A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

Amerikai kutatók olyan modellt fejlesztettek ki, melynek segítségével sejt- és szövetszinten tanulmányozhatók a légutak izomösszehúzódásai.

Az allergiás megbetegedések kezelésében még mindig problémát jelent, hogy a jelenleg forgalomban lévő régebbi antihisztaminok szedatív hatásúak.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és az akut balszívfél-elégtelenség vagy krónikus szívelégtelenség igen gyakran fordulnak elő egymással társulva és klinikai tüneteik gyakran alig különböznek egymástól.

A COPD-ben és kardiovaszkuláris megbetegedésben egyidejűleg szenvedő betegek nagyon gyakran egyáltalán nem vagy nem megfelelő dózisban kapják a bétablokkolókat, pedig a megfelelő indikációjú kezelés jelentősen csökkentheti az akut exacerbációk kialakulásának esélyét.

A WHO meghatározása szerint az anafilaxia a súlyos, életveszélyes, generalizált vagy szisztémás túlérzékenységi reakciókat jelöli. Napjainkban allergiás és nem allergiás változatát különböztetjük meg.

Az asztma olyan krónikus betegség, amely tünetei révén nagymértékben befolyásolja a betegek mindennapjait, fizikai teljesítőképességét, rontja a beteg munkahelyi, iskolai teljesítményét, gátolja szociális és szabadidős aktivitását, feszültséget, félelmet és depresszív tüneteket okoz.

A gyermekkori anesztéziával kapcsolatos morbiditás és halálozás leggyakoribb okai a perioperatív légzési szövődmények. Korábban már azonosították a légzési szövődmények néhány kockázati tényezőjét, azonban nem tudni, hogy mennyire veszik figyelembe ezeket a klinikai gyakorlatban.