Tóth Gábor: Mélyponton a rendszer, de van kiút
A magyar egészségügyi ellátórendszer helyzetéről, az intézményi teljesítményekről, a finanszírozási kihívásokról, valamint a humánerőforrás-hiányról nyilatkozott Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában.
Az interjúban kiemelt szerepet kapott a Siófokon megtartott 38. kongresszus, ahol az ágazat vezető szereplői és szakemberei gyűltek össze, hogy megvitassák a szektor előtt álló legégetőbb feladatokat.
A beszélgetés felütéseként szóba került az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetőjének kijelentése, miszerint az egészségügy ilyen mélyen még nem volt. Tóth Gábor, az MKSZ elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában hangsúlyozta, hogy bár a szektor szereplői már többször érezték úgy, elérték a gödör alját, bízik abban, hogy innen már felfelé vezet az út. Kiemelte, hogy a valós szakmai teljesítmény és a betegek ellátása összességében jobb, mint a szektor általános közítélete vagy hírneve: a sürgős és életmentő beavatkozásokat az intézmények mindenhol biztonsággal elvégzik.
Az elkövetkező időszak egyik kulcseleme a minőségellenőrzési és monitorozási rendszer fejlesztése lehet. Az elnök rámutatott, hogy a különböző szintű kórházak és ellátási szintek összehasonlításakor az azonos feladatokat ellátó egységeket kell egymáshoz mérni, vagyis az „almát az almával” elvet kell alkalmazni. Egy vakbél- vagy sérvműtét minőségi indikátorai, mint a szövődményi arány vagy az ápolási idő, kiválóan mérhetők és összevethetők, a magasabb minőséget pedig az állami finanszírozás oldaláról is érdemes lenne jutalmazni.
A finanszírozás és a kórházi adósságok újratermelődése kapcsán elhangzott, hogy a világon sehol sem létezik tökéletes egészségügyi finanszírozási modell. Ennek oka egyrészt az orvostechnológia rendkívül gyors és költséges fejlődése, másrészt az a kihívás, hogy a rendszer egyszerre legyen fenntartható az államháztartásnak, motiváló a dolgozóknak, valamint megfelelő hozzáférést és elégedettséget biztosítson a betegeknek.
A strukturális átalakítások szükségességét a technológiai fejlődés és a demográfiai változások is indokolják. Ma már lényegesen kevesebb aktív fekvőbeteg-ágyra van szükség, mint évtizedekkel ezelőtt, mivel számos beavatkozás egynapos ellátásban vagy gyógyszeresen is megoldható. Ezzel párhuzamosan viszont az idősödő társadalom miatt nő a krónikus és rehabilitációs kapacitások iránti igény, így az ágyszámok átfedése nem megszüntetést, hanem feladatváltást jelent az intézményekben.
A humánerőforrás tekintetében az orvosi karban mintegy 5-10 százalékos hiány mutatkozik, amelyben a középkorosztály vékonyodása jelenti a legnagyobb veszélyt. Az elnök szerint a szakdolgozók béremelése és a nem egészségügyi háttérdolgozók megbecsülése elengedhetetlen a működőképesség megőrzéséhez, ahogy a várólisták csökkentése és az állami, valamint a magánellátás közötti egyensúly megtalálása is a jövő kulcskérdései közé tartozik.
