Szelídülő patronháború

Úgy tűnik, kiegyeznek egymással a festékpatron- és tonerkazetta-újratöltők, illetve a nyomtatót és kellékeket is gyártó (a hasznot főképp az utóbbiak eladásán realizáló) világcégek. A sokéves háborúskodás lezárását ígérő kompromisszum lényege, hogy az előbbiek különleges jelölést alkalmaznak a termékeiken (feltűnő helyen utalva az újratöltés tényére), az utóbbiak pedig ezentúl főként a tényleges termékhamisítás ellen küzdenek.

Az üzleti modellt még a Gilette fejlesztette ki a 70-es években: add olcsón a borotvát, majd fizettesd meg jó drágán a fejeket, és keress azon, hogy még mindig olcsóbb öt új fejet venni, mint egy komplett borotvát három pengével. A látványosan sikeres, jellemző módon borotvamodellnek nevezett módszert használja a kezdetektől a nyomtatóipar is. A lényeg, hogy egy készülék üzemeltetése során a felhasználók a nyomtató árának akár a tíz-hússzorosát is elkölthetik festékekre. Ehhez persze látványosan olcsón kell adni a nyomtatót, és drágán a festéket. Mára a módszer odáig tökéletesedett, hogy a 10–20 ezer forint körüli ársávban kínált otthoni multifunkciós – fénymásolni, szkennelni is tudó – printereknél már az első, de legkésőbb a második patroncsere költsége meghaladhatja a készülék árát.