Takács Péter: Júliusban kezdődik a kis lélekszámú praxisok összevonása

(...) A most zajló folyamatokat hosszú évekre visszamenő adatgyűjtés és tervezés alapozta meg. E munka során az a meg­győződés alakult ki bennem, hogy a gondjaink nem egyediek, gyakorlatilag minden posztszocialista országban hasonló gondokkal küzdenek. Litvániától Bulgáriáig, Romániától Lengyelországig az okozza a legtöbb problémát, hogy az ellátórendszer túlságosan kórházközpontú. Óriási terhek nehezednek a kórházakra, miközben a humán erőforrás, vagyis az orvosok, szakdolgozók és a segítő személyzet koncentrációja nem megfelelő. Nekünk még azzal is szembe kell néznünk, hogy a kétezres évek végén hatalmas kiáramlás történt az ágazatból. Most az a feladatunk, hogy az ellátórendszert a fejlett OECD-országok tapasztalatait figyelembe véve korszerűsítsük a betegek érdekében úgy, hogy a lehető leghatékonyabban költsük el az adófizetők pénzét.

– Mik ennek a legfontosabb első lépései?

– Az OECD-országokban a magyar gyakorlatnál lényegesen több feladat hárul az alap- és a járóbeteg-ellátásra. Nálunk ez a két terület szorul leginkább fejlesztésre. Mert ha nincs megfelelő színvonalú alapellátás, akkor azzal találjuk szembe magunkat, hogy a betegeket nem az állapotuknak megfelelő, hanem eggyel magasabb szinten fogadjuk. Ez pedig jelentősen megdrágítja a gyógyítást. Vagyis az ellátási piramis alapjait kell úgy megerősíteni, hogy minden magyar biztosított az állapotának megfelelő helyen kapja meg a lehető legmagasabb színvonalú ellátást.

– Azért az alapellátásban való gyógyítást nem könnyíti meg, hogy a háziorvosi hálózatban elöregedik az orvosi kar, betöltetlen praxisok vannak, és hiány szakdolgozókból. Lehet e tüneteket egyszerre kezelni?

– Kezdjük talán a betöltetlen praxisok kérdésével! Tudni kell, hogy a mai rendszer a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején alakult ki, amikor az önkormányzatok lettek a körzethatárok igazi ura. A korábbi körorvosi rendszert felszabdalták pici részekre, mert minden polgármester úgy érezte, az ő falujában önálló praxist kell működtetni. Így jöttek létre a négy-hatszáz fős praxisok, amelyek fenntarthatatlanok. A betöltetlenek 70 százaléka ilyen, nem éri el a szakma által meghatározott minimális lélekszámot. Ám az ezeken a településeken élők sem maradnak orvos nélkül. Rendszerint a szomszédos, szintén kis lélekszámú praxist ellátó kolléga, például a korábbi körorvos gondozza „helyettesítőként” a betegeket. Ma Magyarországon nagyjából 6600 háziorvosi és gyermekorvosi praxis van, felméréseink szerint ezeknek a tíz százaléka betöltetlen. Ez egyébként arányaiban megfelel a nyolcvanas évektől tapasztalt népességcsökkenésnek.

– Mikor kezdődnek az átalakítások?

– Idén július elsejével, az Országos Kórházi Főigazgatóság szakembereinek koordinálásával megkezdődik a kis lélekszámú praxisok összevonása más körzetekkel. Az elmondottak szerint az esetek többségében csupán adminisztratív kiigazítás történik. Ahol nem, ott egyeztetünk az önkormányzatokkal, felmérjük a népességszámot, betegség-előfordulást, a földrajzi viszonyokat, a tömegközlekedési lehetőségeket, és azután döntünk, mely körzettel olvasztható össze egy-egy praxis. (...)

A teljes beszélgetést ITT olvashatja