hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés
hirdetés

A gasztroenterológia ma már számos tradicionálisan sebészeti feladatot át tud vállalni

Nálunk a bő egy esztendő alatt senki sem kapott Covid-19-fertőzést az endoszkópos vizsgálatok következtében − hiszen a beöltözés szabályait nagyon konzekvensen igyekeztünk betartani, magam különösen fontosnak tartottam és tartom az egyébként a legveszélyesebb vizsgálatok közé sorolható tápcsatornai endoszkópia során az arcvédő pajzs mindenkori használatát” – nyilatkozta lapunknak dr. Altorjay István tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság vezetőségi tagja.

Milyen változást hozott a Covid a gasztroenterológiai ellátásban? Mit tanult a szakma a járványból?

A Covid-19-járvány a teljes hazai szakorvosi ellátást alaposan átrajzolta és lényegében minden szakmát érintett. A gasztroenterológiai ellátásban a betegek közel fele szubakut formában jelentkezik, így nálunk nem lehetett a rendeléseket olyan hermetikusan felfüggeszteni, mint több más szakterületen, mert hozzánk a legkritikusabb időszakban is számos olyan beteg étkezett, akiket esetleges Covid-19-fertőzéstől függetlenül is sürgősséggel vagy szubakut formában el kellett látni, gondoljunk itt például a tápcsatornai vérzések eseteire, a biliáris pancreatitis miatt felvett betegekre, a gyulladásos bélbetegség akut relapszusa miatt jelentkezőkre stb. A másik nagyon komoly kérdés, aminek valódi felmérése csak később következhet majd, hogy hány tápcsatornai daganatot ismertünk fel vagy fogunk elkésetten felismerni a pandémia viszonyai között! Hiszen a szűrővizsgálatokat is felfüggesztették időnként, pedig például a vastagbélrákszűrés többszörösen bizonyította, hogy mennyire hasznos és fontos program. Nálunk gyakorlatilag hosszabb távon kijelenthető, hogy a kiszűrt betegek 80%-ában érdemi endoszkópos eltéréseket találtunk. 

A szakma a járványból egyrészt azt tanulta meg, hogy minden szakorvos még alaposabban, körültekintőbben végezze az endoszkópos vizsgálatokat – nálunk a bő egy esztendő alatt senki sem kapott Covid-19-fertőzést az endoszkópos vizsgálatok következtében, hiszen a beöltözés szabályait nagyon konzekvensen igyekeztünk betartani, magam különösen fontosnak tartottam és tartom az egyébként a legveszélyesebb vizsgálatok közé sorolható tápcsatornai endoszkópia során az arcvédő pajzs mindenkori használatát. 

Másrészt fontos tanulság, hogy komolyabban szelektáljunk a valóban fontos vizsgálatok, ellenőrzések vonatkozásában. Persze ebben a betegek is gyakran voltak jó partnerek, akinek nem volt komoly problémája, az inkább nem jött a szakrendelésekre. Persze ennek azért vannak hibaforrásai, hiszen mindig akadnak olyan szerényebb, félszegebb betegek, akik akkor sem akarnak „zavarni”, amikor ez feltétlenül indokolt lenne… 

Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket szeretnétek hasznosítani a járvány után?

A betegirányítás, ellenőrzés következetesebb és jobban definiált megoldásait mindenképpen jó lenne a járvány után is megtartani, ez talán az indokolatlan látszattevékenység mennyiségét csökkenthetné, amire egyébként mindenképpen szükség van, mert a szakemberek száma nálunk sem végtelen. Tőlünk is többen elmentek, részben a szolgálati jogviszony miatt, részben a kevesebb, de jövedelmezőbb munkavégzés reményében a privát szféra felé. 

Merre tart most a gasztroenterológia? Rövid és hosszú távon milyen kutatási eredmények várhatók?

Quo vadis gastroenterologia? Az egyik legfontosabb fejlődési irány az endoszkópos ultrahang fokozódó térhódítása, főként a lineáris echoendoszkópok, amelyek beavatkozásokra, mintavételekre, cisztapunkciókra, szájaztatásokra alkalmasak, mindenképpen egyre többször alkalmazhatók. Az invazivitás a tápcsatornai endoszkópia minden területén halad előre, elég, ha a POEM technikájára, az ESD-re (endoszkópos submucosus dissectio), a transmuralis resectio technikáinak elterjedésére gondolunk. Ugyanakkor a hepatológiai képalkotásban a shear wave elastographia látványosan szorítja vissza a májbiopsziák számát. Azután igen fontos fejlődési irány a mesterséges intelligencia alkalmazása, főként a rutin endoszkópos vizsgálatok hatékonyságának növelésére, például pólyadetektálásra, dysplasia felismerésére etc. A gyógyszeres kezelési lehetőségek is folyamatosan bővülnek, úgy a krónikus gyulladásos kórképekben, mint a daganatos betegségekben. Az immunonkológia horizontja a kezdeti nehézségek, mellékhatások ellenére egyre bővül. 

Az új szolgálati jogviszony mennyire rázta meg a szakmát? Milyen arányban távoztak az orvosok és a szakdolgozók az állami betegellátásból? Hosszú távon mire számítotok, hogyan rendeződik át ennek következtében az ellátás?

Az új szolgálati jogviszony nálunk nem okozott komolyabb zavarokat, persze országos adataim a gasztroenterológusokról nincsenek, és már a megelőző években is sokan távoztak közülünk nyugati országokba, kevesebb, de jobban megfizetett munka reményében. Tehát szakemberekből egyáltalán nincs túlkínálat. Mégis úgy gondolom, hogy általában mindenki felnőtt a feladatokhoz ebben a feszített, „háborús” helyzetben, és igyekezett helytállni. Az adott körülmények között a túlnyomó többség sokkal etikusabban és korrektebben gondolkodott, semmint hogy cserben hagyja a betegeket, kollégákat a járvány kellős közepén. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom megjósolni. Kétségtelen, hogy a hálapénz kivezetésére alkalmasabb történelmi pillanat, mint egy ilyen rémisztő járvány, nem is adódhatott volna, éppen a közösségben még mindig bújkáló lelkiismeretesség és régi vágású kötelességtudat maradványai miatt. A fizetések kezdődő korrekciója ebben nyilván komoly segítséget jelentett, persze kérdés, hogy a válságot követő kötelező infláció mit fog eredményezni. Az bizonyos, hogy a magánellátás egyre nagyobb teret hódít, mert a páciensek a járványveszély közepette még kevésbé szeretnek órákat várni a telített várótermekben. 

Mennyire vonzó most a gasztroenterológia a fiatal orvosok számára? Hogyan látjátok az utánpótlást?

A gasztroenterológia a belgyógyászat egyik legnagyobb, a betegek mintegy harmadát érintő ága, ami egyszerűen megkerülhetetlen. Mindenütt, ahol belgyógyászati és sebészeti betegellátás működik, szükség van gasztroenterológiára. Másrészt a szakmai sokszínűség is vonzó és az invazivitás is sokakat vonz, hiszen ma már számos tradicionálisan sebészeti feladatot át tudunk vállalni – epeúti kövek kivétele, polypusok levétele, szűkületek tágítása, stentelése stb., ami szintén vonzó aktivitás. Én optimista alkat vagyok, bízom benne, hogy ha a normális kerékvágásba visszajutunk, ha a zsúfoltság, túlterheltség, hajszoltság csökken, ismét több fiatalnak lesz kedve kézbe venni az endoszkópot, megtanulni a hasi ultrahang-diagnosztikát, vállalni a krónikus gasztroenterológiai kórképek gondozását és részt venni a klinikai kutatómunkában is.

(A Medical Tribune lapszámait IDE kattintva olvashatják vagy tölthetik le digitálisan.)

Szakmai életrajz

Szegeden végzett az orvosi egyetemen. Első és eddigi egyetlen munkahelye a Debreceni Egyetem II. Belklinikája.

Szakvizsgák: belgyógyászat, gasztroenterológia, klinikai onkológia, 

Minősítések: kandidatúra 1996, MTA doktori cím: 2014

Jelenlegi beosztás: tanszékvezető egyetemi tanár, DEKK Gasztroenterológiai Tanszék, 2001 óta. 

Szakmai közélet: regionális szakfelügyelő 2005 óta, MGT elnöke: 2014−2016 

Tudományos tevékenység: közlemények: 174, könyvfejezetek 26, szakmai előadások ~200 

A „Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology” c. szakfolyóirat alapító főszerkesztője 2015 óta. A Debrecen TV Esti közelkép műsorában az Egészségklub szerkesztője 2016 óta. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi tudományok osztálya köztestületi képviselője 2017 óta. A MOTESZ Elnökségének választott tagja 2017 januárjától, 2021 január 1-jétől elnök. 

Fontosabb elismerések: Pro optimo merito in Gastroenterologia 2011, Hetényi Géza-érem 2012, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt 2016, Prónay Gábor-emlékérem 2019, Szent-Györgyi Albert-életműdíj 2019, Friedrich László-emlékérem 2020.

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés