Légszomj az éjszakában: alvási apnoe, a néma gyilkos

Az alvás alapvető fontosságú az egészség és a jólét szempontjából. Nem csupán egy passzív pihenési időszak, hanem aktív folyamat, amelynek számos létfontosságú funkciója van.

Alvás közben a test megújul, a sejtek, szövetek, izmok regenerálódnak, létfontosságú hormonok termelődnek, erősödik az immunrendszer. Az alvás segít feldolgozni az érzelmeket és a nappali élményeket, különösen fontos a hosszú távú memória kialakításában és a kreativitás fejlesztésében; javítja a koncentrációt és a problémamegoldó képességet.

Az alváshiány rontja a reakcióidőt, csökkenti a munkahelyi és iskolai teljesítményt, valamint növeli a balesetek kockázatát. Hosszú távon növekszik a szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívritmuszavar, stroke, szívinfarktus), az elhízás, a daganatos megbetegedések, a demencia, a stressz, szorongás és a depresszió kockázata.

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nélkülözhetetlen a biológiai, szociális és mentális egyensúly fenntartásához. Átlagosan 7-9 óra alvásra van szüksége egy felnőttnek, hogy teljes mértékben kihasználhassa az alvás előnyeit.

Alvásbetegségek

Az alvásbetegségek prevalenciája a világ népességének jelentős részét érinti, és egyre nagyobb figyelmet kap az egészségügyi kutatásokban. A leggyakoribb alvászavar az insomnia, amelynek előfordulása 10–30% a lakosság körében világszerte, bizonyos populációkban akár az 50%-ot is elérheti. Második helyen az alvási apnoe, különösen az obstruktív alvási apnoe (OSA) áll, melynek prevalenciája felnőtt férfiak körében körülbelül 15–30%, míg nők esetében 10–15% közé tehető. A közepesen súlyos és súlyos esetek előfordulási gyakorisága a felnőtt lakosság körében hozzávetőlegesen 2–9%.

Az alvásbetegségek nemzetközi osztályozása, az ICSD-3 egy olyan strukturált rendszer, amelynek alapján pontosan diagnosztizálhatók és kezelhetők az alvásbetegségek.

Az alvásfüggő légzészavarok az alvászavarok olyan csoportját képezik, amelyek az alvás közben fellépő légzési problémákból erednek. Ezek lehetnek a légutak elzáródása, a légzésszabályozás zavara vagy a légzési erőfeszítés hiánya, melyek mind jelentős hatással vannak az alvás minőségére, ezáltal az egészségre, életminőségre.

Obstruktív alvási apnoe

Az obstruktív alvási apnoe (OSA) a legismertebb és leggyakoribb alvásfüggő légzészavar, amelyet a légutak részleges vagy teljes elzáródása jellemez alvás közben. Ez légzéskimaradásokhoz (apnoékhoz) és/vagy részleges légzéscsökkenésekhez (hypopnoékhoz) vezet, ami gyakori felébredést, oxigénszint-csökkenést (deszaturáció) és alvásfragmentációt okoz.

Jellemzői az alvás közben jelentkező horkolás, felhorkantás, légzéskimaradás, légszomj, gyakori megébredés, nycturia, ami reggeli fáradt ébredéshez, nappali álmossághoz, fejfájáshoz, hosszú távon pedig elhízáshoz, szív- és érrendszeri betegségekhez, memória- és hangulatzavarokhoz vezethet.

Az obstruktív apnoe független hajlamosító tényezői közé tartozik a túlsúly, a nyakkörfogat, az életkor, a férfi nem, a családi anamnézis, a dohányzás, az alkohol- és nyugtatóhasználat, a gátolt orrlégzés és a posztmenopauzális állapot. Maga az obstruktív alvási apnoe pedig a kardiovaszkuláris betegségek független rizikófaktora, ezért felismerése és kezelése ugyanolyan fontosságú, mint az egyéb rizikófaktoroké (pl. hipertónia, diabetes mellitus, hypercholesterinaemia).

Az alvási apnoe felmérése és diagnosztizálása komplex feladat, amely magában foglalja a részletes anamnézisfelvételt, az önbevallásos kérdőívek kitöltését és a műszeres vizsgálatokat.

Alvási apnoe gyanúja esetén rendelkezésre álló eszközök a szűrővizsgálatra használt polygraph és az alváslaborban végzett polysomnograph.

A polygraph elsősorban otthoni vizsgálatra használt szűrőkészülék, mely kiválóan alkalmas a horkolás és légzészavar súlyosságának felmérésére. Használata egyszerű, felhelyezése könnyen elsajátítható, megterhelést nem jelent a szervezet számára. A vizsgálat egy hordozható készülék segítségével a beteg otthonában, alvás közben történik. A vizsgálat során 6-7 óra felvételi idő és 3-4 óra alvásidő elegendő a szakmailag elfogadható leletezéshez. A készülék monitorozza a száj- és orrlégzés, a mellkasi és hasi légzés, a testpozíció, a pulzus és oxigénellátottság paramétereit, de nem ad információt az alvás struktúrájáról és egyéb alvásbetegségekről, ezért elsősorban alvásfüggő légzészavarok szűrésére alkalmas.

A polysomnographos vizsgálat döntően alváslaboratóriumban történik, felhelyezéséhez, kezeléséhez és felügyeletéhez asszisztencia szükséges. Teljes képet ad az alvás stádiumairól, az alvási ciklusokról, és a légzészavar mellett az alvás közben jelentkező mozgások is követhetők.

Alvási apnoe igazolódása esetén az optimális kezelési terv kialakításához egyéni konzultációra és vizsgálatra van szükség. Az alvási apnoe kezelése többféle módon történhet, és a megfelelő kezelési stratégia az egyén specifikus állapotától, az alvási apnoe súlyosságától és a további társbetegségektől függ. A kezelés célja, hogy normalizálja a légzést alvás közben, minőségi alvást biztosítson, megelőzve ezzel az akut és krónikus szövődményeket.

Enyhébb alvási apnoe esetén az életmódbeli változtatások jelentős javulást hozhatnak. Testsúlycsökkentéssel, a dohányzás elhagyásával, az alkohol és a nyugtatók kerülésével és a megfelelő alváshigiéne betartásával sokat javulhat az alvásminőség.

Pozícióval összefüggő – pl. csak háton fekve jelentkező – alvási apnoe esetén speciális eszközök segíthetnek a hanyatt fekvő helyzet kiküszöbölésében, csökkentve ezzel az apnoés epizódokat.

Enyhe-mérsékelt esetekben – részletes fül-orr-gégészeti vizsgálatot követően (pl. alvásendoszkópia) – használhatók az alsó állkapcsot és nyelvet előrehelyező, úgynevezett mandibula-előemelő eszközök (MAD), de szükség lehet invazív sebészi beavatkozásra is (pl. septumműtét, UPPP, rádiófrekvenciás terápia-RFT, lágyszájpad-implantátum).

Ritkán és bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is elérhető, melyek elsősorban tüneti kezelések (pl. allergia és orrdugulás elleni készítmények, modafinil/armodafinil a nappali álmosság csökkentésére), de nem biztosítják a légutak nyitva tartását.

Közepes fokú és súlyos esetekben, illetve a fenti kezelések hatástalansága esetén az alvási apnoe betegség „gold standard” terápiája továbbra is a CPAP-kezelés. 

A CPAP (Continuous Positive Airway Pressure) és BIPAP (Bilevel Positive Airway Pressure) titrálás (beállítás) egy fontos folyamat az alvási apnoe kezelésében, különösen akkor, amikor az alvási apnoe súlyosságát és a megfelelő nyomás beállítását kell meghatározni. A CPAP/BIPAP-terápia során a betegek egy speciális eszközt használnak, amely állandó pozitív légúti nyomást biztosít az alsó légutakban, megakadályozva ezzel azok összeesését, elzáródását alvás közben. A megfelelő CPAP/BIPAP-nyomás beállítása mindig a beteg egyéni igényeire és állapotára szabottan történik. Jól beállított terápia segíti a beteg alvását, akár teljesen megszünteti az alvási apnoe éjszakai és nappali tüneteit, javítva ezzel az életminőségét.

A CPAP/BIPAP-kezelés nyomon követése, a diagnosztikához és a kezelés beállításához hasonlóan, a szomnológus feladata. A beállítások, a megfelelő használati idő, a kezelési hatékonyság, a beteg fizikai állapotának és nappali álmosságának rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen a kezelés sikerességének érdekében.

Összefoglalás

Az alvási apnoe kezelésének célja az életminőség javítása, a nappali fáradtság és koncentrációs nehézségek csökkentése, valamint a hosszú távú következmények, mint elhízás, hipertónia, diabetes mellitus, egyéb súlyos szív- és érrendszeri betegségek, és nem utolsósorban a demencia megelőzése. 

AJÁNLOTT IRODALOM

1. EMMI szakmai irányelv (EüK 2017/16.) a felnőttkori alvásfüggő légzészavarok ellátásáról
2. Szakács Z, Köves P. Az alvásmedicina kézikönyve. Springmed Kiadó, 2017.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ

https://alvasterapia.hu/