Cukoroldattal is vizsgálhatók az agytumorok

A mágneses rezonancián alapuló képalkotás (MRI) alapvető szerepet játszik az agyat érintő daganatos megbetegedések diagnosztikájában és a betegségek stádiumainak a meghatározásában. A keletkezett kép kontrasztosságának fokozása érdekében sok esetben kontrasztanyagokat alkalmaznak. Ezek a kontrasztanyagok az érpályában és a sejteken kívüli, ún. extracelluláris térben lokalizálódva javítják a képminőséget. Az elmúlt időszakban az MRI-technikához alkalmazott gadolíniumos kontrasztanyagok támadások középpontjába kerültek, noha az USA gyógyszerügyi hatósága, az FDA nem igazolt az alkalmazásukkal összefüggésbe hozható agyi károsodásokat.

A Német Rákkutatási Központ (DKFZ) és a Heidelbergi Egyetem kutatói a Radiology folyóiratban megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy az MRI-kontrasztanyagok alkalmazása helyett glükózos oldat alkalmazásával is képesek az agyat érintő tumoros folyamatok megjelenítésére. Kihasználva azt, hogy a daganatsejtek „szénhidrátéhsége” fokozott, és ezáltal a glükózfelvétele is, a glükóz sejteken belüli sorsának a nyomon követése információval szolgálhat arról, hogy jelen vannak-e daganatos sejtek az agyban, és ha igen, akkor melyik régióban, írja a lap.

A glükóz agyon belüli eloszlásának nyomon követése az ún. magnetizációs transzfer jelenségének kihasználásával lehetséges, mintegy 7 Tesla erősségű mágneses teret alkalmazva. A vizsgálat mindössze 100 ml 20 százalékos D-glükóz-oldat intravénás alkalmazását teszi szükségessé, és a kiértékelés alapját az képezi, hogy a glükóz által szolgáltatott MRI-jelek az adott régióban uralkodó glükóz-koncentrációval arányosak.

A módszer segítségével a német kutatóknak sikerült elkülöníteniük egymástól az egészséges és a kóros működésű agyterületeket, derült ki 9 glioblasztómás beteg és 4 egészséges önkéntes MRI-felvételeinek a feldolgozásából.

A tumorok fokozott cukorfelhasználásának a diagnosztikában való kiaknázása nem új keletű. A pozitron emissziós tomográfiás (PET) eljárások során pozitív béta-sugárzó izotóppal jelölt cukrot injektálnak intravénásan a vizsgálandó betegbe. A radioaktívan jelölt cukor agyban történő eloszlását követően, az annihiláció során (a cukorhoz kapcsolt béta-sugárzó izotópból keletkezett pozitron és a környezetében jelen lévő elektron kölcsönhatásából) két gamma-foton keletkezik. Ezeknek a fotonoknak a detektálása teszi lehetővé azt, hogy meghatározzák azokat az agyterületeket, amelyekben nagyobb mértékű volt a jelölt cukor felhalmozódása, azaz ahol nagyobb valószínűséggel lehet jelen tumor.