Együttérző gyógyítás

Mondjon pár szót a kezdeményezéséről!

Tieznhárom éve küzdök azért, hogy több megértést, gondoskodást és emberséget hozzak az egészségügyi ellátásba, miután tizenéves lányom súlyos autóbalesetben megsérült, és három hónapot töltött kórházban. Bár a klinikán nagyon jó ellátást kapott, egyszerű emberi szükségleteire nem voltak tekintettel. Akkoriban vezető állásban dolgoztam az egészségügyben országos és nemzetközi bizottságok tagjaként, de befolyásomnak nem vettem semmi hasznát. Aztán 2011-ben felhagytam addigi foglalkozásommal, hogy több időt szentelhessek jószolgálati munkámnak. 2012-ben jelent meg a könyvem a „Time to care”, és feleségemmel, Meredith-tel elindítottuk a Hearts in Healthcare nemzetközi mozgalmat. Ezzel 15 országba jutottunk el, a könyvemet már hollandra és németre is lefordították. Minden felkeresett országban ugyanazokkal a problémákkal találkoztunk: az egészségügyi ellátás túlságosan a betegség kezelésére koncentrál anélkül, hogy törődne a beteg egész személyiségével, emellett az egészségügyi dolgozók között nagyon nagy a stressz és a kiégés aránya.

Mi itt Kelet-Európában azt gondoljuk, hogy a nyugati világban rendelkezésre álló több pénz minden problémát megold, az egészségügy jobb mind a betegek, mind az ott dolgozók számára. Mi a valóság?

Azt találtuk, hogy a probléma lényege nem a pénz vagy a finanszírozási rendszer. A leggazdagabb országokban, például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egészségügy üzlet, ugyanazokkal a problémákkal találkoztunk, mint Új-Zélandon az államosított egészségügyi rendszerben. Ugyanúgy nem törődnek a beteggel és ugyanolyan nagy arányban kiégettek az egészségügyi dolgozók.

Hogyan segíthetünk az egészségügyben dolgozóknak, hogy érzékenyebbek, támogatóbbak és empatikusabbak lehessenek?

Az első, hogy emlékeztessük magunkat arra: a beteg a sérüléséből vagy a betegségéből a saját regenerációs mechanizmusai segítségével gyógyul meg – az orvosi kezelés csak a természetes folyamatot támogatja.

A második, hogy értsük meg azokat a fantasztikus tudományos eredményeket, amelyek szerint a könyörületes és gondoskodó odafordulással támogatjuk ezt a természetes gyógyulási folyamatot, és drámaian jobb eredményeket érünk el. Más részről viszont a hideg, merev vagy hanyag hozzáállással gátoljuk a gyógyulást. Véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokban mutatták ki, hogy ha az aneszteziológus gondoskodással fordul a műtétre váró beteghez és támogatja őt a műtét előtti kivizsgálás során (szemben a merev, távolságtartó ellátással), akkor a műtét utáni morfinigény a felére csökken, a seb jobban gyógyul, jobbak a műtéti eredmények, a beteg gyorsabban mobilizálható és rövidebb lesz a kórházi ápolás.

A harmadik, hogy törődnünk kell magukkal az egészségügyi dolgozókkal is, támogatni az öngondoskodást és az önmaguk támogatását kellemes, elkötelezett és támogató munkahelyekkel. Az egészségügyi dolgozókra azonban sajnos jellemző a túlmunka, általában elhanyagolják saját magukat, a munkahelyen pedig gyakori a stressz és a lelki bántalmazás.

Oktatja az orvostanhallgatókat is, hogyan bánjanak a betegekkel?

Forrás: 123rf.com

Bár sokat oktatjuk a hallgatókat kommunikációra és az emberi kapcsolatokhoz szükséges készségekre, az orvosképzés jórészt materialista alapon zajlik, a tudomány a betegség diagnózisára és kezelésére korlátozódik, nem az emberi lények gondozására. Az orvosi szakirodalom is erősen ebbe az irányba torzít, hiszen szinte minden kutatási támogatás a gyógyszergyáraktól érkezik. Ha például a „lipid” kulcsszóra rákeresek a Pubmeden, akkor az utolsó tíz évben 38 000 közleményt találok, aminek a címében a szó szerepel. Ha ugyanezt a keresést elvégezzük az „emberség” kulcsszóra, akkor csak 1000 közleményt ad ki a kereső. De kevés változást érnénk el azzal, ha megváltoztatnánk az orvosképzést vagy a tananyagot, hiszen mire a fiatal orvosok először munkába állnak, már megkínozta őket a rendszerből eredő stressz és embertelenné váltak, már csak a túlélésre törekszenek. A fiatal orvosok 50%-a már mutatja a kiégés tüneteit. Amíg nem alakítunk ki emberséges és együttérző munkahelyeket, nem várhatjuk el a betegek emberséges ellátását.

Mit üzen a magyar orvosoknak?

Az együttérzés személyes döntés, nem kell hozzá senkitől engedélyt kérni. Nem kell hozzá idő, egyszerűen hozzáállás kérdése. De ha minden betegre fordítunk egy kis időt az elején, hogy valóban meghallgassuk, megértsük az aggodalmait és kialakítsuk a bizalmat, akkor jobb ellátást tudunk neki adni, a beteg elégedettebb lesz, kevesebb plusz kérése lesz, jobb lesz a kimenetel és sok időt takarítunk meg. Ismét megtalálhatjuk az örömöt és az elégedettséget a munkánkban és magunkat is megvédhetjük a kiégéstől.

Hogyan láthatják el az orvosok jobban a betegeiket, ha nem kapnak ehhez anyagi támogatást?

A tudomány és a kutatási eredmények teljesen egyértelműek: az együttérző ellátás drámaian csökkenti a beteg igényeit, a beavatkozások számát és az ellátás költségét. Ha nincs elég pénzünk, még jobban fókuszálnunk kell az együttérzésre! Ráadásul még a betegségek kimenetele is jobb lesz. Az Amerikai Egyesült Államokban kimutatták, hogy 50%-kal nagyobb a teljes egészségügyi ellátási költség, ha az alapellátásban nyújtott szolgáltatás nem éri el a betegközpontúság átlagát. Az egészségügyi költségek legjobb előrejelzője az, hogy az orvos mennyire képes meghallgatni a betegét és eloszlatni az aggodalmait. Ha az egész beteg helyett csak a betegséget kezeljük, akkor a betegek hatalmas terhet jelentenek a rendszernek. Ha teljes emberi lénynek tekintjük őket, akkor a betegek az egészség, a gyógyulás és a jólét bőséges forrásává válnak. Választhatunk.

Az előadásomban és a könyvemben megosztom az ezeket az elveket támogató bizonyítékokat. A legtöbb orvos számára ezek nagyon meglepőek, soha nem hallottak róla. Az egészségügyi döntéshozóknak és a finanszírozóknak is meg kell érteniük ezeket az eredményeket. Ha túl gyors munkára hajszolják az orvosokat, akkor rontják a gyógyítási eredményeket, emelik a beavatkozások számát és a költségeket.

Az együttérző ellátással mindenki nyer, a beteg, az orvos és a vezető is. Ebben mindannyian megegyezhetünk. De a vezetőknek is könyörületre van szükségük, körükben is súlyos fokú a stressz és a kiégés. Ha azt akarjuk, hogy a vezetőink együttérzőek legyenek velünk, mi is tanúsítsunk együttérzést az irányukba!