Idősgondozás – gond nélkül
A Szociális Klaszter Egyesület és a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság harmadik alkalommal rendezte meg az „Egymást Értő Szakemberek” konferenciát, hogy interprofesszionális szemlélettel keresse az idősgondozás leghatékonyabb megoldásait az Idősek bántalmazásának Világnapja apropóján.
A WHO becslése szerint a 65 éves és idősebb lakosság aránya 2050-re elérheti a 25%-ot. A fejlett országok közül az Európai Unió lakossága idősödik a leggyorsabban. Ezen belül a középeurópai régió országai – Szlovénia, Horvátország és Magyarország – nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, noha abban jelentős különbségek vannak, hogy az időskort az egyes országok lakosai milyen egészségben és életminőségben élik meg.
A WHO szerint a demenciával érintett emberek száma 2050-re világszerte elérheti a 135 milliót. Az is elmondható, hogy a várható élettartam növekedésével a hosszú távú ápolási és gondozási feladatok növekszenek: a fenntartható idősgondozás a XXI. század legfontosabb társadalmi kihívásává vált.
A konferencia ünnepélyes nyitóbeszédében Fülöp Attila, az Emmi nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy a civil és egyházi szervezeteknek óriási szerepük van a megfelelő idősgondozás napi szintű biztosításában.
Ledia Lazeri, a WHO magyarországi irodájának vezetője szerint a WHO Ageing and life course Programjának célja, hogy támogassa az ellátórendszerek olyan átalakítását, ami az idősebb populáció fizikai és szellemi kapacitásainak sokféleségét is tekintetbe véve nyújt integrált egészségügyi és szociális ellátásokat. Ezen belül a WHO ICOPE (Integrated Care for Older PEople, Időskorúak Integrált Egészségügyi Ellátása) már olyan jól körülírható kulcsterületekre koncentrál, mint a demencia, és az inkontinencia. A WHO a legjobb megoldási útvonalat a klinikai egészségügyi szakmai irányelvek kidolgozásában, az egészségügyi szolgáltatások személyre szabásában, és ország-függő eszközrendszerek létrehozásában, összehangolásában adja meg.
Mint az a konferencia záró megbeszélésén az is elhangzott, Magyarország a WHO ICOPE keresztmetszetében nézve a szakmai irányelvek létrehozásában élen jár, így az irányelvekben leírt személyre szabott szolgáltatások megvalósítása a napi gyakorlatban lehet a soron következő feladat az integrált idősgondozás felé vezető úton. Ennek elmozdítására a konferencia nemzetközi és magyarországi szakértői konszenzusos szándéknyilatkozat elfogadásával zárták le a munkát, amiben az alábbiakat rögzítették:
A demencia és inkontinencia olyan kihívást jelentő komplex élethelyzetek az érintettek, a családtagjaik és gondozóik számára, amelyeknek támogatása széleskörű társadalmi összefogással és szakpolitikai beavatkozással valósítható meg. Figyelemmel arra, hogy az inkontinenciával és/vagy demenciával élők száma és aránya növekvő tendenciát mutat, az alábbiak szükségesek:
A demenciával élő személyekre és családtagjaikra, gondozóikra irányuló stigmatizáció megszüntetése érdekében általános társadalmi szemléletformálás megvalósítása indokolt, amely során a következő tevékenységeket javasolják:
a társadalmi érzékenyítés, szakmaiságot tükröző és közérthető kommunikációt; az általános lakossági tájékoztatást, ismeretközlést; az egészségértés, egészségtudatosság növelését, a klinikai szakmai irányelvfejlesztést.
Az inkontinenciával élő személyekre irányuló stigmatizáció megszüntetése érdekében szakmapolitikai intézkedések és további társadalmi szemléletformálás megvalósítása indokolt, amely során a következő tevékenységeket javasolják:
- a kihirdetett szakmai irányelv napi gyakorlatba történő átültetése, különös tekintettel a korai tünetmentesítő kezelés megkezdésére;
- az inkontinencia jobb felismerése és ellátása érdekében az alapellátásban dolgozók tudásának növelése, és szakmai kompetenciájának megteremtése;
- egészségértés, egészségtudatosság növelése az érintetti és hozzátartozói körben.
Közösségi megoldások kidolgozása, hálózatos stratégiai együttműködések megvalósítása szükséges
- Ágazatok közötti együttműködések szükségesek, elsődlegesen a szociális és egészségügyi rendszerek kooperációja, az oktatásra is kiterjedően.
- Globális, regionális, lokális erőforrások, valamint helyi közösségi kezdeményezések szinergikus támogatását kell megvalósítani.
Elengedhetetlen az érintettek bevonása a döntéshozatalba, amit a következők alapoznak meg:
- adekvát szolgáltatásfejlesztésben meg kell valósuljon a személyközpontú ellátás
- szükséges a problémában érintettek igen heterogén szükségleteinek alapos ismerete;
- az emberi méltóság és alapvető állampolgári jogok érvényesülése a gondoskodásban.
A jelenlegi képzési programok minimális tudásanyagot tartalmaznak a demencia, inkontinencia okozta élethelyzetekkel-, és a komplex beavatkozási lehetőségekkel kapcsolatban. Ennek következtében az ellátórendszerek humán felkészültsége nem tesz lehetővé hatékony és átfogó beavatkozásokat. Ez indokolttá teszi, hogy
- hangsúlyt kapjon a képzések során a gyakorlati ismeretek és módszerek átadása.
- differenciáltabb legyen az alap és szakképzés, valamint a továbbképzések rendszere.
A Szociális Klaszter Egyesület mindezek megvalósulása érdekében vállalja, hogy
- szakmai rendezvényeket szervez
- konszenzusos javaslatait a jövőben is továbbítja a döntéshozók felé;
- részt vállal a társadalmi érzékenyítésben, lakossági fórumokat szervez.
Az ellátórendszerben meg kell születnie a korai diagnózisnak, az ehhez szükséges feltételeket meg kell teremteni. Mindehhez szorosan kell kapcsolódnia a szociális ellátórendszernek, amely támogatást nyújt az életút tervezéshez és szükség szerinti mértékben végig kíséri azt.
Meggyőződésük, hogy egyetlen család sem maradhat szakmai támogatás nélkül, ezért a Szociális Klaszter Egyesület a jelenlévők egyetértésével és partneri támogatásával felajánlja támogató együttműködését a szakmapolitikai döntéshozók részére a javaslatok megvalósításában és az ehhez kapcsolódó szakmai és szakmaközi egyeztetésekben.
