hirdetés
2024. december. 23., hétfő - Viktória.
hirdetés

Kommunikálni a kényes kérdésekről

Hogyan beszéljen az orvos a betegével szexuális problémákról?

Ha a közbeszédben nem is, az orvosok és a betegek között gyakran még mindig tabutémának számítanak a szexualitással kapcsolatos problémák. A betegek nem, vagy csak alig-alig beszélnek a számukra kínos kérdésekről, amelyek akár a gyógyítókat is zavarba hozzák, képzésükben ugyanis mindmáig nincs szexológia. De mit tehetünk annak érdekében, hogy a kényes kérdések ne akadályozzák a beteg-együttműködést? Hogyan kommunikáljunk, hogy a páciensek a kellemetlen dolgokat is elmondják?

Szexuális problémákkal nem kizárólag a szexológusoknak kellene foglalkozniuk Magyarországon. A mindennapokban ugyanis gyakorta megtörténik, hogy a beteg nem mondja el szexualitással kapcsolatos gondjait kezelőorvosának, miközben például abbahagyja a vérnyomáscsökkentő, az antidepresszívum vagy akár az antipszichotikum kezelésére szolgáló gyógyszer szedését, mert észreveszi, hogy annak mellékhatásaként merevedési problémái, vagy más szexuális zavarai keletkeztek. Más esetekben maguk a betegségek – pl. a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás – okoznak szexuális zavarokat.

Belgyógyászok, urológusok, nőgyógyászok, pszichiáterek gyakran találkoznak a szexualitást érintő problémákkal, de nem mentes ezektől egy sebész sem, hiszen egy csonkoló emlőműtét, vagy a bél kivarrása gyakran okoz szexuális zavarokat a pácienseknél – mondja dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Kommunikáció Részlegének vezetője, aki szerint manapság az orvosok sajnos sokszor egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Szexuálterápiával is foglalkozó szakemberként úgy látja: ez a szakterület kifejezetten fejletlen idehaza; miközben a világ számos országában szexológiai intézetek működnek és külön tantárgyként tanulják a leendő orvosok a szexológiát, Magyarországon nincs hivatalos, állami végzettséget adó szexológiai képzés, s nálunk még a szexuális zavarokkal rendszeresen találkozó orvosok képzésében sem szerepel ilyen tantárgy.

Nehéz ezekről a kérdésekről beszélnie orvosnak és betegnek gyaránt – mondja Pilling János, aki orvosi kommunikáció oktatóként foglalkozik mindazokkal a kommunikációs kérdésekkel, amelyek gondot okozhatnak a gyógyítás során. Interaktív formában, filmek, szituációs gyakorlatok, oktató betegek segítségével ma már nem csak a rossz hírek közléséről vagy az agresszió kezeléséről tanulnak a hallgatók, hanem arról is, miként kell a szexuális zavarokról érdeklődni a betegektől.

Az effajta kommunikációnak számos specifikuma van. Ha a páciensnek olyan betegsége van, vagy olyan gyógyszert szed, ami a szexuális életet is érintheti, akkor mindig az orvosnak érdemes ezt a témát szóba hoznia. Érdemes például úgy megközelíteni a kérdést, hogy „van, akinél ez a gyógyszer változásokat okoz a szexuális életben, ön tapasztalt-e ilyet?” Sokan ugyanis azért nem beszélnek problémáikról, mert duplán szégyellik magukat: nem elég hogy szexuális gondjaik támadtak, hanem ezek miatt abba is hagyták a gyógyszerszedést, s ez egy újabb témakör, amiről a betegek gyakran hallgatnak… Vannak azonban olyanok is, akik azért hallgatnak erről a kérdésről, mert nem találják a megfelelő szavakat – mondja Pilling János, aki szerint ugyanolyan hiba lenne vulgáris kifejezéseket használni, mint szigorú orvosi szakkifejezéseket.

A klitorisz, a vulva, a pénisz szavakat nem mindenki érti, miként azt sem biztos, hogy célszerű megkérdezni: „van-e önnek erekciós zavara?” A gyakorló szexológusként is praktizáló kommunikációs szakember úgy látja: nem volt igaza a neves szexológusnak, Veress Pali bácsinak, amikor pályázatot írt ki a zavarmentes kifejezések megtalálásáért. Pilling doktor szerint ugyanis a hallgatókkal minden esetben megtalálják a legkifejezőbb és leginkább érthető magyar kifejezéseket. Miért ne mondhatna az orvos koitusz helyett közösülést vagy szeretkezést, a pénisz helyett hímvesszőt, a maszturbáció helyett önkielégítést? – kérdezi, utalva arra is: előfordulhat, hogy a betegek még ezeket a kifejezéseket sem értik, de ez azért meglehetősen ritka.

Ugyancsak gyakori probléma, ha az orvos és a beteg nem ugyanabban az értelemben használnak egy-egy kifejezést, ezért is kell tisztáznia a beszélgetés során az orvosnak, hogy a páciens mit ért egy-egy kifejezés alatt. Nem ritka ugyanis, hogy a páciens nem tudja, mit jelent a frigiditás, vagy hogy mit is értenek korai magömlés alatt. A sok téves információ tisztázását követően Pilling János szerint azonban különösen fontos, hogy az orvos megoldási javaslattal is előálljon a beteg számára.

Bár ez már nem feltétlenül az orvosi kommunikáció tárgy témája, Pilling Jánosék érintőlegesen foglalkoznak azzal is, hogy mit javasolhat az orvos a szexuális zavarok megoldására. Beszélnek például arról, hogy egyes pszichiátriai készítmények szedésekor lehet „drug holiday”-t tartani. Alkalmilag, 1-2 napra elhagyható a szer, mert a mellékhatás 1-2 nap alatt elmúlik, ám a gyógyszer fő hatását ez nem befolyásolja. Számos szexuális probléma eredményesen kezelhető a szexuálterápia módszereivel. Az ilyesfajta tudáshoz azonban már valóban szükség lenne szexológiai oktatásra is annak érdekében, hogy az egyik mellékhatásra ne egy másik gyógyszert, például potencianövelőket írjon föl a doktor a betegnek...

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés