Polimikrobiális endometriális biofilm bakteriális vaginosisban
A bakteriális vaginosis a hüvelyi fertőzések leggyakoribb formája, mely tipikus esetben vulvovaginális diszkomfortérzést okoz, melyet hüvelyi váladékozás, kellemetlen szag és a hüvely irritációja kísér. Meggyőző bizonyítékok sora igazolja ugyanakkor, hogy a bakteriális vaginosis patogén hatása nem korlátozódik pusztán az alsó genitális traktusra.
Ezen belül a legfontosabb, hogy a bakteriális vaginosis szoros összefüggésben áll a késői magzati veszteséggel és a koraszüléssel, melynek hátterében valószínűleg a genitális traktus aszcendáló infekciója áll – ennek pontos mechanizmusa azonban még nem tisztázott. A meddő betegek körében jelentősen nagyobb a dokumentált bakteriális vaginosis előfordulási aránya.
A bakteriális vaginosis mikrobiológiai elemzése kimutatta, hogy a fertőzésben egy denz, magasan strukturált polimikrobiális biofilm is részt vesz, melynek fő alkotóeleme a Gardnerella vaginalis, mely szorosan tapad a hüvely epitéliumához. Ez egyben magyarázatot adhat a fertőzés visszatérő, kiújuló jellegére is – ahogyan az már egyéb, ugyancsak biofilmmel összefüggő infekciók esetében bebizonyosodott. Mivel korábban felvetődött, hogy a vaginális és perianális mikrobiom jelentős átfedést mutat egymással, a szerzők korábban azt vizsgálták, hogy a bakteriális vaginosis biofillmje ráterjedhet-e a perianális régióra, de ilyen korrelációt nem sikerült kimutatni. Jelen vizsgálatban az endometriumból, illetve a petevezetékből származó szövetmintákban elemezték, hogy a bakteriális vaginosis biofilmje érintheti-e a női felső genitális traktust. Andrews és munkatársai korábban arról számoltak be, hogy konstans asszociáció van a bakteriális vaginosis és a bakteriális vaginosissal összefüggő mikroorganizmusokkal történő endometriális kolonizáció gyakoribb előfordulása között.
Betegek és módszerek
Az endometriummintákat curettage, a petevezeték-mintákat salpingectomia során nyerték. Az így nyert mintákat fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH) vizsgálták a bakteriális vaginosissal összefüggő, illetve attól független baktériumok jelenlétére.
Eredmények
Endometriumminta 46 betegtől állt rendelkezésre, akik közül 19 betegnél inkomplett abortusz miatt került sor curettage-ra, míg 27 betegtől más javallattal (pl. diszfunkcionális vérzés, méh-polyposis) vettek mintát az endometrium felületéről. A petevezetékből 22 nőbetegtől vettek mintát különböző nem-fertőzéses betegség gyanújával, egyik betegnél a beavatkozás javallata méhen kívüli terhesség volt. A missed abortion-csoport 8 tagjánál (8/19 beteg) találtak bakteriális vaginosis, a curettage-on átesett betegek körében a bakteriális vaginosis aránya 6/27, a petevezeték-reszekción átesett betegek alcsoportjában 4/22 volt. Ez alapján a bakteriális vaginosis összegzett prevalenciája ebben a vizsgálati kohorszban 26,5 százaléknak adódott. A terhesek csoportjában (missed abortion, illetve extrauterin graviditás) szignifikánsan nagyobb volt a bakteriális vaginosis előfordulásának esélye.
Az endometriumszövethez tapadó strukturált mikrobiális Gardnerella vaginalis-biofilmet a curettage-on átesett 8 terhes beteg közül 5-nél, míg a curettage-on átesett nem terhes 6 beteg közül 2-nél mutattak ki. Strukturált polimikrobiális Garnerella vaginalis-biofilm a 4 beteg közül egynél fordult elő azokban az esetekben, amikor petevezeték-reszekció történt és bakteriális vaginosis igazolódott. A bakteriális vaginosisban nem szenvedő csoport egyetlen tagjánál sem mutattak ki strukturált polimikrobiális Garnerella vaginalis-biofilmet sem az endometrium-, sem a petevezetékmintákban. A Gardnerellán kívül más baktériumok jelenlétét bakteriális vaginosishoz társulva 4 esetben (4/18 beteg), bakteriális vaginosis nélkül 13 betegnél (13/50 beteg) igazoltak.
Ennek megfelelően, igazolt hüvelyi bakteriális vaginosis biofilm jelenlétében 50,0 százalék annak esélye, hogy endometriális Gardnerella vaginalis-biofilm mutatható ki. Összességében az mondható, hogy a bakteriális vaginosisban nem szenvedő nőbetegekkel (13/50 beteg) összehasonlítva a bakteriális vaginosisban szenvedő nőbetegek (12/18 beteg) csoportjában szignifikánsan nagyobb az endometrium és a petevezeték bakteriális kolonizációjának kockázata.
Az előzetes prediktív modellben azt találták, hogy mind a terhesség/inkomplett vetélés, mind a bakteriális vaginosis jelenléte erősen prediktív az endometrium vagy a petevezeték kolonizációjára, szemben azokkal a nőkkel, akik nem terhesek és nem szenvednek bakteriális vaginosisban.
Következtetések
A bakteriális vaginosis gyakran társul az endometriumhoz tapadó strukturált polimikrobiális Gardnerella vaginalis-biofilm jelenlétével. A mostani vizsgálat fontos információkkal segítheti a bakteriális vaginosishoz társuló kedvezőtlen terhességi kimenetel patogenezisének megértését. További vizsgálatokra van szükség a vaginális mikrobiogram és a kedvezőtlen terhességi kimenetel közötti összefüggések feltárásához. E kutatások ugyanakkor kiterjedhetnek arra is, hogy a felső genitális traktusban jelen van-e Gardnerella vaginalis-biofilm.
