hirdetés
2021. május. 09., vasárnap - Gergely.
hirdetés

Praxisközösség: hosszú idő még, míg célba érünk

A startvonalnál állunk, sok idő kell még ahhoz, hogy a most alakuló praxisközösségek funkcionálisan működjenek – hangzott el az Oktató Családorvosok XXII. Továbbképző Konferenciáján, ahol az is kiderült, számos kérdésre kell még megoldást találni addig.

hirdetés

A praxisközösségi munka alapeleme a prevenciós tevékenység, amelyben a háziorvos vezetésével teamként vesz részt a védőnő, a dietetikus, a gyógytornász, az egészségpszichológus és a népegészségügyi koordinátor – sorolta Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium háziorvostan tagozatának elnöke. A prevenciós rendelésen – amely dedikáltan elkülönül a háziorvosi rendeléstől – a háziorvos egészségfelméréssel határozza meg az egyének szükségleteit, és a csapat munkája nyomán a kliens egészségi állapota, egészségtudatossága és egészség-értése egyaránt javul – foglalta össze a tagozatvezető, aki az elmúlt hét évben több praxisközösségi pilotprogram résztvevője és irányítója volt. Mint fogalmazott: a praxisközösségi működési forma nem az egyetlen út a prevencióban, hanem annak egyik lehetséges változata, ahol az egészségügyi szakemberek is sikerélményre tehetnek szert a munka során.

Ha értelmes szakmai keretrendszert adunk a tevékenységnek, az egy területen dolgozó háziorvosok megfelelő szakmai válaszokat tudnak adni az ott élők problémáira – mondta Vajer Péter háziorvos, aki egy évtizede bábáskodik a praxisközösségi modellek megvalósítása körül. A nemrégiben megszűnt Állami Egészségügyi Ellátó Központ volt alapellátási főosztályvezetője bízik benne, hogy ezúttal forrást is biztosítanak majd a kivitelezésre, hiszen az eddig pilotok – Svájci-projekt, EFOP, Három generációval az egészségért – azt mutatták, hogy ez a modell válaszokat ad azokra a kihívásokra, amelyeket az elöregedő társadalom és háziorvosi kar, valamint a betegek elvárásai – azonnali, magas szintű szakmai választ szeretnének kapni a problémáikra – jelentenek.

A pravenciós rendelés alapköve az egyéni egészségterv, amelynek első lépése az állapotfelmérés – foglalta össze Bakos Attila, a Dél-Alföldi Praxisközösség szakembere. Ehhez egy olyan informatikai felület is szükséges, ahol rögzíthetőek és nyomon követhetőek a kliensek betegkartonjai, a védőoltások, a népegészségügyi szűrések eredményei, a kockázati besorolások, valamint az orvos diagnosztikus és terápiás javaslatai. A szoftvernek arra is alkalmasnak kell lennie, hogy az állami felületekre egy kattintással lehessen adatot szolgáltatni.

A praxisközösség teljesítményét valid adatok alapján mérni kell és visszacsatolást biztosítani a résztvevők számára, aminek nemcsak a megfelelő szakmai tevékenység szempontjából van jelentősége, hanem azért is, mert csak így lehet kéréseket megfogalmazni a döntéshozók felé – vélte Mohos András szegedi háziorvos, hozzátéve azonban, hogy a monitoringgal kapcsolatos feladatokat szóló praxisban a háziorvos is el tudja látni, azonban közösségi szinten érdemes erre speciális tudással rendelkező szakembert, népegészségügyi koordinátort alkalmazni.

Egyelőre még nem készültek el a praxiskezelőnél azok a módszertani levelek, amelyeket a praxisközösségekben az egészségfelmérések, szűrések, kivizsgálások során alkalmazni kell majd három korosztály, a 25-50 és 65 évesek esetében – magyarázta Mester Lajos zákényszéki háziorvos, aki azt is elmondta, a szoros együttműködést vállaló praxisközösségek hazai és uniós forrásokra pályázhatnak majd a többlet-szolgálattások biztosítására.

Az állapotfelmérés az ápolói rendelés keretében valósul meg, ennek alapján összegzi a háziorvos kliens rizikófaktorait, és határozza meg a szükséges prevenciós vagy terápiás cselekvési tervet.

Irányíthatóság vagy hatékonyság?

Vannak tervek egy egységes, állami alapellátási szoftver kialakítására, amely a háziorvosok számára is lehetővé teszi a kapcsolódást a járó- és fekvőbeteg ellátók adatbázisaihoz. Ugyanakkor Vajer Péter szerint elegendő lehet az is, ha – a patikai informatikai rendszerekhez hasonlóan – jogszabályban írják elő, milyen feltételeknek kell megfelelnie a szoftvernek ahhoz, hogy az elvárt adatokat rögzítésére és feldolgozásra alkalmas állapotban juttathassák el a koordináló szervezethez. Ehhez a most piacon lévő gyártók is néhány hónap alatt alkalmazkodni tudnának.

A kialakítandó praxisközösségek ellátási határai jelenleg a járásokra épülő kollegiális vezetői rendszerhez alkalmazkodnak, azonban ezt a szabályt is érdemes lenne felülvizsgálni, és akár egyedi engedélyekkel lehetővé tenni. hogy egy-egy körzet a járáshatáron átnyúlva csatlakozhasson a közösséghez – figyelembe véve a földrajzi és közlekedési viszonyokat. Bár a struktúra kialakításánál egyenlőre az irányíthatóság a legfőbb szempont, némi rugalmasság a hatékonyságot szolgálhatná – jegyezte meg Vajer Péter.

A praxisközösségekről szóló rendelettel elsősorban a háziorvosok bérrendezését igyekeztek magvalósítani, a szakorvosi fizetésekhez igazítva azt – mondta Vajer Péter arra a felvetésre válaszolva, hogy biztosított lesz-e a jövőben a praxisközösségek működéséhez szükséges anyagi bázis. – A most rendelkezésre álló költségvetési forrást egyedi szinten biztosítják a praxisoknak, a háziorvos életkorától, és a közösségben vállalt együttműködés mértékétől függően. Bár a rendelet szövege utal arra, hogy a szoros együttműködést vállaló háziorvosoknak lesz lehetősége többletforrásra pályázni, az nem derül ki, hogy plusz pénzt biztosítanak például a teammunkába bevont szakemberek juttatásaira.

Biztosan szükség lesz rá, így érdemes már most előkészíteni azt a jogi dokumentációt, amelyben a közösségben együttműködő felek rögzítik a feltételeket, Vajer Péter szerint az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) ugyanis hamarosan bekéri majd ezeket a polgárjogi szerződéseket. Bár a további részletszabályok még alakulnak, és sok a nyitott jogszabályi határ a rendeletben, a szakember úgy vélte, érdemes azokat menet közben kidolgozni, a praxisközösségek alakuláshoz igazítani az ajánlásokat.

A startvonalnál állunk, hosszú idő még, amíg célba érünk – fogalmazott Szabó János arra a felvetésre, hogy a praxisközösségek kialakításának tárgyi és személyi feltételei egyelőre rendkívül hiányosak. – A helyi adottságok figyelembevételével kell felépíteni a praxisközösséget, azokkal a szakemberekkel kell elkezdeni a munkát, akik helyben most is megtalálhatóak, számos paramedikális szakember bevonható a feladatokba – tanácsolta a tagozatvezető, aki szerint bár vannak alapvető eszközök, amelyek szükségesek az induláshoz, de a legfontosabb most a motivált szakember. Mint mondta, bízik abban, hogy ha országszerte megalakulnak a közösségek, ehhez igazodva a képzésben is megjelennek azok a szakmák, amelyekre a teamekben szükség van, hosszú távon munkát biztosítva egyúttal a helyi lakosok és a környéken élők számára.

Az elmúlt évek praxisközösségi pilotjai során számos protokollt és ajánlást dolgoztak ki, amelyek nagy segítséget jelenthetnek a kollégák számára a praxisközösségi munka tervezése és kialakítása során, így érdemes lenne ezeket mindenki számára elérhetővé tenni. Szabó János szerint rendkívül sok munkát spórolhatnának meg a kollégáknak azzal, ha az OKFŐ alapellátási főigazgatóságának oldalán közkinccsé tennék ezeket a dokumentumokat.

2021-ben virtuálisan rendezték meg a nagy múltra visszatekintő Oktató Családorvosok Továbbképző Konferenciáját április 15-18-a között. A konferencia teljes anyaga 60 napig visszanézhető a rendezvény közvetítését is biztosító Medukator oldalán.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink