (például az automata mérőállomásoknak, a radar- és műhold-technológiának köszönhetően), ami ismét megtöbbszörözte az adatmennyiséget, lehetővé téve a nagy pontosságú, rövid távú lokális előrejelzések – vagyis a vészjelzések – bevezetését. A hatalmas adathalmazhoz a számítástechnika biztosította a matematikai apparátust (az elméleti alapot, vagyis Newton mozgásegyenletét, illetve az ideális gázok állapotegyenletét már a századelőn is használták), az első számítógépes alkalmazásokat az USA-ban a magyar Neumann János vezetésével fejlesztették ki. Ezzel gyakorlatilag el is érkeztünk a mához, hiszen a módszerek az elmúlt fél évszázadban sokat finomodtak ugyan (leginkább az informatikában és a műholdas megfigyelésben), a tudományos háttér viszont azóta is szinte változatlan.
A Nemzetközi Meteorológiai Szolgálat (WMO) jelenleg világszerte 5000 mérőállomáson (továbbá a repülőtereken és a nagyobb tengerjáró hajókon), illetve napi 1000 magaslégköri ballon segítségével méri a fizikai jellemzőket, és legalább félszáz műhold szolgáltatja a meteorológiai műholdfelvételeket. Mindez elsősorban a prognózisszámítások kiindulópontja, vagyis a kezdeti állapot pontos meghatározásához kell. A mért adatokat egy térbeli modell egymástól egyenlő távolságban lévő rácspontjaira számítják át, majd a világ legnagyobb polgári felhasználású számítógépein lefuttatják azokat az egyenletrendszereket, amelyek megoldásai adják a várható időjárási jellemzőket (hőmérsékletet, légnyomást, csapadékot, szélviszonyokat). A probléma bonyolultságát mutatja, hogy egy globális 48 órás előrejelzéshez 7–8 milliárd rácspont kiinduló adatait kell betáplálni. Kisebb területre, például a Kárpát-medence térségére jelenleg maximum 5–8 napra előre lehet olyan előrejelzést készíteni, amelynek beválási valószínűsége nagyobb, mint 50 százalék. Ez nagyrészt az utóbbi másfél évtized (számítástechnikai) eredménye, és az előrelépés ezen a területen egyre lassabb: alig valószínű, hogy 10–15 év múlva már kéthetes, megbízható prognózist tudnánk készíteni.

Jogi harcok és pénzügyi ügyeskedések kísérik a .eu végződésű domainnevek (némi leegyszerűsítéssel internetcímek) kiosztásának tavaly decemberben indult folyamatát. A magyar cégek és intézmények növekvő, de összességében továbbra is szerény intenzitással vesznek részt a címgyűjtésben.
A legtöbb .eu végződésű címet eddig német szervezetek jegyezték be, ami az ország méretei és gazdasági intenzitása alapján nem meglepő. Annál inkább magyarázatra szorul az alig magyarországnyi területű Hollandia második- harmadik helye, amelyen Franciaországgal osztozik, stabilan megelőzve Nagy-Britanniát.
Az új domaintérben (ami valójában egy másik csoportot jelent a már meglévő .hu, .com, .net és más nevek mellett) az első körben csak a kért elnevezésre védjeggyel rendelkezők, illetve a közszolgálati feladatot ellátó szervezetek juthanak .eu-s domainnévhez. Áprilistól viszont az érkezési sorrend elve érvényesül, vagyis aki előbb igényel – és igénylése minden technikai és jogi előírásnak megfelel –, az nyer. Alapszabály, hogy bármely, az EU területén honos magánszemély, szervezet vagy vállalkozás szerezhet .eu-s domaincímet.

A hannoveri informatikai kiállítás, a CeBIT (Centrum der Büround Informationstechnik) páratlan lehetőség arra, hogy felvázoljuk a számítástechnika várható fejlődési irányait. Az újdonságkavalkádban nem mindig könnyű elkülöníteni a trendformáló és az eleve felejtésre ítélt eszközöket, illetve technológiákat, de vannak esetek, amikor a döntés egyértelmű. Nyilvánvaló például, hogy a mobilszámítógépeknél egyszerre van jelen a méretcsökkentés és a -növelés. A Samsung Hannoverben mutatta be a világ első, 19 collos képátlóval rendelkező notebookját. Az asztali csúcsgépekkel minden tekintetben versenyképes eszköz közel 4,5 kilogramm súlyú, ami önmagában is kérdésessé teszi az út közbeni használhatóságot – de hát ezt a gépet nem is erre tervezték. A kimagasló grafikai teljesítmény – amelyről a mozivászon-formátumú képernyő, a háttérben pedig az Nvidia Go 6600-as grafikus kártya gondoskodik – nemcsak a DVD-filmek és a játékok tökéletes minőségű lejátszására elég, hanem akár a mérnöki vagy művészi tervezői munkához is. Ugyanakkor a vásáron több olyan mini-notebook is bemutatkozott (többek között a JVC és a Casio színeiben), amelynél egyetlen jogos kritikát sem lehet megfogalmazni a hordozhatóságról: az 1 kilogramm alatti súly és a mindössze 7 collos képernyőátmérő nagyjából azt a határt jelenti, ahol már nemcsak a technika, hanem a józan ész szab határt a további csökkenésnek – ennél kisebb helyen már a billentyűzet sem fér el.

Még az idén kivonul a filmes fényképészet területéről az egyik legnagyobb hagyománnyal rendelkező kameragyártó, a japán Nikon. A lépés újabb érv azok számára, akik évek óta arról beszélnek, hogy eltűnik az analóg fotózás, s a régi technológia esetleg néhány speciális területen (például a képzőművészetben) élheti túl a digitális forradalmat. 

A Nikon döntésének üzleti háttere a számok nyelvén egyértelmű: a cégnél tavaly az üzleti tevékenység 95 százalékban már a digitális fotózás területén zajlott, és innen származott a bevételek nagyobbik hányada is. Eközben drámaian csökkent az érdeklődés a filmes gépek és kiegészítők iránt, olyannyira, hogy választékban tartásuk már nem kifizetődő. Összesen két új „kommersz”, illetve kilenc professzionális filmes kamera gyártása folytatódik, ezek jó része is csak átmenetileg.

Új divathullám söpör végig a kijelzőgyártó iparágon: a mozivásznak beosztását követő (16:9-es, esetenként 16:10-es képarányú) és az emberi szem látómezejéhez jobban alkalmazkodó televíziók megjelenése után elkezdődött a hasonló formátumú laptopok, újabban pedig az ugyanilyen képernyő-beosztású számítógépes monitorok gyártása. A két utóbbi fejlemény az informatika új típusú felhasználását is jelzi, ezek a képernyők ugyanis elsősorban a filmnézők és a számítógépes játékokat kedvelők számára előnyösek. 

„Széles”, azaz a mozivásznakéhoz hasonló képarányú monitorokkal igyekeztek elkápráztatni a közönséget a gyártók a Las Vegas-i Consumer Electronics Show-n (CES). A januári CES a legnagyobb szórakoztatóelektronikai vásár a világon, ami az itteni „kirakatban” megjelenik, az néhány hónapon belül a fogyasztási trendeket is befolyásolja. Ezúttal az utóbbi két évben a legnagyobb képernyő-előállítók közé emelkedett ViewSonic vázolta fel a trendet a tévék és a monitorok hőskora óta gyakorlatilag változatlan, 4:3-as beosztású képernyők nyugdíjazásával: a cég most bemutatott új monitorcsaládjának minden tagja a 16:9- es beosztást követi. A két 20, illetve egy 23 collos képátlójú készülékből álló család a méretarányok mellett a 8 milliszekundumos válaszidővel is felhívja magára a figyelmet (a különösen gyors képfrissülési idő kifejezetten előnyös a mozgófilmek képminősége szempontjából) – igaz, a legdrágább modell esetében a 330 ezer forintnak megfelelő árral is, amiért ma már igen jó minőségű, és akár 32 collos LCD-tévét is lehet kapni.

Számos gyakorlati problémát sikerült megoldani tavaly az e-papírnak nevezett kijelző-rendszerrel kapcsolatban, így a szakértők 2006-ra már az új technológia piaci megjelenését várják. Az e-papír annyi előnyös tulajdonsággal rendelkezik (könnyű, nem törékeny, nagyon kicsi az energiafogyasztása, és bármi megjeleníthető rajta – vagyis bármit helyettesíthet a nyomtatott dokumentumoktól a tévé, a számítógép, vagy a mobiltelefon képernyőjéig), hogy egyelőre még nem lehet tudni, mire is fogják használni.
Az e-papír ötletével a Lucent és az E-Ink állt elő az ezredfordulón, az első használható modellt a Philips fejlesztőcége mutatta be négy évvel később. A papírnál valamivel vastagabb, könnyű és rugalmas kijelzőkben egy átlátszó filmréteg alatt átlátszó folyadékban fehér (pozitív töltésű) és fekete (negatív töltésű) mikrokapszulák úszkálnak. Elektromos feszültség hatására a hátlap „képpontjai” eltérő töltésűekké válnak, és az ellentétes töltéssel rendelkező kapszulákat magukhoz vonzzák. Az így kialakuló kép alapesetben fekete-fehér, de a Philipsnél 2004 végén már a kísérleti színes verziót tesztelték.

A térbeli korlátok sikeres ledöntése után az internet immár az idővel birkózik, megpróbálva elmosni a határokat a ma, a tegnap és a holnap között. Hogy a lehetőség nem csupán elméleti, azt jól jelzi azon vállalkozások gyarapodó sora, amelyek jó üzletet látnak a múltat vagy a jövőt manipulálni próbáló felhasználókban.

A kilencvenes évek közepén, amikor az internethasználat nálunk még gyermekcipőben járt, az USAban már elindult a Virtual Memorials nevű vállalkozás. A www.virtualmemorials. com oldalon bárkinek vagy bárminek emléket lehet állítani, akit vagy amit nem szeretnénk elfelejteni. A felrakott dokumentumot (szóljon az akár egy gyermekkori szerelemről, elpusztult kiskutyáról vagy arról az iskolai zenekarról, amelynek színeiben első gitáros sikereinket arattuk) a hálózat, némi díj fejében „örökre” megőrzi. A Virtual Memorials szerverei fényképek és életrajzok mellett zeneszámokat, leveleket, házassági szerződéseket is tárolnak, azaz tényleg mindent, ami valaki számára később is fontos lehet. A tárolás hasonlóképpen történik, mint a banki adatok és számlák esetében, vagyis többszörös biztosításról van szó, nem kell attól tartani, hogy ha a szerver vagy a szerverszoba leég, vele a virtuális emléktár is megsemmisül.
Mint jeleztük, itt fizetős szolgáltatásról van szó, de léteznek – meglehetősen különleges – ingyenes emlékhelyek is. Közülük talán a legismertebb a Virtual Baby Land nevű, időközben az eredeti helyéről már eltávolított oldal volt, ahol meg nem született, illetve a szülés során meghalt gyermekeknek állítottak emléket a szülők.

A zenelejátszók után a mobiltelefonokat is elérte a winchestermánia: idén sorra jelennek meg a merevlemezzel szerelt, hatalmas adattároló kapacitású készülékek. Az új területen egyelőre egy ázsiai és egy európai nagyágyú verseng egymással, próbálkozásaikat azonban az egész piacon éber figyelem kíséri – a merevlemez-technológia sorsa ugyanis döntő hatással lehet a telefonevolúcióra.

A „mobil merevlemez” szóösszetétel az informatikában ma még jobbára az asztali számítógépekhez gyártott kivehető winchestereket jelöli, amelyeket leginkább a sokat másoló (főként film-, zene- és játékletöltésben „utazó”) felhasználók alkalmaznak. Akár mobil, akár hagyományos merevlemezről esik szó, a fogalomhoz egy (lapát)tenyérnyi eszköz képe társul, amelynek láthatóan semmi keresnivalója egy mobiltelefonban. Léteznek azonban jóval kisebb merevlemezek is – az úttörő Hitachi és nyomában más gyártók erőfeszítéseinek köszönhetően –, amelyek először az iPod zenelejátszóban csináltak fényes karriert, majd megjelentek a digitális kamerákban, legújabban pedig a mobilokban is.

Európán – és immár Magyarországon is – lassan végigsöpör a digitális televíziózás forradalma. A változásból idehaza egyelőre annyi érzékelhető, hogy egyre több program fogható digitálisan. Az új technológia azonban ennél jóval többre képes: a „valódi” digitális tévé a nézőnek a nagyobb választék mellett az időzítés szabadságát és az interaktivitás lehetőségét is nyújtja – ám erre még egy-két évig várni kell.  Amit a magyar előfizetők jelenleg kapnak, az több mint 100 tévécsatorna digitális (azaz elvileg DVD-szintű és folyamatosan torzításmentes) képminőségben és egyedileg összeállítható programcsomagok kábeltévé-áron.  December elsején indult az Antenna Hungária Rt. Antenna Digital nevű szolgáltatása, amely földi sugárzású ugyan, ám csak műholdvevővel fogható. Az UPC – UPC Direct néven – évek óta kínál hasonló lehetőséget műholdas adásként, azaz itt tényleg műholdról érkeznek a digitálisan kódolt műsorok a műholdvevőre. A T-Kábel a nevéhez méltóan kábelen nyújt digitális szolgáltatást. Nagyjából eddig terjed a hazai digitális kínálat: az igazi áttörést jelentő földi – vagyis normál antennával ingyenesen fogható – digitális sugárzás egyelőre csak a Széchenyi- és a Kab-hegy vételkörzetében fogható, és meglehetősen korlátozott (Magyar1+ Duna Tv). Pedig a bevezetőben emlegetett európai „forradalom” éppen azt jelenti, hogy a digitális szolgáltatásokat nagyjából az összes tévénéző számára elérhetővé teszik, műszakilag és árban egyaránt, amire pillanatnyilag csak a mindenhol fogható földi adás nyújt lehetőséget.

Hogy mit hoz a technika 2006-ban, azt nehéz előre megjósolni. Az viszont tudható, hogy néhány sokat ígérő, jól fejlett és már a piac küszöbén toporgó informatikai/telekommunikációs megoldás 2006-ra beérhet.
Látványos világkarrier előtt állnak az ujjlenyomat-felismerő rendszerek: a technológia idén a hordozható számítógépek mellett a mobiltelefonokban is megjelent, a jövő évben pedig tucatnyi nagy gyártó jelentkezik hasonló megoldásokkal.
Az ujjlenyomat-olvasás kivitelezésére először optikai rendszerekkel kísérleteztek, de az eredmény nem volt tökéletes: sok volt a beolvasási hiba, és a valamilyen okból sérült vagy koszos, zsíros stb. ujjbőrű páciensekkel az optikai olvasó nem tudott megbirkózni. Először a japán Fujitsu mutatott be más elvű és a gyakorlatban is működő megoldást, még 2001-ben. Később egy kevésbé ismert, de multinacionális hardvercégek beszállítójaként jelentős múltú ausztrál cég is előállt a maga megoldásával. Az immár leküzdött probléma lényege, hogy az ujjbegy bőrének mintázatából, tehát egy leginkább optikai úton érzékelhető fizikai jellemzőből kell a számítógép számára is értelmezhető digitális információt készíteni. Erre végül a rádiófrekvenciás szenzorok bizonyultak a legjobbnak: az érzékelők az ujj különböző pontjainak a felülettől mért távolságából állítják össze a bőrfelület profilját. Ez a módszer a tesztek szerint egyedül a kesztyűs kézzel nem boldogul.

Fertőzött telefonok

A mobilvírus olyasmi, mint például az „olcsó állam”: sokat hallottunk róla, de még nem találkoztunk vele. A helyzet most változóban van: az eddig jobbára elméleti veszélyt jelentő mobilkártevők a közelmúltban látványos offenzívát indítottak a telefonok ellen.
A mobilvírusokkal évek óta ijesztgetik a nagyközönséget az informatikai biztonsággal foglalkozó cégek szakértői – jobbára tényleges ok nélkül. Az első, valódi károkozásra képes rosszindulatú mobilkód egy évvel ezelőtt jelent meg, kizárólag az operációs rendszerrel rendelkező okos telefonokon garázdálkodott, és nem terjedt el széles körben. A kórokozót egy ingyenesen letölthető szoftver hordozta, a hatás pedig drámai volt: a vírus lebutította a gyárilag okos készülékeket, azaz a telefonáláson kívül szinte az összes funkciót letiltotta. A Skulls (koponyák) nevű szoftver csak a Symbian operációs rendszert használó – jellemzően Nokia, illetve Sony- Ericsson – készülékek tulajdonosait boldogította (egyébként a jelenleg ismert mintegy 90 mobilvírus között csupán öt fut más, például Windows Mobile operációs rendszeren). A fertőzést viszonylag egyszerű volt detektálni: a vírus a bajba került telefonok nyitóképernyőjén a grafikus ikonokat koponyákra cserélte. Az eltávolítás viszont annál nehezebb volt, mivel az említett telefonok többségéről hiányoznak a tisztogatást megkönnyítő külső fájlkezelő alkalmazások.

Ha az őrülten gazdagoknak nem biztosítunk speciális kínálatot, akkor jobb híján normális dolgokat fognak vásárolni, normális áron – ezt ismerték fel azok a marketingszakemberek, akik a „pénz nem számít” elvet vallóknak szánt termékvonalakat megalkották. Nem tegnap persze, hiszen luxuscikkek mindig is voltak – újabban azonban az irányzat az elektronikai termékek piacára is betört. Az arany- vagy legalább ezüstáron kínált mobiltelefonok, számítógépek és más presztízsmasinák forgalma természetesen karácsonykor kulminál.

 A történet talán 2002-ben kezdődött, akkor jelentette be a Nokia az önálló prémium telefonmárka, a Vertu létrehozását. A Vertu Ltd. a finn cég leányvállalata önálló menedzsmenttel, az összekötő kapcsot a tulajdonosi szálakon túl a közös műszaki fejlesztés és a vezető dizájner személye jelenti. Ettől eltekintve azonban külön márkáról van szó, így természetesen nem a Nokiának, hanem például a luxus órák és ékszerek gyártóinak teremt konkurenciát.
Az alapfilozófia egy mondatban összefoglalható: a Vertu azoknak készül, akik mindenből a legjobbat akarják. Esetünkben a „legjobb” elsősorban a kivitelre értendő.

Kemény csata bontakozott ki az utóbbi hónapokban az ingyenes és a fizetős hot spot (vezeték nélküli internet-hozzáférést biztosító) szolgáltatók között Európában. A részben filozófiai, részben pénzügyi természetű vita lényege, hogy melyik üzleti modell lesz az uralkodó a nem helyhez kötött világháló-használatban. A fizetős hozzáférés elsősorban a mobilszolgáltatók „szívügye”, de egyre több jel utal arra, hogy léteznek az ingyenességre épülő, ám gazdaságilag mégis életképes üzleti modellek is.

  Ingyenes internet-hozzáférést biztosító, WiFi (vezeték nélküli széles sávú) európai hálózat létrehozását jelentették be a közelmúltban a brit fővárosban. A kezdeményező, az Amerikában már ismert Freehotspot nevű cég kész tervekkel állt elő: eszerint az első hozzáférési pontok Londonban és Párizsban létesülnek még az ősszel, utána a rendszer lefedi a fővárosokat, majd a nagyobb városokat szerte a kontinensen. A Free-hotspot a kapcsolódási pontok „üzemeltetőinek” (vendéglőknek, benzinkutaknak, szállodáknak) is ingyen adja a szükséges infrastruktúrát, sőt a karbantartást és a szolgáltatástámogatást is. A legtöbb, már futó projekt nem teljesen így épül fel: a használat ingyenes, de ennek az árát a „vendégcsalogató” hot spotok birtokosai, például a telepítésben élen járó gyorséttermek fizetik meg. Mivel a cég anyavállalata, az Anacapa Holdings elsősorban internetes marketingben utazik, kézenfekvő a következtetés, hogy az ingyenesség ebben az esetben sem teljesen önzetlen: hatalmas potenciális ügyfélkört jelent a
mobilan internetezők gyorsan bővülő tábora,
ráadásul az e körben jellemző laptophasználat és gyakori utazás komoly fizetőképességet is feltételez. A bővülés ütemére egyébként jellemző, hogy az USA-ban és Japánban már az eladott számítógépek többsége hordozható, és Európában is fele-fele az arány.

  A kamerás mobilok után immár a zenetelefonok jelentik a leggyorsabban növekvő piacot a mobiltelefóniában. Egyelőre a Nokia, illetve a zenei vonalon a Sony révén hagyományosan erős SonyEricsson vezet, de gyors ütemben zárkózik fel a Motorola és a Samsung is.
   Az ötlet, hogy egyetlen készülék egyesítse a mobiltelefont és a zenelejátszót, tulajdonképpen nem új, ám a megvalósítás, vagyis a használható öszvérmodellek megjelenése csupán az idei év fejleménye. Az előrelépéshez szükség volt a polifonikus csengőhangok miatt „hangtechnikailag” sokkal fejlettebb telefonok megalkotására, a memóriák árának és méretének csökkenésére, valamint arra, hogy a kamerás piac telítődése után a felhasználók érdeklődése új irányba forduljon.

Aki állt már kétségbeesetten, többheti munkájának búcsút intve az elromlott számítógép fölött, vagy próbált pótolhatatlan adatokat kibányászni egy megsérült floppyról, annak bizonyára nem kell magyarázni az adatmentésben rejlő üzleti lehetőségeket. A komoly felkészültséget és infrastruktúrát igénylő segítségnyújtásra azonban csak kevesek képesek.

A nemzetközi és a magyarországi adatmentési piac is milliárdos nagyságrendű, csak éppen az előbbit dollárban, az utóbbit forintban mérik. Más jelentős különbség viszont nincs: ugyanazok a problémák és jórészt a megoldások is, és az évi 10–20 százalék közötti növekedés is általánosnak mondható. A tempó nem is túl gyors, ha az adatmennyiség folyamatos bővülésére gondolunk, ahhoz azonban éppen megfelelő, hogy megéljenek belőle az üzletág szereplői. Évről évre nő az adathordozók száma és választéka, közben nem javul az eszközök minősége. Tény továbbá, hogy az adatvédelem felértékelődése, a mentési megoldások terjedése, a számítógépes kultúra lassú fejlődése mérséklőleg hat az adatvesztésekre. Maguk a szereplők a piac méreteihez képest nincsenek túlságosan sokan: világszerte 3–4 nagyvállalat osztozik a torta legalább háromnegyedén, és számtalan kis cégnek jut a maradék, egyenként többnyire elhanyagolható részesedéssel. A felállás magyar szempontból azért érdekes, mert a nagyok egyike, a 80-as évek óta működő Kürt Rt. hazai cég, mára pedig leányvállalatai vannak Németországban és a tengerentúlon is. A Kürt mellett az amerikai Ontrack és a norvég Ibas tartozik az igazán jelentősek közé (korábban volt még egy angol versenytárs is, ám azt néhány éve az Ibas bekebelezte). Fabiányi Gábor, a Kürt szakértője szerint egy-egy adatmentési részterületen mások is tevékenykednek, komplex, az összes adathordozóra és hibatípusra kiterjedő megoldást azonban rajtuk kívül kevesen kínálnak. Kicsi – sokszor „önkéntes” – adatmentőből persze rengeteg van, ám paradox módon gyakran ők is a nagyok keze alá dolgoznak, igaz, többnyire akaratlanul.

Mivel számítógépet, illetve monitort csak sokévente vásárolunk, az informatikai iparban egyre nagyobb a jelentősége az úgynevezett kiegészítő termékeknek. Az egerek, billentyűzetek, webkamerák, mikrofonok, hangszórók és társaik dollárban mérve is milliárdos üzletet jelentenek, ennek megfelelően a gyártók, a „mellékágon” is egyre többet költenek innovációra, ami látványos fejlesztésekben ugyancsak megmutatkozik.

Itt van például a Logitech nevű apró svájci cég esete: a vállalkozás rendre a „futottak még” kategóriában szerepelt a CeBIT-en és a hasonló informatikai kiállításokon, s a legtöbben valószínűleg azt sem tudták/tudják, hogy a számítógépes egereken kívül mást is gyárt. Ehhez képest immár hetedik éve rendre két számjegyű növekedést produkál, masszívan nyereséges, évi forgalma eléri az 1,5 milliárd dollárt, és egyedül a 2005-ös évben 135 újdonságot mutat be – mindezt az IT-szektor melléküzemágában. De említhetjük a másik végletet, az óriás Microsoftot, a redmondi vállalat szoftvercég létére fontosnak tartja, hogy kiegészítő hardverelemekkel, azaz billentyűzetekkel és egerekkel is jelen legyen a piacon.

Amikor néhány hete az internetes aukciószervező eBay bejelentette az internettelefonáláshoz használt legnépszerűbb ingyenes szoftver fejlesztője, a Skype felvásárlását, sokan tették fel a kérdést: miért kerül egy alig 50 millió (ráadásul nem vagy alig fizető) felhasználóval rendelkező cég 4,1 milliárd dollárba?

A kérdés akkor is jogos, ha az internettelefónia gyors ütemben fejlődik, hiszen végső soron egy kihalásra ítélt műfajról, a vezetékes infrastruktúrához kötött távbeszélgetésről van szó. Ám egyre nyilvánvalóbb, hogy az internetes telefonálás mobilon is működőképes.

A beharangozás olyan hosszúra nyúlt, hogy sokan már lélekharangnak vélték: éveken át úgy tűnt, hogy a harmadik generációs mobilszolgáltatás elhal, mielőtt még megszületne. A 2000 óta a médiában folyamatosan napirenden tartott (és közben műszakilag, majd üzletileg is többször meg- illetve átformált) mobil szélessáv azonban mára beérett, és immár Magyarországon is megkezdte a mobilpiac átformálását.

A sokéves permanens médiakampány hatására a 3G-ről majdnem mindenki tudja, hogy létezik. Ám hogy pontosan mi is, és mire jó, még azok is csak sejtik, akik már kipróbálták. Utóbbiak között magyarok is vannak: a három hazai mobilszolgáltató közül a Vodafone teszteli, a T-Mobile és a Pannon GSM pedig normál fizetős szolgáltatásként értékesíti a harmadik generációs alkalmazásokat. A koncessziós szerződések alapján a szolgáltatás indítása csak 2006 január elsejétől kötelező.
Az első fecske a T-Mobile volt, a cég már augusztus végétől lehetővé tette az átállást. Pontosabban a „tuningot”, mert a 3G – szemben az első, 0660-as generációról a második, azaz a GSM-generációra váltásnál tapasztaltakkal –
nem jelent kártya- és díjcsomagcserét,
a harmadik generációs mobilszolgáltatások a már eddig használtak mellé érkeznek. Mindez egyébként – nemcsak a T-Mobile-nál, hanem az október elején startolt Pannonnál is – jórészt a fővárosiak kiváltsága, vidéken később indul, és még évekig eltart a 3G-s hálózat kiépítése (a másik harmadik generációs infrastruktúra, az EDGE a nagyobb vidéki városokban már használható, egyedül Székesfehérvár jelent kivételt).

Az első – gyakorlatilag fél – évben, 2003-ban 23 milliárd, 2004- ben 22 milliárd, idén eddig (kilenc hónap alatt) 6 milliárd – számokban így foglalható össze a Sulinet Expressz program története. Bár az adókedvezményes számítógépvásárlási lehetőség jövőre az eredeti tervekkel ellentétben nem szűnik meg, a már beharangozott, november elsejétől élő újabb szűkítés nyomán csupán az idei eladások töredéke várható.
A Sulinet Expressz program bizonyos értelemben egyedülálló a világon: vannak ugyan hasonló, az informatikai beszerzéseket adókedvezménnyel támogató kezdeményezések (például Svéd- vagy Észtországban), ám ezek a munkáltatónak adják a támogatást, ha az a dolgozónak otthoni számítógépet vásárol. A magyar megoldás egyedisége (és ehhez társuló kiforratlansága) leginkább abban nyilvánult meg, hogy a kedvezményrendszert folyamatosan módosították: eleinte egységesen 60 ezer forint volt az utólagos adó-visszatérítési lehetőség minden, legalább 60 ezer forintos beszerzéshez, a megvásárolható termékek köre a digitális kamerától a számítógépes alaplapig meglehetősen széles volt, és kizárólag diákokat eltartó, illetve pedagógus adózók élhettek a lehetőséggel. Az érintett termékek köre fokozatosan szűkült (kiestek például a fényképezőgépek és a mozgókép- felvevők, az asztali DVD-k, a játékok), az igénybevevőké viszont bővült: tavaly óta a program csak nevében „Suli”, a gyakorlatban mindenki igénybe veheti, aki fizet adót. Belépett – és ma is él – viszont az 50 százalékos önrész szabálya: a maximális, 60 ezer forintos adóvisszatérítéshez legalább 120 ezer forintért kell vásárolni.

Ahol út, híd, nagyobb gyár, katonai vagy energetikai létesítmény épül védett, illetve védendő területen, ott környezeti konfliktus várható – némi leegyszerűsítéssel így összegezhetők az ország területének egyötödét érintő, védett területnek számító Natura 2000 hálózat előkészítése során végzett „konfliktusbecslés” tapasztalatai. A Natura 2000 területek kijelölését

két EU-jogszabály,

a madárvédelmi és az élőhely-védelmi direktíva alapozta meg. Mindkettőt még azelőtt elfogadták, hogy a magyar EU-tagság komolyan felmerült volna, ám legkésőbb 1994, vagyis az EU–magyar társulási megállapodás óta tudni lehetett, hogy a rendeleteket Magyarországon is alkalmazni kell. Vagyis az egymást követő magyar kormányoknak éppen tíz évük volt, hogy a védett területek – jó közelítéssel – megduplázását jelentő változást előkészítsék, a várható konfliktusoknak elejét vegyék.

Nincs többé árokparton hagyott mosógéproncs, kukába hajított használhatatlan mobiltelefon – vagy legalábbis nem kell, hogy legyen: augusztustól a gyártók visszaveszik a kiérdemesült gépeket. Az átvétel ingyenes, sőt a gyárak valószínűleg vonzó csereakciókat is kiötlenek a minél nagyobb arányú begyűjtés érdekében. Az EU-előírások miatt bevezetett hasznosítási kötelezettség így az egész készülékpiacot megmozgathatja.

Kötelező, ingyenes és helyszíni – ezek az augusztus 13-tól működő hazai e-hulladék-visszavételi rendszer főbb paraméterei. Vagyis aki Magyarországon elektronikai eszközt hoz forgalomba, az köteles a megunt, végleg elromlott stb. gépeket visszavenni, mégpedig díj felszámítása nélkül, az eladóhelyeken. A változtatással az egyik legnagyobb és legveszélyesebb kommunálishulladék- termelő ágazat „pacifikálása” kezdődhet meg, a géproncsok visszavétele és ártalmatlanítása ugyanis évi 100-110 ezer tonna elektronikai hulladéktól mentesíti a környezetet (a keletkező hulladékmennyiség megközelíti az évi 120 ezer tonnát, és ennek jelenleg csupán a 10 százalékát hasznosítják az uniós szabályoknak megfelelően). Természetesen eddig sem a teljes mennyiség került a „zöldbe”, az viszont általános gyakorlatnak számít, hogy az önkéntes bontók csak a legkönnyebben hasznosítható alkatrészeket és a fémet „termelik ki”, a többit a sorsára hagyják.

Egyre okosabbak a digitális fényképezőgépek: olyan képszerkesztési műveletekre is képesek, amelyeket nemrég még csak utólag a számítógépen, bonyolult programok bevetésével lehetett végrehajtani. Ráadásul az említett „okosságok” a csúcskategóriából egyre lejjebb szivárognak, és a kompakt gépekben is megjelentek.

Panorámaképet készíteni nem egyszerű, sok, a látkép egymás melletti szeleteit ábrázoló kép és nagyon pontos illesztés kell hozzá – no meg egy számítógépes program, amely lehetővé teszi a digitális képek öszszevágását. És még így sem kapunk feltétlenül tökéletes eredményt. Egy egyszerű HP-kamera (az egyik legelterjedtebb kompakt gép Európában és Amerikában) megkönnyíti a panorámakép-készítő dolgát: az LCD-kijelzőn feltünteti az előző képet kicsiben, megjelöli a szélét, így a kamerát pontosan addig lehet igazgatni, míg a felosztott képernyőn az új felvétel képmezőjének széle egybeesik a szomszéd képével. Ezzel a megoldással egy rövid begyakorlási időszak után bárki tud használható panorámasorozatot készíteni, és a kamera menüje segítségével a szerkesztés egészen a végállomásig, vagyis a sok kockából összeálló egyetlen széles képig elvégezhető.

Az alkalmazott mobil multimédia egyik gyorsan fejlődő területe a mobil iroda, amelybe a mobil iroda képességű hardver és az irodai szolgáltatásokat (levelezés, fax, mobil internet stb.) tartalmazó csomag egyaránt beletartozik. A két elemet mindenképpen érdemes együtt kezelni, mert például mobil e-mail boxunkat hiába szeretnénk menet közben ellenőrizni, ha a telefonunk nem GPRS-képes, a nem csomagkapcsolt adatátvitellel végrehajtott levélletöltés alaposan lelassítja, és persze meg is drágítja a folyamatot.A mobil iroda klasszikus felhasználási területe

a mobiltelefónia:

egy okos telefonnal ma már gyakorlatilag minden kommunikációs teendőt el tudunk végezni ugyanúgy, mint az irodából, az asztali számítógéppel. Másik lehetőség, ha hordozható számítógépünket alakítjuk egy PCMCIA-kártyával mobilkommunikációra alkalmas eszközzé, ez azonban mindenképpen drágább megoldás. Van egy harmadik is: egyre elterjedtebbek azok a kézi számítógépek, amelyeket adatkommunikációs, illetve korlátozottan telefonálási feladatokra is használni lehet. (Mindebből persze az is kiderül, hogy valamilyen kompromisszumot mindenképpen kötnünk kell: a laptop mérete és tömege folytán a mobilitást csökkenti, a mobiltelefon sokak szerint túl kicsi az internetezéshez, a kézi számítógép pedig túl buta, vagy teljesen alkalmatlan a telefonáláshoz.) A tapasztalatok szerint az a leghelyesebb, ha konkrét készülékenként vizsgáljuk meg az ajánlatokat.

A mobiltelefonok/PDA-k és az asztali számítógépek szinkronizálása a szolgáltatók reklámjaiban egyszerű, a valóságban azonban a kudarcélmények kimeríthetetlen forrása, otthon, saját kezűleg elsőre sosem sikerül. Ahhoz, hogy a telefon és a számítógép lássa egymást (ha csak nem mind a kettő ugyanolyan operációs rendszert használ), kell egy segédprogram, amit a telefonhoz kapott CD-ről vagy az internetről kell a PC-re telepíteni. A tényleges összeköttetés leggyakrabban adatkábelen keresztül történik, ennek számítógépes „installálásához” szintén szükség van egy programra (a kábel típusa alapján az internetről letölthető). Ha a számítógépen elindítjuk a „kapcsolati” programot, abban megtaláljuk a telefonon lévő különféle mappákat, és elvégezhetjük a szinkronizálást, de korántsem olyan egyszerűen, mintha a két eszköz között a kapcsolatot USB-port vagy USBkábel biztosítaná. Ez a könynyen menedzselhető technológia – amelynek használatával a telefon E, F, G stb. – meghajtóként jelentkezne be a számítógépen, a készülékek döntő többségéről hiányzik, a gyártók ragaszkodnak a készülékspecifikus, drága és bonyolult adatkábeles/szoftveres megoldáshoz. Kivétel a Nokia 9500, amely USB-kábellel is használható.

A cím ezúttal nem egy újonnan divatba jött női névre, és nem is a szakács értelmi képességeire utal. Sokkal inkább arra, hogy az informatika nem csak a PC „képében” talált utat a háztartásokba, hanem az egyre több intelligens funkcióval felszerelt háztartási eszközök bőrébe bújva is. A sütők, hűtők, mosógépek és társaik intelligenciája nem merül ki a programozhatóságban: immár a távvezérlés és a távdiagnosztika, az internetre kapcsolódás, sőt a gépek közötti közvetlen kommunikáció sem számít meglepőnek.

A világ legnagyobb háztartásigépgyártója, az Electrolux majdnem pontosan hat éve, 1999 novemberében mutatta be a Screenfridge nevű hűtőgépet. Az amúgy szokványosnak tűnő masina frontoldalát hatalmas LCD-képernyő foglalta el, az ajtóba építve pedig egy számítógép is meglapult. Ennek köszönhetően elektronikus üzeneteket küldeni és fogadni, sőt internetezni is lehetett a hűtővel. A gépet ráadásul olyan leolvasóval is felszerelték, amelynek segítségével képes volt rögzíteni a hűtőtérbe betett, illetve onnan kivett élelmiszerek vonalkódjait, s a tulajdonos igényeinek megfelelően akár arra is meg lehetett tanítani, hogy amikor kivették az utolsó előtti sört, automatikusan rendelje meg a következő láda házhozszállítását. Tény, hogy a Screenfridge készülékkel a gyártó kissé előreszaladt, de azért az ötlet nem rugaszkodott el teljesen a valóságtól (olyannyira, hogy az akkori ötletből mára a kereskedelemben kapható termék lett).

Szakértők a mobiljátékipart tartják a tartalom-előállítási és szolgáltatási szektor leggyorsabban fejlődő szegmensének. A telefonok memóriája és képernyője egyre többet tud, és a fiatal mobilfelhasználók igénylik a mobilon is játszható programokat.
A mobiljáték-ágazat a nagy áttörés küszöbénél tart, mint a konzolos játékok bő egy évtizeddel ezelőtt. A legsikeresebb termékek éves forgalma eléri a sokmillió dolláros nagyságrendet, s ebből már bőven jut fejlesztésre és marketingre. A lehetőségek szinte korlátlanok: a fejlett országokban ma 10 év fölött gyakorlatilag mindenki mobilozik, és a felhasználói tábor még mindig gyors ütemben, évente akár 100 millió személlyel gyarapodik. Ráadásul a mobiljátékok terjedését a telefongyártók és a szolgáltatók is ösztönzik: egyrészt a nagy felbontású, színes képernyős, nagy memóriájú telefonok szinte kívánják a játékszerű alkalmazásokat, a szolgáltatók pedig kifejezetten keresik azokat a tartalmakat, amelyekért a felhasználók megveszik az új készülékeket, és előfizetnek a széles sávú (GPRS vagy 3G-s) szolgáltatásokra. A Nokia külön telefonfajtát fejlesztett a játékkedvelőknek, most pedig azt tervezi, hogy a drágább okostelefonokat is felruházza az N-Gage lejátszó képességeivel.

Lehet-e mobiltelefonon tévézni? A közelmúltig erre a kérdésre a többség azt válaszolta, hogy „lehet, de nem érdemes”, ám a tények lassan minden kétkedőt meggyőznek. Európában több százezer felhasználó mobiltévézik kisebb-nagyobb rendszerességgel, és a szolgáltatás immár Magyarországon is működik.

Atelefontársaságok többek között a mobiltévézés vonzerejétől remélik a 3Gáttörést, a tévétársaságok viszont többnyire óvatosak, mivel még nincs elég 3G-s ügyfél. Kisméretű, monokróm képernyővel, GSM 900/1800-as technológiával nyilván képtelenség televíziózni, de az is nyilvánvaló, hogy a mai telefonok többsége ennél jóval többet tud. Az átlagos kijelzőméret az utóbbi két évben több mint 60 százalékkal nőtt, a képpontok és a megjelenített színek száma nagyságrendekkel nagyobb, és az új műszaki megoldások (az internethez hasonló, csomagkapcsolt adatátvitelt biztosító GPRS, majd a széles sávú 3G) megteremtették az alapot ahhoz, hogy a tévéadás ne csak látható, de élvezhető is legyen a mobilon. GSM-üzemmódban az adatátvitel sebessége a néhány kilobit/ másodperces tartományban mozog. A GPRS pontosan egy nagyságrendi ugrást jelent (az EDGE pedig megháromszorozza a GPRS kapacitását), amire a 3G rátesz még egy nagyságrendet: itt már a több száz kilobit/másodperces sávban járunk. Klipek letöltéséhez – ha türelmesek vagyunk – elegendő a GPRS, a zavartalan tévézéshez azonban 3G kell.

Testvérharc

Élesedik a verseny a telefonpiacon: folyamatosan csökken a vezetékes vonalak előfizetőinek száma; a nemrég még klasszikus monopolpiacnak számító területen immár nemcsak a hagyományos (régi) és „alternatív” (új) szolgáltatók harcolnak egymással, hanem a T-Com (Matáv) berkein belül is megindult a küzdelem az ügyfelekért.

A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) adatai szerint az év első öt hónapjában folyamatosan csökkent a vezetékes telefonfővonalak száma. Ebben első hallásra nincs semmi meglepő – elvégre a hagyományos telefonszolgáltatás iránti igény évről évre kisebb –, ám ilyen hosszú, egybefüggő visszaesési periódusra talán

még sosem volt példa.

Minden évben kétszer, karácsony, illetve a nyár beköszönte előtt ugyanis rendre megélénkül a kereslet: az internetszolgáltatók hagyományosan ilyenkorra időzítik az ADSL-kedvezményeket, márpedig ADSL-internetkapcsolat telefonvonal nélkül jelenleg elképzelhetetlen.

Külföldi utazásnál a mobil elérhetőség fenntartása – hacsak nem valamilyen extrém úti célról van szó – ma már nem számít megoldhatatlan kihívásnak. Ugyanakkor a kontaktus költségei meglehetősen borsosak lehetnek, akár kezdeményezett, akár fogadott hívásokról/üzenetekről beszélünk. A megfelelő információk birtokában a kiadásokat lefaraghatjuk, ehhez azonban a szolgáltatóktól kapott tájékoztatás nem feltétlenül elegendő.

A roamingdíjakról általánosságban elmondható, hogy magasak. Az EU telekommunikációért felelős hatósági szervezete tavaly év vége óta vizsgálja a mobiltársaságok díjszabásait. A végeredményt – amelytől az ügyfelek, illetve az eljárást kezdeményező szervezetek némi díjmérséklést remélnek – eredetileg május–júniusra ígérték (vagyis amikor az még érdemben befolyásolni tudja a nyári főszezon telefondíjait), ám az értékelő jelentés egyelőre nem született meg. Annyi bizonyos, hogy az átlagosan 3-400 forintos mobilpercdíjak nem tarthatóak fenn sokáig. Különösen olyan környezetben, amikor az internet (például az egyre szaporodó, az olcsó e-mail mellett még olcsóbb internettelefonálást is kínáló internetbárok révén) valódi konkurenciát jelent a kapcsolattartásban. Jelenleg a roaming az amúgy az átlagos beszélgetési idők és az egy ügyfélre jutó bevételek állandó csökkenésére panaszkodó szolgáltatók „fejőstehene”. Maga a roaming kifejezés

barangolást, vándorlást jelent.

Lényege, hogy az egyes országok GSM-hálózatai elvileg kompatibilisek, tehát az A országbeli előfizető a B országban is rá tud csatlakozni a hálózatra, képes a telefonjával „vándorolni”. A rákapcsolódásnak a szolgáltatók persze megkérik az árát, tehát például egy Ausztriában fogadott, Magyarországról érkező hívás akár sokszorosába kerülhet, mint a két helyi hívás összege. A díj akkor is megtöbbszöröződik, ha mindkét országban ugyanannak a szolgáltatónak a hálózatát használjuk, vagyis a szó klasszikus értelmében nincs is szó roamingról. Az említett uniós vizsgálat részben épp ezekben az ügyekben vizsgálja a magas díjak indokoltságát. Azt is megnézik, hogy az összekapcsolásnak van-e olyan többletköltsége, ami a többszörös díjemelést magyarázná.

Mobiltelefont – előfizetéssel – lehet venni háromezer forintért és több mint százezerért is. Telefonálni mindkettővel lehet, a különbséget a járulékos szolgáltatások magyarázzák. Vagyis azok a képességek, amelyeket a felhasználók többsége egyáltalán nem, illetve csak nagyon ritkán vesz igénybe.

Egy kizárólag az alapfunkcióra szorítkozó telefon ma már elférne egy gyufásdobozban, hetekig üzemelhetne egy bélyegnyi lítiumakkuval, és gyors lehetne, mint egy Ferrari (az olcsóságot nem is említve). Valójában ezek helyett a tulajdonságok helyett kapjuk a második kamerát, a 256 ezer színű kijelzőt meg a hívásvárakoztatást...
Amikor megjelentek a kamerával felszerelt mobiltelefonok, az első évben elkészített összes felvétel több mint felét az első hetekben kattintották el a mobiltulajdonosok. Vagyis kipróbálták, mit tud a kamera, aztán gyorsan le is szoktak a mobilfotózásról. Mára némileg megváltozott a helyzet: polgárjogot nyertek a telefonnal egybeépített fényképezők (tavaly százmilliós nagyságrendben adtak el belőlük, szemben a 80 milliónyi digitális kamerával), másrészt sokat javult a készülékek objektíve és képfeldolgozó rendszere, egyre több a valóban fényképezésre is használható telefon.

Helymeghatározás globálisan

A műholdas navigáció a kezdeti helyben járás után tavaly már megtalálta az utat a felhasználókhoz, így a fejlesztők elérkezettnek látták az időt, hogy igazi tömegterméket alkossanak belőle. Erre pedig a mobiltelefonok kínálják – szó szerint – a legkézenfekvőbb lehetőséget.

A GPS, azaz a Global Positioning System (globális helymeghatározó rendszer) születése az 1970-es évekre tehető, amikor az USA-ban kitalálták, hogy főként katonai célokból szükség lenne a földfelszín minden pontján, az időjárástól és terepviszonyoktól függetlenül, gyorsan, olcsón működő, az adott pont földrajzi koordinátáit nagy pontossággal meghatározó rendszerre. Egy műholdas szisztémát képzeltek el, amelyről az egész földfelszín „belátható”. 1978-ban lőtték fel az első műholdat, és 1995-ben már az időközben kiépült hálózat polgári felhasználását is engedélyezték. Az évszámokból kiderül, hogy voltaképpen egy 10 éves üzletágról van szó, amely azonban az első látványos sikereit csak mostanában aratja. Eleinte a GPS-navigáció

a gazdagok költséges hóbortja volt,

de még meglehetősen pontatlanul működött. Ráadásul hiányoztak a megfelelő térképek, Magyarország például csak a közelmúltban került fel a navigációs Európa-atlaszokra.

Egy tavalyi budapesti Epson-konferencián 110-120 forintra becsülték a digitális felvételek otthoni nyomtatásának egy képre jutó költségét (ebben az árban a speciális fotónyomtató-papír, illetve a festék ára, valamint a nyomtató amortizációja is benne van). Jelenleg már a 80-100 forintos ár környékén járunk, ami bő fél év alatt érzékelhető csökkenés, ugyanakkor még mindig jóval több, mint az interneten keresztül elküldött, vagy a fotóüzletbe CD-n/memóriakártyán bevitt képek „kidolgozásának” átlagosan 50 (akcióban akár 25-30) forintos díja.
A számok alapján nehezen érthető, miért is vesz valaki otthonra fotónyomtatót, még akkor is, ha annak is vannak praktikus és forintban kifejezhető előnyei: nem kell utazgatni vagy a világhálós feltöltéssel bajlódni, azonnal elkészül a kép, akár egy felvételt is gyorsan papírra lehet vinni, nem kell megvárni, míg egy „rendelésnyi adag” összegyűlik stb

Világjáráshoz vagy akár csak egy nyaralás megszervezéséhez egyre többen veszik igénybe a világhálót. A tendencia nagy vesztesei az utazásszervezők lehetnek, nyertesei pedig az értékesítést kizárólag internetes alapra helyező kis szállodák és diszkont légitársaságok. Az interneten minden úti cél és utazási szolgáltatás elérhető, ugyanakkor a virtuális világjárás-szervezés némi hozzáértést és körültekintést is igényel.

Meg lehet szervezni egy komplett utazást a számítógép előtt, utazási irodák közreműködése és egyetlen telefonhívás nélkül? A kérdes korántsem csupán elméleti, a www. confhotel.hu internetes szakportál információja szerint az üzleti utak negyedét már ezzel a módszerrel intézik, és a magánszférában is hódít a világhálós utazásszervezés. Becslések szerint csupán Európában az online utazási piac 23 százalékkal, 26 milliárd dollárra emelkedik ebben az évben. Szakértők szerint

az online foglalások száma

robbanásszerűen növekedhet a jövőben, és ez teljes mértékben átalakíthatja az utazási piacot. Az internetes értékesítés a leglátványosabban és a legerőteljesebben a légitársaságoknál bővül, nem csupán a „régi” nagyok fordítanak erre egyre nagyobb figyelmet, de a fapados társaságoknál például alapvetően csak online és telefonon lehet jegyet rendelni.

A számítógépes agymodellezés jelentős állomásaként a közelmúltban megkezdődött a neokortex működő makettjének elkészítése. Hogy komoly próbálkozásról van szó, azt jelzi egyrészt a (mű)hely, a svájci Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne (az egyik legrangosabb svájci egyetem) másrészt pedig a „technikai főszereplő”, az IBM eServer Blue Gene szuperszámítógép. Utóbbiról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy maga a cég évek óta élen áll a szuperszámítógép- gyártók versenyében, a Blue Gene pedig maga a bajnok, vagyis az eddigi legokosabb számítógép.

Az agy működési mechanizmusairól meglehetősen keveset tudunk – különösen ahhoz képest, hogy az orvostudományi kutatások egyik kiemelt célterületéről van szó –, de az utóbbi években a számítástechnika fejlődése újabb lökést adott a kutatásoknak. Immár léteznek olyan nagy teljesítményű számítógépek, amelyek tényleg képesek hasonló kunsztokra, mint az agy. A modellezés fő célja nem az intelligencia „másolása”, hanem olyan komoly betegségek kialakulásának megértése (és lehetőség szerint megelőzésük), mint az autizmus, a skizofrénia vagy a depresszió, illetve a kapcsolat megtalálása az agyműködés genetikai, molekuláris és kognitív szintjei között, szintén elsősorban a diszfunkciók kiküszöbölésének reményében.

A hagyományos energiaforrások egyre kevésbé felelnek meg az új elektronikai készülékek és alkalmazások megnövekedett energiaigényének. A mobiltelefóniában és a mobil informatikában valószínűleg a teljes technológiaváltás hoz majd megoldást. Az alternatív áramforrások többsége készen áll a piac meghódítására.

Az IBM és a Sanyo április közepén mutatta be az üzemanyagcellás áramforrású mobilszámítógép piacképes – de kereskedelmi forgalomba egyelőre nem kerülő – verzióját. A hagyományos akkuval működő notebookoknál elképzelhetetlen, 8 órás üzemidejű mobilszámítógép amúgy az amerikai gyártó igen elterjedt, Think- Pad márkanevű gépcsaládjához tartozik, ezzel is jelezve: itt már nem kísérletezésről, hanem beérett technológiáról van szó. Olyannyira, hogy az újfajta áramforrás – a gépek aljához illeszkedő dokkolóállomáson keresztül – az összes ThinkPad típushoz csatlakoztatható.

Legalább egy évtizede nyilvánvaló, hogy az internet telefonálásra is használható. A digitalizált hang a hálózat számára ugyanolyan adat, mint a nyomtatott szöveg vagy a kép – sőt, mivel az utóbbinál többnyire kisebb helyet foglal, még könynyebben is kezelhető. A lehetőség mégis csak az elmúlt 3-4 évben vált piacképes szolgáltatássá, leginkább a széles sávú internet terjedésének köszönhetően

Az internetes telefonálásnak több szintje van, mindegyikhez másmás technológia, szolgáltatás és árszínvonal tartozik. A legalacsonyabb fokozat majdnem ingyenes: le kell tölteni egy szabad szoftvert az internetről (a vonal mindkét végén, tehát a kommunikációban részt vevő mindkét PC-re csatlakoztatni kell egy-egy mikrofont és hangszórót), és már kezdődhet is a beszélgetés. Ugyanez a módszer (a monitor tetejére ültetett webkamerák révén) videotelefonálásra is használható. Hogy pontosan hányan veszik igénybe az ingyenes nettelefont, az a dolog jellegéből adódóan nem tudható, mindenesetre a legóvatosabb becslések szerint is világszinten

tízmilliós ügyfélkörről

van szó.

A digitális zenelejátszók terjedésével egyre nagyobb az igény a hagyományos hangkazettára felvett – főként zenei – anyagok digitalizálására. Erre a közelmúltig csak drága és bonyolult megoldások léteztek, a legújabb mp3-lejátszók azonban kínálnak egy olcsó kerülőutat.
 A digitalizálás klasszikus útja a számítógépeken keresztül vezet. Kell hozzá egy jó minőségű, a megfelelő bemenetekkel rendelkező hangkártya (hogy a magnót össze lehessen kötni a számítógéppel), és magas fokú zajszűrés, különben a felvétel élvezhetetlen lesz. Ha a hanganyag átkerült a PC-re, akkor következik a munka neheze: a kazetta gyakorlatilag egyetlen (hang)fájl a gép merevlemezén, tehát el kell végezni a számokra bontást, a számok közti szünetek „beépítését” – különösen akkor, ha a zenéket nem az eredeti sorrendben akarjuk lejátszani, vagy egyes felvételekre külön is szükségünk van. A hangkártya, a kábelek és a szükséges szoftverek olyannyira megdrágítják és megnehezítik az akciót, hogy az általában már meghaladja egy átlagos felhasználó türelmét. Az otthoni digitalizálással így kevesen próbálkoznak, de akkor sem járunk jobban, ha ugyanezt a munkát mással végeztetjük: egy kazetta CD-re írásáért akár 3000 forintot is elkérnek, míg például ugyanez fordított irányban néhány száz vagy maximum 1000 forintból megoldható.

 A kamerapiac új, gyorsan növekvő részesedésű szereplőiként jelentek meg a mozgóképet digitális adathordozóra rögzítő felvevők. Ma még a kazettás rendszerek uralják a mezőnyt, de nyilvánvaló: a jövő – akár a fényképezésben – itt is a digitális kameráké.

 A videokameráknál lényegesen lassabb az átállás, mint a digitális fényképezőgépeknél. Ennek egyetlen magyarázata van: az a memóriakapacitás, amely az állóképek rögzítéséhez bőségesen elegendő, a filmekhez egészen a közelmúltig édeskevésnek bizonyult. Idén azonban megjelentek az üzletekben a 2 gigabájtos SD-, illetve a 8 gigabájtos Ultra CompactFlashkártyák, amelyek tárolókapacitása már összemérhető a 4,7 gigabájtos (azaz egy mozifilmet befogadó) DVD-vel, illetve a különböző rögzítési elvű videokazettákkal, így elméletileg nincs többé akadálya a hatékony digitális filmfelvételnek.

 Új divat hódít Japánban és Dél- Koreában: a hosszú utazások unalmát hordozható DVD-lejátszóval – mobil házimozival – űzik el az emberek. A kisebb laptopra emlékeztető, színes képernyős lejátszókból 2000-ben adtak el először nagyobb mennyiséget, annyiban azonban mégis új jelenségről van szó, hogy tavaly az ázsiai szigetországban már a teljes DVDpiac felét a hordozható készülékek uralták. A tendencia azóta is folytatódik.
Amikor az első zsebmozik megjelentek – félmillió forint körüli áron –, sokan kétségbe vonták a műfaj létjogosultságát: az amúgy sem olcsó DVD-filmeket a kicsi és a tévékhez képest rossz minőségű, viszont méregdrága képernyőkön nézegetni igazán nem nagy mulatság. A helyzet mára annyiban változott, hogy a műsoros DVD-korongok és a lejátszók ára jelentősen csökkent, a képernyők minősége pedig immár akár telefonnyi méretben is nézhető és élvezhető.

Beteglapok, leletek, röntgenfelvételek elektronikus tárolása és továbbítása, számítógépes betegségkockázat-becslés, internetes konzultáció, elektronikus receptnyilvántartás – ezt kínálja az e-egészségügy, amelyet a szakértők egy része az informatika jövőbeni húzóágazatának tart. Az egészségügyi informatikai piac évente 10 százalékkal bővül, és a növekedést a fizetőképesség sem nagyon korlátozza: az elektronizálás többnyire kimutatható megtakarításokat hoz.

Korszerű és költséghatékony egészségügyet csak komoly informatikai háttérrel lehet működtetni – ez az ars poeticája az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) nemrég megalakult e-egészség munkacsoportjának. Az informatikusok nem (csak) hazabeszélnek: ha bármelyik magyarországi kórházból vagy klinikáról elvinnék a számítógépeket, az ellátás szinte ellehetetlenülne – és a magyarországi egészségügy még a legkevésbé elektronizáltak közé tartozik Európában. A munkacsoportot alkotó 21 tagvállalatnak két célja van: egyrészt az értékesítések növelése, az egészségügyi piac minél nagyobb hányadának megszerzése, másrészt a lobbizás. Hogy egy állam egészségügyi rendszere mennyi informatikát „használ”, az jórészt szabályozási kérdés: ha megszületik egy jogszabály a beteg- vagy a gyógyszernyilvántartásról, meghatározzák egy kórház minimális szolgáltatási színvonalát vagy a CT-hálózat sűrűségét, az mind-mind

informatikai beruházásokat

(is) jelent. Lukács Lajos, a munkacsoport vezetője elmondta: a szervezet összegyűjti azokat az információkat, amelyek segítik az IVSZ tagjainak részvételét a projektekben, és szándékaik szerint kommunikációs kapocsként is szolgálnak a megrendelők – többnyire az állam és az önkormányzatok –, illetve a gyártók között. A tagok között a kicsiktől a nagyokig szinte mindenki megtalálható, vagyis sokan látnak fantáziát az e-egészségügyben.

 Világszerte rohamtempóban fejlődik az e-bűnözés. Miközben a klasszikus számítógépes bűncselekmények száma csökken, olyan új módszerek terjednek, mint az online bankkártyavisszaélések, és egyre nagyobb veszélyt jelent a cyber-terrorizmus is. A bűnüldözők és a jog egyelőre nehezen tudnak lépést tartani a számítógépes csalókkal.

 Lassan bealkonyul a klasszikus számítógépes bűnözésnek – legalábbis az amerikai nyomozóhivatal, az FBI szerint. Tavaly az USA-ban 141 millió dollár kárt okoztak a számítógépes betörések, adatlopások és honlapbénítások; ez 30 százalékos csökkenést jelent 2003-hoz képest. Az ok a vállalati adatvédelem fejlődése: három évvel ezelőtt még a cégek számítógépes rendszereinek kétharmada gyakorlatilag védtelen volt a külső támadásokkal szemben, mára ez az arány 20-25 százalékra csökkent. Az ezredfordulón az FBI megbízásából kutakodó Computer Security Institute (CSI) kérdéseire válaszolók 70 százaléka számolt be betörésről vagy illetéktelen behatolási kísérletről, 2004-ben ugyanez az arány már csak 53 százalék volt. Az amerikai szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a biztató számok nem feltétlenül a valós helyzetet mutatják. Az egyre

 kifinomultabb módszerekkel

dolgozó bűnözők kártételeit gyakran észre sem veszik (vagy csak jóval később), hiszen a számítógépek látszólag gond nélkül működnek, miközben egy kémprogram folyamatosan továbbítja róluk az adatokat a megbízónak.

A 3G éve

 Az idei esztendő már tényleg a 3G, azaz a harmadik generációs mobiltelefon-szolgáltatások és készülékek éve lesz – ígérik egybehangzóan a gyártók és a szolgáltatók. A 3G eljövetelét már többször beharangozták, a generációváltás 2001 óta folyamatosan napirenden van. Ha most tényleg megtörténik, az valódi technikai forradalom lesz: jön a videotelefonálás, a mobil tévézés, a valódi mobilinternet és még legalább tucatnyi új szolgáltatás. A kérdés azonban, hol, kinek és mennyiért.
 Mielőtt kalandozni kezdünk az új technológiák birodalmában, érdemes röviden tisztázni, micsoda valójában a 3G. A kérdésre egy marketing szempontú és egy műszaki megközelítésű válasz is adható. Az első szerint a gyártóiszolgáltatói érdekcsoportok már sok éve felismerték, hogy előbbutóbb minden fizetőképes Föld-lakónak lesz mobilja, és a beszélgetési idők is csak egy határig növelhetők, vagyis hamarosan eljön a törvényszerű piacszűkülés (de legalábbis a stagnálás) időszaka. Kell tehát valami, ami új típusú készülékek megvásárlására, és új, „értéknövelt” szolgáltatások kipróbálására sarkallja a fogyasztókat. Egyfelől tehát ez lenne a 3G: ügyes védekező eszköz a mobilpiacnak a vezetékes telefonéhoz hasonló befagyása ellen.

 Mindent a szemnek

 A kora tavasz minden évben az elektronikai újdonságok bemutatásának időszaka: a gyártók mindazt felvonultatják, amitől az év végéig (de legalábbis a karácsonyi bevásárlószezonig) a legnagyobb piaci sikert remélik. Idén a szemre-, illetve a szemnek való készülékek viszik a prímet, de az új területekre kalandozó iparág a cipőket sem hanyagolja el.

 A televíziógyártók között immár vagy két éve folyik a nem hivatalos, de annál keményebb küzdelem a legnagyobb LCD képernyő megalkotójának jutó címért. A dolog természetéből fakad, hogy a kitüntetéssel nem járó, de nagy presztízsű „díjat” minden érintett csak rövid ideig birtokolja. A versengésben a távol-keleti gyártók állnak az élen – legutóbb például a dél-koreai Samsung jelentette be, hogy elkészítette a világ legnagyobb LCD tévéjét. Az 57 colos (145 cm) képernyő 43 centiméterrel nagyobb az eddigi csúcstartó (történetesen a japán Sharp) modelljénél. A Samsung csúcsra jutásának kettős értéke van: egyrészt a sajtó mindig „megénekli” a győztest, ami nem elhanyagolható ingyen reklámot jelent, másrészt a Samsung ezzel a lépéssel betört az eddig kizárólag plazmatévék uralta területre, az óriás képernyők piacára. A – feltehetően csak átmenetileg – világbajnok készüléket az érdeklődők március 10. és 16. között megrendezett hannoveri CeBITen, Európa legnagyobb számítástechnikai és szórakoztató elektronikai újdonságainak vásárán ismerhették meg. A premieren egészen különleges képélességgel kápráztatták el a nagyérdeműt, élőben cáfolva, hogy

 az LCD képernyők

  műszaki akadályok miatt nem képesek nyújtani a plazmaképernyők és projektorok méretét és látványminőségét.

A képalkotó diagnosztika a gyógyászat egyik leggyorsabban fejlődő területe. Magyarország viszonylagos lemaradása az anyagi erőforrások hiányára vezethető vissza.

 Látványosan, évente 10-15 százalékkal nő a képalkotó diagnosztikára jutó ráfordítás elsősorban a fejlett országokban, a teljes orvosiműszer- beszerzés keretösszege nemzetközi átlagban azonban mégsem éri el az egészségügyi kiadások 20 százalékát.
 Bár Magyarországon ilyen jellegű összehasonlítás nincs, számos felmérésből és vizsgálatból kiderült, hogy van hová fejlődnünk. Az anyagi korlátok miatt (lásd keretes írásunkat) a magyar piac ma még nem tűnik különösebben vonzónak, ennek ellenére a jelentős gyártók – Siemens, GE, Philips, Toshiba, Hitachi – mind jelen vannak. Az általuk is várt fellendülés részben a nemzetközi trendekből, részben az EU-tagságból következhet. Utóbbiról annyit érdemes tudni, hogy a tagállamok betegbiztosítói akár Magyarországon is elvégeztethetnék a diagnosztikát, sőt akár a képalkotással segített beavatkozásokat és a rehabilitációt is (utóbbira kiemelten jók a lehetőségeink) az EUáraknál lényegesen olcsóbban – ha lenne hozzá megfelelő géppark.

Eltűnő idők nyomában

Mintha az asztali számítógép lassan kimenne a divatból: évek óta stagnál vagy csökken iránta a kereslet. Tavaly ugyan közel 12 százalékkal több PC-t adtak el, mint egy évvel korábban, ám ez szinte kizárólag a mobil számítógépek miatt volt így. A hagyományos asztali számítógépek immár a háztartásokból is kiszorulnak. Jelenleg csupán a leginkább árérzékeny magánfogyasztók, illetve a valamilyen speciális alkalmazást, tehát fokozott teljesítményt igénylő vevők ragaszkodnak ezekhez. Ők is elsősorban a költségek miatt: ugyanaz a grafikus megoldás egy laptopnál akár háromszor többe kerülhet – holott egyébként legfeljebb másfél-kétszeres az árkülönbség. Az asztali számítógépeknél a tavalyi esztendő újdonsága a komplett, tehát a

monitort is tartalmazó

 konfigurációk megjelenése a 100 ezer forint körüli árkategóriában. Az elején még úgy tűnt, hogy ezeket a csomagokat kizárólag a katódsugaras monitorok drámai áresése miatt lehet ennyiért adni, decemberben azonban már 15 colos LCD-monitorral is kínáltak gépet százezerért. Ez azért elgondolkodtató, mert egy nem teljesen ismeretlen márkájú lapos monitor legalább 50 ezer forintba kerül, tehát a számítógépre sem jut több 50 ezernél.