Gyermekkori anesztézia: csökkenthető kockázat
A gyermekkori anesztéziával kapcsolatos morbiditás és halálozás leggyakoribb okai a perioperatív légzési szövődmények. Korábban már azonosították a légzési szövődmények néhány kockázati tényezőjét, azonban nem tudni, hogy mennyire veszik figyelembe ezeket a klinikai gyakorlatban. A kockázat minél pontosabb felbecslése lehetővé tenné, hogy csökkentsék a légzési szövődmények gyakoriságát.
A szerzők fő célja az volt, hogy felmérjék, milyen kapcsolat áll fenn a családi és egyéni kórtörténet, illetve az anesztézia módja és a légzési szövődmények kockázata között. A kórtörténetet – elsősorban az asztmára és allergiára vonatkozót – egy standard kérdőív segítségével vették fel.
Felső légúti fertőzés, orrváladék, láz, köhögés, asztma, allergia...
A vizsgált csoportot azoknak a gyermekeknek az összessége alkotta, akiken az ausztráliai Perth városának egyik kórházában 2007 februárja és 2008 januárja között általános érzéstelenítést végeztek; az esetszám 9297 volt. A családi és az egyéni kórtörténet mellett az anesztézia előtt megvizsgálták a gyermekeket: megállapították, hogy fennáll-e felső légúti fertőzés (és ha igen, mióta), és milyen erre utaló tünetek vannak: van-e tiszta vagy gennyes orrváladék, lázas-e a gyermek, fennáll-e száraz vagy nedves köhögés. Megtudakolták, asztmás-e gyermek, illetve volt-e asztmás légzése az elmúlt 12 hónapban, volt-e vagy van-e szénanáthája, ekcémája vagy más allergiás tünete, passzív dohányos-e, volt-e legalább 2 hétig tartó éjszakai száraz köhögése az elmúlt évben. A betegségekre, illetve tünetekre vonatkozó kérdéseket az elsőfokú rokonokra vonatkozóan is feltették.
Feljegyezték az általános érzéstelenítés minden részletét, és az érzéstelenítés bevezetése és fenntartása során vagy az ébredés közben, illetve az utána tapasztalható légzési rendellenességeket – ilyennek számított a laringospazmus, a bronchospazmus, a légúti obstrukció, a súlyos vagy tartós köhögés és az oxigénszaturáció 95 százalék alá csökkenése.
Eredmények
A 9297 gyerek 15 százalékában tapasztaltak egy vagy több légúti szövődményt, amelyek közül a leggyakoribb (10 százalék) az oxigéndeszaturáció volt. Sürgősségi beavatkozások esetén a szövődmények gyakoribbak voltak, mint az előre megtervezett operációknál (17, illetve 14 százalék).
Abban a 2256 gyermekben akiknek kórtörténetben légúti tünetek szerepeltek (éjszakai száraz köhögés, asztmás légzés fizikai aktivitás közben, asztmás légzés legalább négy alkalommal az elmúlt évben vagy fennálló, illetve korábbi ekcéma) jelentősen nagyobb volt a légúti szövődmények kockázata: a brochospazmus relatív kockázata (relative risk, RR) 8,46, a laringospazmusé 4,13, a köhögésé 3,6, a deszaturációé 3,18, a légúti obstrukcióé 2,07 volt.
Az anesztézia különféle aspektusai is befolyásolták a perioperatív légzési szövődmények gyakoriságát. Nagyobb volt a szövődmények kockázata, ha az anesztézia előtt midazolamot kapott a gyermek; ha az általános érzéstelenítést desflurannal és nem sevoflurannal tartották fenn; ha a hangszalagokra lignocain spray-t alkalmaztak. Nagyobb volt a laringospazmus kockázata, ha átjárható légutakat csak a harmadik vagy többedik kísérlet során sikerült biztosítani, mint ha már az első próbálkozás sikeres volt. Akkor is gyakoribb volt a laringospazmus, ha nem mandzsettás endotracheális tubust alkalmaztak az anesztézia során (a relatív kockázat a mandzsettás tubus alkalmazásához képest 3,18 volt), és e tubus a stridor relatív kockázatát is 4,54-re növelte. Kisebb volt a légzési szövődmények kockázata, ha az anesztézia indukciója intravénás szerrel történt, mint ha inhalációssal. Ezek mellett még más technikai részletek is befolyásolták a kockázat mértékét.
Hatással van a család életvitele is
A szülők, főként az anya dohányzása is hátrányosan befolyásolta a perioperatív légúti szövődményeket: mindkét szülő dohányzása esetén a szövődmények relatív kockázata 2,09 volt. A fennálló vagy az anesztéziát megelőző két hétben jelen lévő felső légúti fertőzésnek is kockázatnövelő hatása volt (RR: 2,05, illetve 2,34).
A családi anamnézis is erősen befolyásolta a kockázatot: ha legalább két elsőfokú rokonnak asztmája vagy atópiás betegsége volt, illetve ha dohányzott, jelentősen nőtt a légzési szövődmények kockázata (mindegyik p<0,0001).
Az eredményekből egyértelműen következik, hogy képesek vagyunk azonosítani azokat a gyermekeket, akikben nagy a perioperatív légzési szövődmények veszélye, s az operáció időpontjának és az anesztézia technikai részleteinek módosításával jelentősen csökkenthető ez a kockázat.
Forrás: Britta S. von Ungern-Sternberg: Risk assessment for respiratory complications in paediatric anaesthesia: a prospective cohort study. Lancet, 2010, 376: 773–783.
