Március 23. a meteorológia világnapja

Az időjárási jelenségek értelmezésének vágya minden bizonnyal egyidős az emberi társadalommal, az eszközrendszer és a hatékonyság azonban a történelem során folyamatosan változott. Az ősi kultúrákban transzcendentális erőkkel magyarázták a kellemes és kellemetlen időjárás váltakozását, a görög „meteorológiában” mindez az istenek jó- vagy rosszindulatának, a középkorban az ember bűnös vagy éppen üdvös cselekedeteinek következményeként jelent meg. A történelmi újkorig – nagyjából a nagy felfedezések koráig – a megfigyeléseket az alkalomszerűség, a következtetéseket pedig leginkább a misztikum jellemezte. A változást az időjárás fizikai jellemzőinek mérésére szolgáló első eszközök (esőmérő, hőmérséklet- mérő, barométer stb.) megjelenése indította el. Az indíték nyilvánvalóan a nagy profittal kecsegtető távolsági kereskedelmi hajózás volt. Az értékes szállítmányok célba jutásának valószínűségét nagymértékben növelte a szélviszonyok és a viharok kiismerése (fontos megjegyezni, hogy itt még szó sincs a mai értelemben vett előrejelzésről, a kezdetleges prognózisok leginkább olyan „törvényszerűségeken” alapultak, hogy derűs éjszakákon erősebb a lehűlés, a Hold körüli udvar másnapi felhőzetet, a napnyugta idején a nyugati égbolt vörös színe erősödő szelet jelent).