Bokor Dóra cikkei

Novemberben második alkalommal adták át a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma (DEOEC) által alapított nemzetközi kitüntetést (Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért), amellyel a kutatások fejlődéséhez, a betegellátás korszerűsítéséhez kiemelkedően hozzájáruló kutatókat kívánják elismerni.

A 2003-ban díjazott J. Craig Venter, a humán genom szekvenálását végző kutatócsoportok egyikének vezetője után az elismerést ezúttal egy biokémikus professzor, Sir Philip Cohen kapta, aki a Dundee Egyetem (Skócia) Élettudományi Központjának igazgatója. Kutatásai elsősorban a proteinek foszforilációjáért és defoszforilációjáért felelős enzimek felderítésére, ezek működési zavarainak kiküszöbölésére irányulnak.

Megállított növekedés

Negyven százalékkal kisebb a megtermékenyülés esélye, ha valakit tizenévesen ösztrogénnel kezelnek, nehogy túlzottan magas legyen – állapították meg ausztrál kutatók.

Európa számos országában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában az 1950-es évek eleje óta engedélyezik egyes ösztrogénszármazékok serdülőkori alkalmazását a lányok felnőttkori testmagasságának mérséklése – ezáltal bizonyos pszichoszociális problémák megelőzése – érdekében. Bár napjainkban egyre ritkábbak az ilyen beavatkozások, a kezelés hosszú távú hatásainak vizsgálata az érintett nők egészségi állapotának megítélése és a reprodukciós folyamatok pontosabb megértése szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. Ausztrál kutatók megvizsgálták, hogyan befolyásolja a kezelés a későbbi termékenységet. A retrospektív vizsgálatban (The Lancet 2004;364: 1513–1518) részt vevő nők tizenéves korukban – 1959 és 1993 között – endokrinológiai és radiológiai vizsgálaton estek át – ennek eredménye alapján mérlegelték náluk a hosszú csöves csontok epifízisének idő előtti záródását eredményező terápia szükségességét. Nem mindegyiküknél döntöttek a kezelés mellett, de ha igen, a cél a maximum 177 centiméter testmagasság volt.

A Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament által elfogadott hatodik kutatási keretprogram alapján az EU tagállamai 2255 millió eurót fordíthatnak genetikai és biotechnológiai kutatásokra 2002–2006 között. Ezen belül kiemelkedő szerep jut az őssejtkutatásnak.

A humán embrionális őssejtekkel végzett vizsgálatok megítélése tagállamonként különböző. Figyelembe véve az Európa Tanács által ratifikált egyezményt az emberi jogokról és a biomedicináról (Oviedo, 4.IV.1997.), szinte minden európai országban törvény mondja ki, hogy kutatás vagy őssejtfelhasználás céljából szigorúan tilos humán embriót létrehozni. Jelenleg az Egyesült Királyság és Belgium az unió azon két kivételes tagállama, ahol lehetővé teszik, hogy az in vitro megtermékenyítési eljárások során be nem ültetett embriók felhasználása mellett akár az ivarsejtek egyesítése, akár a szomatikus sejtek örökítő anyagának átvitele (somatic cell nuclear transfer) révén humán embriókat állítsanak elő tudományos kutatás céljára. Hollandiában, ahol szintén tárgyaltak humán embriók kutatási célú előállításáról, egy 2002-ben elfogadott törvény ötéves moratóriumot léptetett életbe e téren.

Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Spanyolország és Svédország törvényei értelmében humán embrionális őssejtek kizárólag az in vitro megtermékenyítés során keletkezett szám feletti embriókból nyerhetők. Ennek természetesen feltétele a donor(ok) tájékoztatás utáni beleegyezése, ám sem a petesejt, sem a hímivarsejt donorja nem részesíthető anyagi juttatásban. A jövő lehetőségeinek bővítése érdekében a finn jogalkotók a szomatikus sejtmag-transzfer engedélyezését mérlegelik, míg a svéd parlament a kutatási célú petesejt-adományozásról tárgyal.

Folytatjuk a Szegedi Tudományegyetem Radiológiai Klinikájának szervezésében lezajlott Hibák és tévedések a radiológiában című szimpóziumán elhangzottak bemutatását. Ezt az esetet dr. Tanács Edit ismertette, a társszerző dr. Csipak Klára.

Az 59 éves férfi három napja tartó magas láz miatt került kórházba. Anamnézisében évtizedekkel korábbi balesete miatt bal oldali nefrektómia és a darabos alsó végtagi törés környezetében visszatérő lábszárfekély szerepelt. A felvételekor készült mellkasröntgenen a bal rekeszfél magasabban állt, a laterális szinuszokban kevés folyadék, a jobb bázison tenyérnyi beszűrődés ábrázolódott, és a bal hilus tömöttebb volt az ellenoldalinál. A betegnél antibiotikum-kezelést kezdtek. Hat nap elteltével kontrollként mellkas-átvilágítást végeztek: a bal oldali hilus tömöttebb, a pulmonális törzs tágabb volt, mint a felvételkor. Ugyanezen a napon hasi ultrahangvizsgálat is történt, amelynek során a lép hilusánál elhelyezkedő, 140 mm átmérőjű, kerek, elmeszesedett hematómát írtak le.

Közzétették a PERTINENT eredményeit

Az Európai Kardiológiai Társaság kongresszusán, augusztus 31-én bejelentett eredmények megerősítik, hogy az ACE-gátló perindopril az endothelium működésének részleges helyreállítása révén mérsékli a koszorúér-betegség progresszióját, s ezzel csökkenti a kardiovaszkuláris események kockázatát. Az alvizsgálat vezetője, Roberto Ferrari professzor lapunk kérdésére is válaszolt.

Az EUROPA eredményei alapján egy éve tudjuk, hogy stabil koszorúér-betegség esetén a napi 8 mg perindopril szignifikánsan, 20 százalékkal csökkenti a kardiovaszkuláris eredetű mortalitás, a nem halálos szívinfarktus és az újraélesztéssel visszafordítható szívleállás összesített kockázatát. Feltételezték, hogy ez a vérnyomáscsökkentő hatáson túl a perindopril által az endothelfunkcióra és az ateroszklerózis kialakulásában szerepet játszó biomarkerekre gyakorolt hatás eredménye. E hipotézist kívánta igazolni az EUROPA alvizsgálata, a PERTINENT (PERindopril – Thrombosis, InflammatioN, Endothelial dysfunction and Neurohormonal activation Trial). Ennek első lépéseként egészséges önkénteseken, illetve az EUROPA alanyainak vérmintáival inkubált humán köldökvénamintákon megvizsgálták az endothelfunkciót legjobban jellemző két paramétert: az endothelsejtek apoptózisának mértékét, valamint a vaszkuláris homeosztázis fenntartásáért felelős, endothelsejt eredetű nitrogén-monoxid-szintetáz (ecNOS) expresszióját és aktivitását. Egyértelművé vált, hogy stabil koszorúér-betegségben csökken az ecNOS aktivitása és jelentősen fokozódik az endothelsejtek apoptózisa, amely az endothelium károsodásán keresztül ateroszklerózis kialakulásához vezet. Kimutatták, hogy a perindopril-kezelés egy év alatt szignifikánsan csökkenti az endothelsejtek apoptózisát és jelentősen növeli az ecNOS aktivitását, ami az endothelfunkció javulását és az ateroszklerózis prognózisának lassítását eredményezi.

Kávéval a cukorbetegség ellen

Sok kávé fogy a világon, mégis alig néhány közlemény foglalkozik azzal, milyen kapcsolatban áll ez a cukorbetegséggel – állapítják meg közleményükben a finn Országos Epidemiológiai Intézet munkatársai. Ez a negyedév rácáfol állításukra: az Annals of Internal Medicine januárban, a JAMA márciusban közölt elemzést e témában.

A rendszeres kávéfogyasztás csökkenti a 2-es típusú diabétesz előfordulását – áll az Annals of Internal Medicine januári közleményében. A napi körülbelül hat hosszú (2,3 deciliteres) kávét fogyasztó férfiak körében felére, a nőknél 70 százalékára csökkent a 2-es típusú diabétesz előfordulása azokhoz képest, akik egyáltalán nem fogyasztanak feketét. Az eredmény mindkét nemre vonatkozóan statisztikailag szignifikáns változást jelent.

A szerzők két jelentős méretű vizsgálat alanyainak adatait öszszesítették, így az eredmények 12 éven át követett 41934 férfi, illetve 18 éven át figyelemmel kísért 84276 nő állapotának alakulása alapján születtek meg. Ha 1-nek tekintették azok kockázatát, akik egyáltalán nem kávéztak, akkor a napi 4-5 kávét fogyasztó férfiak kockázata 0,71-nek, a hatot vagy többet fogyasztóké 0,46-nak adódott. Ugyanez a két adat a nőknél 0,70 és 0,71, vagyis náluk napi 5 kávé után nem tapasztaltak további javulást.

Gyógyszer mellé gyógynövény

A gyógynövénykészítmények a prevenció és a terápia terén is jó szolgálatot tehetnek, de ha gyógyszert is kap a beteg, sokféle kölcsönhatás lehetőségével kell számolnunk. Leginkább akkor, ha lyukaslevelű orbáncfű kivonatát, illetve orális alvadásgátlókat szed.

Napjainkban világszerte elismerik a gyógynövények terápiás létjogosultságát, el kell azonban érnünk, hogy a beteg a létfontosságú orvosi kezelést ne a tudtunk nélkül egészítse ki vény nélkül kapható készítményekkel. Az „ami természetes, az nem árthat" elv alapján sokan nyúlnak prevenciós vagy terápiás céllal a gyógynövényekhez. Ebben – a hatóanyagok alacsony koncentrációja miatt – nincs is különösebb kockázat, bár bizonyos nemkívánatos hatások fellépése előfordulhat. Amikor azonban szintetikus gyógyszerekkel együtt szedi a beteg a növényi készítményeket, a kölcsönhatások akár életveszélyesek is lehetnek.

A kölcsönhatásokról beszámoló közlemények megbízhatósága az esetek egy részében megkérdőjelezhető. Az American Journal of Therapeutics 2003. május–júniusi számában a legnagyobb egészségügyi adatbázisok felhasználásával átfogó elemzés jelent meg a témáról. Szerzői szerint a publikációkban mindössze a feltételezett interakciók 43 százalékát részletezik klinikai vizsgálat vagy egyszerű esetleírás formájában. Az egyes kölcsönhatások egyértelmű megállapításához gyakran nincsen elegendő adat. A dokumentációk alapján sok a lehetséges, de közel sem biztos összefüggés a gyógyszerek és a gyógynövénykészítmények hatása között.

Segít a transzferrinszint mérése

Vasterápiával a reproduktív korban lévő nők krónikus fáradtsága olyan esetekben is megszüntethető, amelyeknél a laboratóriumi leletek nem utalnak vérszegénységre. Vigyázni kell azonban, nehogy túladagoljuk.

Nemcsak a vérképzés, hanem számos enzim és agyi neurotranszmitter szintézise is zavart szenved, ha szervezetünkben kevés a vas. Ilyenkor a kognitív funkciók is romlanak. Valódi vashiány és az arra visszavezethető anémia Európában a reproduktív korú nők 10 százalékánál – a fejlődő országokban 50 százalékuknál – fordul elő. Jellegzetes tünete, a fáradtságérzés azonban már akkor is jelentkezik, ha a szérum mobil vasraktárának (ferritin) szintje a normál érték alsó tartományába esik.

A Lausanne-i Egyetem Családorvosi Tanszékének kutatói a vérszegénység nélkül jelentkező fáradtság és a vasterápia közötti kapcsolat felmérésére nyolc háziorvos bevonásával kettős vak, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatot végeztek. E témában elsőként vizsgáltak a fogamzásképes korú nők teljes populációjának megfelelően kiválasztott mintát. Az eredményeket a British Medical Journal 2003. május 24-i számában tették közzé.