Komolyan kell venni az inzulinrezisztenciát!

– Sajnos, valóban egyre növekszik azoknak a száma, akik inzulinrezisztenciával küzdenek, és akkor még csak a felfedezett, kezelt betegekről beszélünk, holott sokan vannak, akik nem is tudnak évekig arról, hogy mi okozza panaszaikat – húzza alá elöljáróban. – Pontos számot nem tudunk, de annyi biztos, hogy Magyarországon több százezer nőt érint ez a probléma.

A főorvos elmondja, hogy valójában a szervezetben lezajló folyamatot kell megérteni az inzulinrezisztencia meg- és felismeréséhez.

– Köztudott, hogy a szervezetünk működéshez szükséges energiát a cukor biztosítja, amelyet a táplálékból előállítva a vér szállít valamennyi szervünkhöz – magyarázza. – A cukor sejtekbe történő juttatását az inzulin nevű hormon végzi. Az egészséges szervezet optimalizálja erőforrásait, vagyis ha nincs cukor, amelyet be kell juttatni a szervezetbe, akkor nem termel inzulint, pihen a hasnyálmirigy. Zavar esetén bizonyos szervek felveszik a cukrot, mások pedig nem. A hasnyálmirigy ezt úgy érti, hogy még több inzulint kell termelnie, hátha akkor helyreáll a rend. De hiába termel több inzulint, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is. A magas vércukorszint pedig roncsolja a szöveteket, a magas inzulinszint pedig néhány szerv kóros működését idézi elő. Ez az állapot az inzulinrezisztencia, amikor bizonyos sejtek inzulinfüggő cukorfelvétele csökken.

Ennek az állapotnak több veszélye is van. Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem termel inzulint. Egy másik következmény, hogy az inzulinnak kevésbé ellenálló szervek érezhetően megszenvedik a fokozott inzulintermelődést. Azok egyike a petefészek.

– Az inzulinrezisztens nők az anyagcsere egyensúlyának felborulása miatt hasi típusú elhízást tapasztalnak, a petefészek működésének zavara a menstruáció kimaradását, rendszertelenségét vonja maga után – mondja Tekse István. – A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést, fokozott szőrnövekedést és különféle bőrproblémákat okoz.

Bár főként nőket érint, férfiaknál is előfordul

Figyelmeztető jelek tehát vannak, de a helyes diagnózis megállapításához tanácsos nőgyógyászhoz és endokrinológushoz fordulni. Vannak olyan egészségügyi központok, ahol a két szakma együttműködésével, részletes, többirányú vizsgálatok alapján állítják fel a pontos diagnózist, és az annak megfelelő terápiát.

Ha esetleg a beteg olyan orvostól kér segítséget, aki nem ismeri még pontosan az inzulinrezisztencia és a jellemző tünetek összefüggését, akkor valószínűleg "csak" tüneti kezelésben részesül; például az enyhe stádiumú inzulinrezisztens tinédzsernek az orvos csupán fogamzásgátlót ír fel. Ezzel látszólag rendezi a menstruációt, de az alapbetegséggel nem foglalkozik.

Az inzulinrezisztencia kezelhető, hosszú távon karban tartható. Ehhez persze az kell, hogy az inzulinrezisztens ismerje betegségét, és képes legyen saját irányítása alá vonni a szervezetében zajló anyagcsere-folyamatokat. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ez az életmóddal valóban összefüggő betegség megszelídíthető egyszerű diétával, és megfelelő mozgás, esetleg D-vitamin fogyasztás beiktatásával. De ez nem elegendő.

– Az első lépés kétségtelenül a megfelelően beállított diéta, ami nem azonos a fogyókúrával. A kulcs a szénhidrátok megfelelő mennyisége és napi elosztása – hangsúlyozza a főorvos. – A rendszeres testmozgás is csak akkor hatásos, ha a beteg alkatához illő, számára kedvelt a választott mozgásforma, és saját alkatához igazított pulzusszámmal és ismétlésszámmal végzi heti háromszor-négyszer, rendszeresen. Ha pedig ezek a következetesen alkalmazott táplálkozási és sportolási módszerek nem hoznak eredményt, esetleg már egy kialakult, súlyosabb stádiumban állapítjuk meg a betegséget, akkor olyan gyógyszeres terápiát alkalmazunk, amely érzékenyíti a szöveteket az inzulin felvételéhez.

Az is előfordul, hogy kifejezett bőrproblémák jelentkeznek, akkor antiandrogén kezelést javasol a nőgyógyász bőrgyógyász szakorvos bevonásával vagy speciális hatású fogamzásgátló előírásával. És ha minden említett terápia sikertelennek bizonyul, akkor – főként, ha a cél a mielőbbi teherbeesés – petefészket érintő műtéti megoldás jöhet számításba.

Mindent összevetve az inzulinrezisztencia – bár főként nőket érint, férfiaknál is előfordul – nem elhanyagolandó, mindenképpen kezelendő betegség, amellyel jó színvonalon, megfelelő minőségben együtt lehet élni, ha a szakorvos által előírt terápiát betartja a páciens, és ezáltal sikerül egyensúlyban tartania szénhidrát háztartását szervezetében.