Dr. Acsai László cikkei

Folyamatosan szembesülünk újabb és újabb technikai vívmányokkal, amelyeket nagyon gyakran azért nem használunk (ki), mert nem tudjuk, mire jók. Ilyen a WAP is, amely szolgáltatás ott vár munkára készen szinte minden mobiltelefonban.

A mobiltelefonnal foglalkozó cégek, felbuzdulva az internet térhódításán, összefogtak egy olyan szabvány kidolgozására, amely egységes dokumentumelérést biztosít. Az eredmény a „drótnélküli alkalmazási protokoll”, angol rövidítése alapján a WAP. Ennek segítségével nem a hagyományos internetoldalak, hanem kifejezetten a WAP-os elérésre és mobiltelefonos megjelenítésre készített internetes oldalak érhetők el. Ez azonban elegendő ahhoz, hogy hasznos információkhoz jussunk (pl. hírekhez, közlekedési információkhoz, tőzsdehírekhez, időjárás-jelentéshez, moziműsorokhoz), igénybe vegyünk interaktív szolgáltatásokat (pl. elektronikus banki szolgáltatásokat), meg tudjuk nézni e-mail-postafiókunk tartalmát.

A WAP eléréséhez szükség van egy megfelelő mobiltelefonra, amely manapság már nem kuriózum. Ezek a készülékek böngészőprogramot tartalmaznak, amellyel az internet WAP oldalait megjeleníthetjük. Itt is beállíthatunk kezdőlapot, és linkeket menthetünk el „kedvencként” (több készülék ezt könyvjelzőnek nevezi), hogy legközelebb ne kelljen beírogatni a teljes internetcímet.

A vírusokon kívül – amelyekkel részletesen foglalkoztunk a Medical Tribune 18. és 19. számában – másféle ártalmas programok is veszélyeztethetik a gondatlan internetező számítógépét, adatainak biztonságát. Ilyenek a szaknyelvben spyware-nek nevezett kémkedő programok. Ezek olyan szoftverek, amelyek a rendszerünkbe jutva adatokat gyűjtenek rólunk, és azokat elküldik készítőiknek. Az e-mailen kapott férgektől eltérően a kémprogram rejtve érkezik, és működése is láthatatlan marad a felhasználó számára. Az elküldött adatok elsősorban internethasználati szokásainkra vonatkoznak, amiből érdeklődési körünkre lehet következtetni. Az adatgyűjtés ilyenkor többnyire marketingcélokat szolgál – az információk birtokában célzottabban tudnak elárasztani bennünket reklámokkal. Az ellopott adatok azonban lehetnek ennél fontosabbak is (például bankkártyaadatok, jelszavak), s ezzel már komoly károkat is okozhatnak. Egy felmérés szerint az internetre csatlakozó számítógépek 90 százaléka fertőzött kémkedő programmal.

A legtöbbet mi magunk telepítjük – tudtunkon kívül. Egy átlagos felhasználó új szoftver telepítésekor szinte olvasás nélkül kattint a telepítő program „Tovább” ikonjára, s észre sem veszi, hogy éppen ezzel adott engedélyt egy hosszadalmas, nehezen érthető licencszerződés végén megbúvó szövegre, „virágnyelven” megfogalmazva a rá vonatkozó adatok gyűjtésére. Ha mégis végigolvassa, legfeljebb annyit lát – többnyire angolul –, hogy „a termék olyan felépítésű, hogy fontos hírekről és információkról fogja Önt tájékoztatni”. Ha azt írnák, hogy „ezzel a szoftverrel együtt olyan programot is telepít, mely internetes szokásait elemezve felderíti érdeklődési körét, hogy rendszeresen reklámokkal tudjuk bombázni e-mailben”, valószínűleg kevesen választanák az adott szoftvert.

Sorozatunk előző részében (Medical Tribune 18. szám) megismerkedtünk a számítógépvírusok fogalmával, főbb fajtáival és a fertőzés epidemiológiájával. Mielőtt rátérnénk a prevencióra és a terápiára, lássuk, milyen jelei lehetnek a fertőzésnek.

Tünettan

A víruskereső programok figyelmeztetése nélkül is vannak olyan tünetek, amelyek felkelthetik a vírusfertőzés gyanúját: 

• A korábban jól működő Windows nem indul el, vagy gyakran leáll „Általános védelmi hiba” üzenettel.
• Munka közben a számítógép váratlanul újraindul (mint pillanatnyi áramszünet esetén).
• Egy vagy több – addig jól működő – programunk elindítás után azonnal leáll (ennek persze más oka is lehet, de a vírusellenőrzést érdemes elvégezni). 
• A munkaasztalon vagy a tálca jobb oldalán, esetleg a Start menüben új, ismeretlen programikonnal találkozunk (pl. dialer.exe).
• Hosszan tartó, indokolatlan merevlemez-aktivitást tapasztalunk (azaz halljuk, hogy dolgozik a merevlemez és villog a működését jelző piros lámpa) olyankor, amikor nem dolgozunk a gépen. 
• Ha gépünkkel az internetre kapcsolódtunk, de nem végzünk semmiféle online műveletet, mégis hosszas adatforgalmat mutat a modem működését jelző két kis monitorikon a tálca jobb alsó sarkában. (Ez lehet a jele annak, amikor egy vírus éppen szétküldözgeti önmagát a gépünkről.)
• A vírus egyértelműen „bejelentkezik”, pl. egy üzenetablakot jelentet meg a képernyőn, melyben közli, hogy megfertőzte a gépet. Ez persze már nem gyanú, hanem szomorú bizonyosság. 

Valószínűleg minden komputerhasználó hallott már a számítógépes vírusokról, rosszabb esetben meg is tapasztalta egyik-másik kártékony hatását. A probléma manapság hihetetlen méreteket öltött, egyszerűen nem lehet internetezni, elektronikusan levelezni megfelelő védelem nélkül, mert a vírusfertőzés garantált. Egyidejűleg több száz vírus kering és fertőz az interneten, ám tízezernél is több fajtát ismerünk. Ahhoz, hogy megfelelően tudjunk védekezni, szükségünk van néhány alapismeretre, amelyeket – a téma könyvtárnyi irodalmát tekintve – a teljesség igénye nélkül tudunk csak áttekinteni.

Miről is van szó?

A vírusok kis programok, amelyek rendelkeznek a biológiai vírusok tulajdonságaival: tőlünk függetlenül terjednek, képesek önmaguk megsokszorozására és kártékonyak. Bebizonyították, hogy terjedésükre és hatásaikra pontosan ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a biológiai ágensek esetében. Az eltérés csupán annyi, hogy itt populáció alatt a hálózatba kapcsolt számítógépeket értjük. Ennek megfelelően a víruskérdést áttekinthetjük a biológiai kórokozók analógiájára is, ami közelebb áll orvosi gondolkodásmódunkhoz. (A köznyelvben vírusokról beszélünk, de mostanában inkább a malware – kártékony programkód – összefoglaló néven emlegetik a gép kártevőit.)

Rendszertan

A számítógépes vírusok nem „véletlenül” jönnek létre, programozók készítik őket, sok esetben igen magas szakmai tudás birtokában, bár az utóbbi időben már beszerezhetők vírusgyártó segédprogramok is, melyekkel komolyabb számítástechnikai ismeret nélkül elkészíthetjük saját kis vírusunkat. Hogy mindez miért jó? Amint később látni fogjuk, sok esetben a felhasználó adatainak, böngészési szokásainak megszerzése a cél, amivel vissza lehet élni, vagy célzott reklámokhoz lehet felhasználni. Néha azonban csak az öncélú pusztítás a lényeg.

• Vírus: Működőképességéhez az kell, hogy mi magunk indítsuk el a programkód futását. Készítői ezt úgy érik el, hogy valamelyik programunkhoz másolva terjesztik, így annak elindításakor a vírus is működésbe lép és fertőz (más programokhoz is hozzámásolja magát), vagy futtatja károkozó részét. Egyik válfaja a lemez olyan szegmensére másolja magát, amelyet az operációs rendszer indításkor mindenképpen futtat.
• Férgek: Nem fájlokat fertőznek meg, képesek önállóan is szaporodni, számítógépről számítógépre terjedve az internet vagy a belső hálózat útján.
• Makrovírusok: A MicroSoft Office programcsomag automatikusan betöltődő és elinduló makrói (gyakran végzett funkciókat végrehajtó utasítássorozatok) kiváló lehetőséget adnak vírusok írására. Terjedésükhöz és működésükhöz valamelyik Office alkalmazás szükséges (Word, Excel, PowerPoint).
• Trójai vírus: Olyan, mint a trójai faló. Hasznos alkalmazásnak tűnik, miközben nyilvánosságra hozott működésén kívül tesz még valamit, amire nem számít a felhasználó. Sokszor mi magunk töltjük le az internetről, mivel hasznos és ingyenes programként kelleti magát, de sok féreg is magával hoz egyet ajándékba. A hackerek kedvenc fegyvere, mivel a legtöbb trójai program lehetőséget nyújt készítőjének, hogy a világhálón keresztül belépjen gépünkre, megszerezze jelszavunkat, ellopjon gépünkről bármilyen adatot, programot.

Akár már használják a világhálót, akár még csak fontolgatják, hasznos lehet áttekinteni, milyen lehetőségeik vannak az internet elérésére, és ezek milyen eszközöket, anyagi ráfordítást igényelnek.

Telefonos kapcsolat

A legegyszerűbb, legolcsóbb és egyben a leglassabb internetkapcsolat. Szükséges hozzá egy modem, amely lehet a számítógépbe beépített kártya vagy külső modem, amely csatlakozik a komputerhez. A kapcsolat normál telefonvonalon valósul meg. Az adatforgalom sebessége maximum 56 kbit/s, ami manapság már elég lassúnak számít, főleg ha olyan internetes oldalt szeretnénk megnézni, ahol sok a kép. A költségek két összetevőből állnak: egyrészt fix havidíjat fizetünk az internetszolgáltatónak (aki biztosítja kapcsolódásunkat a világhálóra), másrészt az online töltött időre telefondíjat is kell fizetnünk a telefontársaságnak.

ISDN

Lényegében a fent részletezett telefonos kapcsolatról van szó, azzal a különbséggel, hogy sebessége valamivel jobb (64 kbit/s), valamint az ISDN vonalnak köszönhetően egy időben két készülék is igénybe veheti a telefonvonalat. Tehát internetezés közben telefonunkat is használhatjuk.

Mobiltelefonnal

Nem tévesztendő össze a WAP-pal (amikor a kifejezetten mobiltelefonon megjeleníthető internetes oldalakat látogatjuk). Egyes mobiltelefon készülékek alkalmasak arra, hogy számítógéphez csatlakoztatva modemként üzemeljenek, kommunikációs vonalként természetesen a vezeték nélküli telefonhálózatot használva. Bár a mobilszolgáltatók folyamatosan dolgoznak a sávszélesség javításának technológiáján, ennek sebessége ma még alacsony, de lassan megközelíti a modemes hozzáférését. Ha internetezésre használjuk a hálózatot, választhatunk, hogy az online töltött idő után fizetünk percdíjat (ez a drágább), vagy kizárólag az átvitt adatmennyiség után számlázzon a szolgáltató, esetleg fix havidíjas konstrukcióban. Intenzívebb internethasználat mellett azért ennek díja is számottevő, így a mobilos internet kapcsolatot inkább az egyéb lehetőségek híján lévők választják.

Körül vagyunk véve betűszavakkal és rövidítésekkel. Az üzenet sms-ben jön, az autó TDI és még ABS is van benne, a betegellátás meg sok helyen IBR keretében történik. Kétségtelen, hogy sok mindent egyszerűbb kifejezni rövidítésekkel, és ez az informatika világában sincs másképp. Segítségképpen álljon itt egy kisszótár a leggyakoribb kifejezések, betűszavak rövid magyarázatával, amelyek sorozatunk következő részeiben is előfordulnak, ráadásul a gépek használata közben gyakran találkozunk velük.

Account: belépési jog egy távoli gépre (hálózatba), amely a felhasználónévből (username, userID, login name) és egy jelszóból (password) áll.

ADSL: Asymmetric Digital Subscriber Line: aszimmetrikus digitális előfizetői vonal; ahol a hagyományos modemes hozzáférésnél hétszer gyorsabb (384 kbit/s) letöltési, illetve 64 kbit/s feltöltési sebességgel érhető el az internet, miközben a telefonszolgáltatás is használható. Van még ennél is gyorsabb változat, de erről majd máskor.

Adware: ingyenes program, amelyért cserébe viszont egy reklámot kell eltűrnünk valahol a program felületén.

AVI: Audio/Video Interleave: audio/video állományformátum.

BIOS: Basic Input/Output System: minden számítógépben fixen beépített szoftver, amely többek között a hardverelemeket működteti.

Boot szektor: a gép bekapcsolásakor a rendszer (pl. Windows) betöltését végző programkód helye a lemezen.

bps: az adatátvitel mértékegysége, az internetes kapcsolat gyorsaságát lehet a bit per secundummal (másodpercenként áthaladó bitek száma) mérni. Pl. egy modemes internetkapcsolat (modemtől függően) általában 56000 bps sebességű.

Cracker: szoftverek licenszvédelmét feltörő személy. Az ilyen feltört programokban nem működik az a védelem (pl. funkció vagy időkorlát), amelyet csak a termék megvásárlásával lehetne legálisan feloldani.

Nincs már orvosi rendelő, ahol ne lenne jelen a számítógép, bár többnyire csak az egyre növekvő adminisztrációs kötelezettségek elvégzésére. De számítógép nélkül nem lenne CT és MRI sem, sőt ma már mini célszámítógépek dolgoznak nagyon sok más orvosi műszerben is. A számítógép és az internet nemcsak szakmánkban, hanem a mindennapi életben is segítőnk lehet, ha értőn használjuk.

Üljünk hát most a számítógép elé, hogy legyőzendő akadály helyett természetes segédeszközünkké váljon.

Apropó, üljünk. Már az sem mindegy, hogyan. A számítógép ugyanis nemcsak hasznos segítővel gyarapította mindennapi életünket és az orvostudományt, hanem egy új betegséggel is, melynek gyűjtőneve a szakirodalomban:

CRI szindróma betegségek

(Computer Related Injuries). E szindróma számos olyan tünetet foglal magában, amelyet a tartós számítógép-használat okoz. A beteg többnyire nem hozza összefüggésbe panaszait ezzel, így a vizsgáló orvosnak kell gondolnia rá.Leginkább a CRI részeként, néha szinonimájaként is használják az RSI (Repetitive Strain Injury – ismétlődő terhelés által okozott károsodás) kifejezést. Ez igazából nem új fogalom, hiszen a gyakori ismétlődő mozgások izmokat, inakat, ízületeket károsító és tünetképző szerepe régen ismert bizonyos munkakörökben dolgozóknál (gépírók, órások, zenészek, futószalag mellett dolgozók stb.). Használatosak a CTD (Cumulative Trauma Disorder), valamint az MSD (Musculoskeletal Disorder) kifejezések is ezekre a tünetcsoportokra. Előfordul mindezek részeként tendinitis, tenosynovitis, carpalis tunnel szindróma, thoracic outlet szindróma is.