Új üzletág a kreditpontos konferenciák szervezése

A békéscsabai kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán már téma az érintett orvosok között, hogy ki menjen a tavaszi budapesti és ki az őszi szegedi kötelező szinten tartó továbbképzésre. Egy többnapos kurzusra ugyanis nem utazhat el mindenki egyszerre, a határidő pedig egyre sürgetőbb: 2010 márciusára teljesíteni kell a kötelező továbbképzést elrendelő jogszabály által elvártakat. Boros Zoltán szülész-nőgyógyász, az intézmény orvos-igazgatója azt mondja: orvosai szerencsések, mert a kórház egyelőre mindenkinek finanszírozza a képzés költségeit.
Makón az orvosok továbbképzését a kórházi alapítványon keresztül igyekeznek támogatni, de – amint arról Dehelán Aurélia orvos-igazgató beszámol – általánosan jellemző az is, hogy a legtöbben „szponzort” keresnek maguknak. Szakmai kínálatból nincs hiány, állítja, a gond inkább az, hogy mivel a többnapos, nagyobb kreditpontértékű konferenciákat sokan nem tudják megfizetni, kénytelenek többször nekiindulni fél- vagy egynapos tanfolyamoknak.

A kezdet
2007 előtt a kötelezően előírt, 50 kreditpontot érő szinten tartó tanfolyamot központi költségvetési támogatásból fedezték, az állam viszont kivonult a továbbképzésből, így néhány éve már ez a kötelezettség is – alkalmanként 40–50 ezer forint, plusz az utazás és a szállás – az orvosokat, illetve a munkaadókat terheli. A témában megnyilatkozók közül egyetlen orvos sem akad, aki ezt ne tenné szóvá és ne tartaná igazságtalannak. Komoly Sámuel professzor, a pécsi neurológiai klinika vezetője például úgy fogalmaz: egy állam által elrendelt kötelezettség a közalkalmazottakra ró olyan magánkiadást, amelyet az állam sem a fizetésben, sem más hozzájárulásban nem kompenzál. Álláspontja szerint minden szakterületen javára válna a szakmaiságnak, ha nem kellene szponzorokat bevonni, mert a függetlenség a záloga az elfogulatlanságnak, az objektivitásnak.
– Nem tartom tisztességesnek, hogy az orvosoknak fizetniük kell azokon a kötelező kurzusokon, amelyek elvégzése nélkül nem gyakorolhatják a szakmájukat – ért egyet a fentiekkel Dobó István fővárosi nyugdíjas sebész főorvos is, majd azzal folytatja: addig is jártak kongresszusokra, amíg nem voltak kreditpontok. A kötelezővé tett továbbképzést ezzel együtt is jó szisztémának tartja, ám véleménye szerint ma a „pontszolgáltatás” olykor teljesen üzleti alapon nyugszik, kihasználva azt, hogy az orvosok nem tehetnek mást, mint hogy részt vesznek meghatározott számú rendezvényen. Hajnal Ferenc, a szegedi Családorvosi Intézet vezetője, a szakmai kollégium most leköszönő elnöke is úgy érzi, vannak helyek az országban, ahol a méltányolhatónál és az orvosetikailag elfogadhatónál nagyobb nyereségre törekednek.

Szűkül a konferenciapiac
A biztos üzlet reményében sok rendezvényszervező vállalkozás igyekezett portfólióját bővíteni az orvosi továbbképzésekkel.
– A rendezvényszervezők sokszor egymás rovására szélesítették a palettájukat. Rendszeresen előfordult például, hogy azonos szakmacsoport rendezvényeit az ország különböző részein egy időben szervezték – hoz példát a konjunktúra káros mellékhatására Szalma Béla, a MOTESZ Kongresszusi és Utazási Iroda Kft. igazgatója. A Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetségének elnöki tisztét is betöltő szakember rámutat: miután egy tudományos rendezvény házigazdájának lenni anyagi bevételt és szakmai presztízst jelent, egyre többen pályáznak erre, s több új cég is megjelent a piacon olykor irreálisan alacsony árajánlatokkal. Ennek sok esetben a szakmai színvonal csökkenése lett a következménye. Szalma Béla úgy véli, 2009-ben az intézmények nehéz költségvetési helyzete és a gyógyszergyári promóció visszaszorulása piactisztulást hozhat, a jó referenciákkal rendelkezők tudnak nagyobb esélylyel talpon maradni.
Fogas Katalin, a C&T Hungary Kft. kongresszusi üzletágának vezetője azt mondja, a résztvevők – akiket a gyógyszerforgalmazók már egyre kevésbé szponzorálnak – sokkal árérzékenyebbek, és idén biztosan nem lehet már a részvételi díjakon emelni. Áprilisban Szegeden a fogorvosi továbbképzés és konferencia például 33 ezer forintba kerül (az utolsó napokban regisztrálóknak 37 ezerbe), a májusi hematológuskongresszus regisztrációs díja az előregisztráló orvosok számára 20 ezer, a közvetlenül a rendezvény előtt jelentkezőknek pedig 25 ezer forint. A szállásköltség ezenfelül 7–15 ezer forinttal emeli fejenként és éjszakánként a kiadásokat. Fogas Katalin szerint a takarékosság jegyében a közeljövőben a szakmai tartalom kerül előtérbe, a „körítés”, a vendéglátás exkluzivitása és a társasági programok pedig háttérbe szorulnak.

Garanciák a színvonalra
Táltosképzőnek nevezi Mráz János Fejér megyei háziorvos, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének közép-dunántúli regionális elnöke azokat a tanfolyamokat, amelyeken néhány nap alatt számos szakterületet érintve szerezhetnek képesítést a résztvevők.
– Az egyéni ambíciók és igények nemigen elégíthetők ki, sok háziorvos annak is örül, ha a kötelező penzumot valamiképpen teljesíteni tudja. Ugyan a széles spektrumú továbbképzési szisztéma jó kezdeményezés volt, ám ma sok esetben nem a valós ismeretanyag megszerzése áll a középpontban, hanem kizárólag a pontgyűjtés – vélekedik Mráz János.
Simek Ágnes, a Magyar Faluegészségügyi Tudományos Tanács elnöke szerint alapvetően két részre lehet osztani a továbbképzéseket. A kötelező szinten tartó és az egyetemek által meghirdetett kötelezően választható kurzusok rendszerint magas szakmai színvonalat képviselnek, ám a szponzorált vagy rendezvényszervező vállalkozások által jegyzett előadások színvonala erősen ingadozó, az átadott tudásmennyiség és a számonkérés leginkább a szervezők lelkiismeretén múlik.
Adódik a kérdés: miután pontszerző tanfolyamot csak akkreditációt követően lehet tartani, s a jogszabály is megfogalmazza, hogy a szakmailag elfogadhatatlan színvonalú, bizonyíthatóan reklám- vagy üzleti érdeket szolgáló programot az akkreditáló egyetem visszautasíthatja, miként kerülhetnek színvonal alatti rendezvények a palettára?
Gerle János, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke elmagyarázza: a korábbi években azért is kerülhettek be gyengébb minőségű tanfolyamok a kínálatba, mert idő kellett ahhoz, hogy az akkreditálók elegendő tapasztalatot gyűjtsenek. Úgy látja, mára szigorúbbá vált a megítélés, ami a pontértékek megállapításában is tükröződik. Szathmári Miklós, a Semmelweis Egyetem továbbképzési központjának szakmai elnöke ehhez hozzáteszi: az akkreditációs elbírálásnál csak a tematika és az előadók alapján döntenek, ezért fontos az orvosok visszajelzése és az utólagos kontroll. Ez utóbbit Szathmári Miklós a saját klinikáján úgy oldja meg, hogy szúrópróbaszerűen bemegy egyik-másik előadásra, és ellenőrzi, valóban az zajlik-e, amit a szervezők előzetesen ígértek.
Az orvosok ugyancsak tapasztalhatják, hogy az előadásokhoz kapcsolódó számonkérésben is óriási a különbség. Pozitív és negatív példát is említ Szathmári Miklós.
– A Semmelweis Egyetem szinten tartó továbbképzésein évekkel ezelőtt szigorú elektronikus regisztrációt vezettünk be, amelynek köszönhetően az utolsó előadók sem az üres széksoroknak beszélnek.
A vizsgáztatás is szigorú rendben zajlik. Ezzel szemben több orvos megerősítette: a szabadon választható tanfolyamokon sok esetben csak formalitás a vizsgaírás, hogy azzal duplázódjanak a kreditek.
Az sem ritkaság, hogy maguk a résztvevők követelik ki a helyszínen a laza vizsgáztatást. Többször elhangzott már javaslatként, hogy a szabadon választható kurzusokon a követelmények egyenetlensége miatt el is lehetne törölni a számonkérést. Szathmári Miklós viszont ennél jobb megoldásnak tartaná, ha a tanfolyamért és a vizsgáztatásért egyetemi oktatói múlttal, illetve tudományos minősítéssel rendelkező orvos lenne a felelős, akinek a személye garanciát jelentene a színvonalra. Az utólagos kontroll ugyanakkor ebben az esetben is indokolt: több beosztott orvos számolt be például arról, hányszor küldte főnöke maga helyett egy-egy vidéki előadás megtartására.

Szakmai javaslatok
Az Egészségügyi Minisztérium egészségpolitikai szakállamtitkára részben jogosnak fogadja el a kötelező továbbképzés orvosokat terhelő költségeit érintő kritikákat. Medgyaszai Melinda a Medical Tribune megkeresésére elmondta: szakmai körökben több elképzelés is született már arról, miként lehetne csökkenteni a kötelező szinten tartó tanfolyamok költségeit; a javaslatok között egyfajta visszatérítési szisztéma éppúgy felmerült, mint az adókedvezmény formájában történő kompenzáció. A minisztérium – a gazdasági helyzetre való hivatkozással – azt a megoldást keresi, amely a lehető legkevesebb költségvetési többletterhet róná az ágazatra.

Forrás: B. Papp László, Medical Tribune