Koraszülés: a gének és a környezet szerencsétlen találkozása
A Journal of Clinical Investigation című lapban most nyilvánosságra hozott kutatás szerint a genetikai és környezeti tényezők közötti interakciók jelentősen közrehatnak a koraszülések létrejöttében. Egérkísérletekben kombinációs terápiát dolgoztak ki a megelőzésre.
A lap online kiadásában megjelent cikkükben a Cincinnati Gyermekkórház kutatói fontos új információkat hoztak nyilvánosságra a jelentős közegészségügyi problémát jelentő koraszülésről. Az Egyesült Államokban évente 1 millió haláleset következik be koraszüléssel összefüggésben, és a túlélőknek is akár az egész életre kiható egészségi következményekkel kell szembenézniük, kezdve a légzési problémáktól a fejlődési zavarokig.
A Sudhansu K. Dey által vezetett vizsgálatban azt elemezték, hogy a genetikai hajlam és a környezeti stresszhatás miként befolyásolja a koraszülések előfordulását, azonosították a lehetséges okokat és stratégiát dolgoztak ki a megelőzésre. A mostani vizsgálatban a genetikai és környezeti faktorok közötti kölcsönhatásokat elemezték koraszülés egérmodelljében, és hasonló molekuláris mintázatokat azonosítottak koraszülésen átesett nőktől származó humán szövetmintákban is.
„Bár korábban is feltételeztük, hogy a gén−környezet interakciók jelentős szerepet játszanak a koraszülésben, e koncepciót eddig nem teszteltük kísérletes körülmények között – hangsúlyozza Dey. – Egérkísérleteink bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy amennyiben a genetikai hajlam enyhe gyulladással párosul, meredeken megemelkedik a koraszülések előfordulása. Az eredmények a klinikai gyakorlat szempontjából is jelentőséggel bírnak, mivel az állatoknál megfigyelt molekuláris mintázatok megegyeznek azokkal, amelyeket koraszülésen átesett nők szövetmintáiban észleltünk.”
Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb jelentése szerint bár a koraszülések több mint 60 százaléka a fejlődő országokban következik be, az Egyesült Államok is a koraszülések szempontjából legrosszabb helyzetben lévő tíz ország közé tartozik. Dey és munkatársai úgy vélik, hogy a fejlődő és a fejlett országokban eltérő tényezők lehetnek felelősek a koraszülések létrejöttéért: a fejlődő országokban jelentős oknak számítanak a fertőzések/gyulladások, míg a fejlett államokban inkább a krónikus betegségek, köztük a cukorbetegség és a magas vérnyomás okolható a koraszülések jelentős részéért. Az iparilag fejlett országokban emellett szerepet játszhat az is, hogy egyre nagyobb arányban kerül sor asszisztált reprodukciós technikák alkalmazására idősebb nőknél, ami ugyancsak koraszülésre hajlamosíthat.
A mostani kísérletekhez a kutatók egereknél alakítottak ki koraszülésre hajlamosító körülményeket oly módon, hogy a méhben inaktiválták a Trp53 gént. A Trp53 kódolja a p53 fehérjét, mely tumorszuppresszor hatással rendelkezik, emellett részt vesz a sejtnövekedés és -osztódás szabályozásában is. A kutatók a koraszülések arányának 50 százalékos növekedését tapasztalták pusztán attól, hogy genetikai deléció volt jelen. Emellett azt is megfigyelték, hogy az egereknél kifejezettebb volt az mTORC1- (mammalian target of rapamycin complex 1) és a COX2- (ciklooxigenáz-2) szignál, melynek nyomán nagyobb mennyiségben termelődtek a méhösszehúzódásokat okozó zsírsavak, a prosztaglandinok. E folyamat a méh deciduasejtjeinek korai öregedésével társult, ami a szülés spontán korai megindulásához vezetett.
A mostani vizsgálatban a Trp53-hiányos nőstényeknél LPS (endotoxin) adásával enyhe gyulladást hoztak létre, mely 100 százalékban koraszülést eredményezett. A vizsgálók azt is megfigyelték, hogy koraszülésen átesett nőknél hasonlóképpen fokozódott a TORC1- és COX2-szignál.
A szerzők ezt követően kísérletes terápiás stratégiát alkottak az LPS-hatásnak kitett, Trp53-hiányos egereknél előforduló koraszülés megelőzésére. Ez rapamycin (TORC1- gátló) és progeszteron kombinációjából állt – utóbbi a terhesség normális kiviseléséhez szükséges petefészekhormon. Tapasztalataik szerint a kezelés eredményesen előzte meg a koraszüléseket, miközben nem mutatkozott mellékhatása sem az anya, sem pedig a magzat szempontjából. A progeszteront jelenleg klinikai vizsgálatokban tesztelik a koraszülések prevenciójára, nagy kockázatú nők válogatott csoportjában. Bár további részletesebb vizsgálatok szükségesek, a szerzők úgy látják, hogy a TORC1-inhibitor és a progeszteron kis dózisú kombinációja hozzájárulhat a nagy kockázatú nőknél fenyegető koraszülések incidenciájának csökkenéséhez.
