Kórházi fertőzések: használjuk az iránytűt?

Szagról felismerik a kollégák a Clostridium difficile fertőzést (CDI), azonnal kezelni kezdik, így gyakran be sem kerül a jelentésekbe – említett meg egy okot az esetszám csökkenésének hátterében dr. Prinz Gyula, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Infektológiai Osztályának vezetője, és hasonlóképpen vélekedett lapunk érdeklődésére egy kórházi IC szakember is. Ezzel szemben a néhány éve még komoly problémát jelentő CDI esetszám csökkenését Szilágyi Emese, az Emmi Kórházhigiénés Osztályának vezetője a tavaly megjelent módszertani levelek kiadásával magyarázta.

Nehéz is lett volna ezen kívül más, központi intézkedést megemlíteni, hiszen nincsenek adataink arról, hogy hathatós központi intézkedés hatására érdemben javultak volna például az intézményekben a kézmosási szokások. A legutóbbi Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR) eredményei szerint csupán 2 literrel jutott több kézfertőtlenítő gél 1000 ápolási napra, mint korábban. Pedig az ellátással összefüggő fertőzések olyan egyszerű dolgokkal is kivédhetőek, mint például a kézmosás. Erre mutatott rá dr. Nagy Károly, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének professzora, aki az ECDC adataival támasztotta alá, hogy a Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) előfordulási aránya magasabb azokban az országokban, ahol kevesebb alkoholos gél fogy. Igazolja ezt a legutóbbi NNSR jelentés is, hiszen az MRSA-k száma – ahogy korábban – tavaly is emelkedett a hazai kórházakban az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva. Hiába várja a szakma, máig nem készült nemzeti IC és antibiotikum stratégia sem.

Szilágyi Emese előadásában úgy fogalmazott, az NNSR jelentés a megelőző intézkedések megalapozása, e nélkül „iránytű nélkül utazunk az óceánon”. Azonban az iránytűvel akadnak problémák, legalábbis dr. Barcs István, az IME egészségügyi szaklap IC rovatának, valamint a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszékének vezetője szerint. A szakemberek számára sem érhetőek el valid, tisztított adatok, az NNSR-be érkező számok valódiságát senki nem ellenőrzi, és annak sincs következménye, ha egy kórház – megszegve a jogszabályban előírt kötelezettségét – nem jelenti a nosocomiális infekciókat.

Az NI-k hazai előfordulási gyakorisága az ECDC adatai szerint 4,5 százalék, míg ugyanez Németországban 5, Nagy-Britanniában 6 százalék – sorolta az adatokat Barcs István, azonban hozzátette azt is, az alacsony szám ebben az esetben inkább arra utal, hogy nem derítik fel, illetve nem jelentik megfelelően a fertőzéseket. Úgy vélte, ez sokkal veszélyesebb, mint a magas fertőzési arány, ami valóban a problémák felderítésére és megoldására irányítaná a figyelmet. Bár kritizálta azt, ahogyan a sajtóban, és egyes szakmai megszólalásokban tálalják a kórházi fertőzések témakörét, ugyanakkor „a félreértések nélküli kommunikáció érdekében” szakmai és társadalmi párbeszédet is sürgetett. Úgy vélte, szükség van közérthető felvilágosító kampányra is, immár ennek jegyében állították össze elsőként a jászberényi Szent Erzsébet Kórház betegtájékoztató füzetét a kórházi fertőzésekről. Minden adat nyilvános, az NNSR jelentések 2006 óta folyamatosan elérhetőek az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) honlapján – reflektált az elhangzottakra Szilágyi Emese.

Se pénz, se szakember

A kórházi menedzsmentek törvényben, ellátási standardokban, módszertani irányelvekben meghatározott feladatait sorolta hosszan dr. Kurcz Andrea, az Emmi Kórházhigiénés Osztályának munkatársa, hangsúlyozva, hogy az IC és az antibiotikum-politika személyi és tárgyi feltételeinek biztosításáért és az intézményvezetők felelnek. Mivel a fertőzések kezelésének költségei magasak, így érdemes a megelőzésre fókuszálni, és továbbképzéseken megismertetni a dolgozókat az NI-kkel, a multirezisztens kórokozókkal (MRK), meghatározni az intézményi IC célokat, és támogatni ezeket annak érdekében, hogy csökkenjen a fertőzések száma. Arra a felvetésre azonban, hogy honnan legyen pénz minderre, már nem reflektált az Emmi szakembere. Helyette a közönség soraiból dr. Belicza Éva, az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának docense mondta el, hogy egy uniós betegbiztonsági projekt keretében dolgoznak azon, hogy önálló finanszírozást kapjon az infekciókontroll. (Persze mindez nem jelenti azt, hogy a javaslatot el is fogadja az egészségpolitika, és forrást biztosít hozzá a költségvetés.)

A forráshiány mellett az intézmények IC feladatainak ellátását tovább nehezíti, hogy a hiányszakmának számító infektológiát is érinti az orvosok elvándorlása, a szakma elöregedése, amit egyelőre a képzés sem pótol. Semmelweis Egyetemen nincs infektológia oktatás, de a három másik orvosképző hely sem rendelkezik egységes tanrenddel és vizsgakövetelményekkel – mondta dr. Péterfi Zoltán, a Pécsi tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense a graduális képzésről szólva. A szakorvosképzésben viszont már sikerült egységesíteni a tananyagot és a tételsorokat. Viszonylag kevés a rezidens, az SE-n 10, Pécsett 5, Debrecenben 4, Szegeden pedig nyolc fiatal orvos vesz részt a szakképzésben.

A hálapénz dönt

Hiába a legjobb, a nosocomiális infekciókat szignifikánsan csökkentő jó gyakorlatok, ha a betegellátást nem ezek, hanem a megszokások és a hálapénz határozzák meg. Erről beszélt prof. dr. Molnár Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének igazgatója. Bár a perioperatív, anesztéziával összefüggő halálozás a nyolcvanas évek végén drasztikusan csökkent, a kétezres évek elején ismét megugrott, hiszen egyre súlyosabb állapotú pácienseket tudnak megoperálni. A műtététre váró betegek mindössze tíz százaléka tartozik a magas rizikójú csoportba, azonban az összmortalitás 80 százalékát ők adják. Az új, „multimodális, individualizált” koncepció, amely új alapokra helyezte a műtéti előkészítést, a folyadékpótlást és az intraoperatív monitorozást, a magas rizikójú, nehéz operáción áteső betegeknél szignifikánsan csökkentette a műtét utáni infekciókat és egyéb szövődményeket. A szemléletváltás mellett egészségpolitikai beavatkozásra is szükség van, hiszen betegek halálát okozza, hogy ma Magyarországon az elektív műtői program prioritást élvez az akut operációkkal szemben.