A következmények beláthatatlanok

Mindenki kutatja az okokat - írja. - Mindenki tud valamit, néhány szülő feljelentést tett, a rendőrség is aktív, a tévés és rádiós stábokon keresztül nehéz a közlekedés, a személyzetre (orvosokra, nővérekre) nem lehet ráismerni, rettegnek, megfélemlítettek, megalázottak, kimerültek, de – ahogy a szlogen mondja – mindezek alatt a gyógyítás „zavartalanul” folyik.

Hihetetlen emberi helytállás ez az alulfinanszírozott, alulfizetett egészségügyi dolgozók részéről. Remélem, nem árulok el súlyos titkot azzal, hogy a koraszülött osztályon dolgozó és a társszakmákban közreműködő radiológus, aneszteziológus és sebész kollégák számára rövid idő alatt nagyon valószínűvé vált, hogy véletlen egybeesések sorozatáról van szó. Az osztály súlyos beteganyagát ismerve az a csoda, hogy eddig ilyen halmozódás még nem következett be.

Gyermekgyógyász szakvizsgára készülve, a hatvanas évek végén három hónapot töltöttem az akkori, egészen más feltételekkel dolgozó koraszülött osztályon, ahol a napi főorvosi megbeszélések az ügyeletben elhunyt csecsemők klinikai megbeszélésével kezdődtek, elemezve, hogyan lehetett volna megmenteni a 800-1500 gramm alatti újszülötteket. Ritkán adódott olyan nap, hogy ne lett volna haláleset. Borsod megyében született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is.

A koraszülöttek esendősége a laikusok számára is ismert. Minél korábban, minél kisebb súllyal születik a baba, szervei, védekező készsége, reakcióképessége kisebb-nagyobb mértékben fejletlen. Több mint negyven év tapasztalata, de a szakirodalmi adatok alapján is kimondható, hogy ez a későbbi élet folyamán sem lesz tökéletes, ahogy régebben mondtuk: a természetet nem lehet megerőszakolni, bár ma egyértelműen már talán ez sem jelenthető ki.

Gyermekgyógyász kollégám, barátom annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy erőfeszítéseinkkel, vagyis az igen kis súlyú babák életben tartásával egy biológiailag gyengébben alkalmazkodó populációt hozunk létre, akik nemzeni fognak, gyermekeket fognak szülni! S a következmények beláthatatlanok. Az akkori pesszimista vélemény azért annyira nem tűnik sötétnek, de a koraszülöttség okainak vizsgálatánál ezt a genetikai hátteret is kutatni, figyelni kellene.

A koraszülés okai anyai és magzati okokra vezethetők vissza, legalábbis annak idején így tanultuk, de vajon a fenti eszmefuttatás alapján az apai okot ma mennyire veszik komolyan? A halálozások okainak vizsgálatánál sokkal-sokkal messzebb kell mennünk, a génekig, és akkor még a sokat emlegetett szociális okokat nem is említettem. Vagyis nem elegendő az egyénre bontott diagnosztika és terápia elemzése, szükséges, hogy megismerjük a terhesség, szülés és újszülött ellátás körülményeit is – írja Lombay Béla a radiologia.hu-n.