Ezúttal egy olyan hazai honlapot mutatunk be, a terasz.hu-t, amely a kultúra egész területét igyekszik lefedni – hasonlóan a korábban bemutatott fidelio.hu-hoz –, talán némi irodalomtúlsúllyal. Egyszerre programajánló, előzetes, ismertető és kritikai oldal ez, ugyanakkor a legáltalánosabb értelemben vett kulturális kérdésekre és is odafigyel (például a „Társadalom” vagy a „Pályázatfigyelő” rovatban). Veszedelmes hálózati helyről van szó: a rovatok, leágazások, linkek zavarba ejtő bősége arra ösztönzi az olvasót, hogy akár órákat töltsön a „teraszon”.

Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár megismétli zenés, képes olimpiai élménybeszámolóját.

A Magyar Tudományos Akadémia által szervezett programokból ajánljuk.

Helyek – Holland kikötő a Dob utcában Esztendeje sincs, hogy megnyitotta kapuit, más szóval vitorlát bontott a magát kávéházként, galériaként, színházként, valamint holland kikötőként számon tartó Spinoza Ház a Dob utcában, s mára közkedvelt, felkapott hellyé vált: naponta szerepel a kulturális programajánlókban, egész baráti társaságok ripsz-ropsz odaszoktak kávéra, ebédre, egy kis kultúrára. Kétségkívül, Hollandia legvonzóbb vonásai kelnek életre a Házban, mely egyike a lassan nálunk is szaporodó barátságos zugoknak: nem pusztán „vendéglátóipari egység”, hanem találkozóhely, ellazulást segítő, saját szellemiséget és stílust árasztó otthonos világ. A Spinoza Ház csupa-üveg utcafrontjával olyan világos, nyitott, kifelé forduló, mint az általában függöny nélküli holland otthonok. A tompa vörhenyes, mahagóni fafelületek patinás, meleg hatásúak, mint Rembrandt színei vagy egy gyarmatosítás korabeli hajó évszázados deszkái – mondjuk azé, amely ma is ott ringatózik csendesen Amszterdam kikötőjében –, s érettek, mint a jóféle holland sajt. A hagyományos, hollandos miliőt ízléssel keresztezték szecessziós vonásokkal, egy-két míves tükörrel, a művészeti asszociációkat megteremtik a bekeretezett Toulouse Lautrec-grafikák, régies-szép plakáttervek, nosztalgikus újságcímlapok a külső kávézóban, vagy ottjártamkor Ata Kandó venezuelai fotói – őket követik Róna Jutka képei – a belső kávézóban. Diákosan oldják a komolyságot a fogasról lecsüngő, „panyókára vetett” olvasókeretre szerelt újságok, az ablaküvegre ragasztott programok és szórólapok, s előáll egy kellemes, kulturált, egyszerre ízes holland és laza kozmopolita atmoszféra, ahová diáknak, tanárnak, bankárnak egyaránt felüdülés betérni.