Így hat agyunkra a járványhelyzet

Tavaly óta egyre több ember tapasztal magán és ismerősein stresszes, depressziós, illetve pániktüneteket. A járvány és a korlátozások szinte mindenkit rosszul érintenek. A pandémia következtében az agy érintett struktúrái hosszabb-rövidebb időre megváltoznak. Ezeket a változásokat mutatja be az Euronews cikke, amely a lelki egyensúlyunk megőrzésére is ajánl hasznos módszereket.

Elzártság, magány, egzisztenciális félelmek, jövőkép-nélküliség – az új koronavírus árt a lelkünknek is. Belefáradtunk már a pandémiába, és még mindig nem látjuk a végét.

1. A lelkünket érő káros hatások közt mindenképp fontos megemlíteni a magányt: a korlátozások miatt elmaradnak a családi és baráti találkozók, agyunk jutalmazóközpontja, a nucleus accumbens sem tudja az ilyen találkozások alkalmával rendszerint felszabaduló dopamint, azaz „boldogsághormont” felszabadítani. Ha a nucleus accumbenst kevés inger éri, akkor csökken a motivációnk, rosszabbul alszunk, és csökkenhet a kézügyességünk is: ez az agyi terület szabályozza ugyanis a mélyalvást és a motorikus mozgásokat is. A társas kapcsolatok elmaradása így az egyik legnagyobb kár, amit a korlátozások az agyunkban okozhatnak.

2. Újabb komoly problémát okoz a felborult napirend. A megszokott rendszernek az otthoni munkavégzés és az otthoni tanulás miatti felborulása az agyunk prefrontális kéreg nevű régiójára van hatással, amely a rövidtávú memóriáért felelős. Ez egyrészt megszűri a bejövő információkat, másrészt itt tároljuk a hétköznapi tudnivalókat. A hétköznapi cselekvések nagy része itt válik automatizmussá, ez teszi lehetővé, hogy a napi rutinfeladatok közepette új dolgokra is figyeljünk. A felborult napirend ezt az agyi területet érinti, ez a koncentrációs képesség és a figyelem csökkenéséhez vezethet. A prefrontális kéregben tárolt napi rutin felborulása nehezebbé teszi a gondolkodást, ami a jelen helyzetben az agy túlterhelődéséhez vezethet.

3. Az otthonülés és lehetőségeink beszűkülése a motiváció elmaradását eredményezheti. Ez többek között agyunk nyugalmi hálózatát érinti. Ez a terület akkor dolgozik, amikor nyugalomban vagyunk, magunkra figyelünk és álmodozunk. De az álmodozáshoz és tervezéshez motiváció kell, ha ez elmarad, akkor nemcsak a problémamegoldó képességünk csökken, hanem rosszkedvünk is lesz. Elszaporodnak a negatív gondolatok, aggódni kezdünk magunkért és a világért.

4. A járvány óta folyamatosan új információk, ingerek, negatív élmények érnek minket. Ez nagy hatással van a hippokampuszra, ami az emlékezetre, a tanulási képességekre és a térbeli tájékozódásra is hatással van. Ez agyunk egyik legkönnyebben változó része, gyorsan és könnyen reagál a külvilág ingereire. Itt dől el az is, hogy mi marad meg a rövidtávú memóriánkban. A gyorsaságnak azonban ára van: rendszeres és kiadós pihenés nélkül, sok stresszel a hippokampusz is túlterhelhető.

5. Aki home office-ban vagy digitális oktatásban vesz részt, vagy mindennapi megélhetési gondjai lettek, annak szembe kell néznie a krónikus stresszel is. Ráadásul a pandémia alakulására egyénileg elég kicsi a hatásunk, könnyen úgy érezhetjük, hogy ki vagyunk szolgáltatva a világjárványnak, ez pedig agyunk félelemközpontját, az amigdalát érinti. A stressz „félelemhormonokat”, kortizolt és noradrenalint választ ki az agyunkban, ami az amigdalát serkenti. Ez az agyi terület foglalkozik az érzelmekkel. Ráadásul a negatív érzelmek sokkal erősebb választ váltanak ki belőle, így a félelem, a düh, a gyász különösen erősen hat az elménkre. Ha erre nem figyelünk oda, és hagyjuk a negatív érzéseket felülkerekedni, pánikreakciók törhetnek ránk, kiszolgáltatottnak és erőtlennek érezhetjük magunkat. És míg normál esetben a stresszhormonok termelése csökken a stresszes helyzetek elmúlása után, ha a helyzet nem múlik el, akkor az amigdala is túlterhelődhet. Ilyenkor az ember érzékennyé válhat, és a legapróbb kellemetlenségeket is túlreagálhatja.

A teljes cikk a megoldási javaslatokkal itt olvasható