Kincses Gyula: Most kulcsfontosságú lenne az egyeztetés

Két hete jelentette be a kormány, hogy folytatja az egyeztetést az orvosi kamarával, merthogy rendkívül fontos a kamara véleménye. Az elmúlt hónapok történései után nem komolytalan ez?

Maradjunk annyiban, hogy megfontolt tempóban halad e tekintetben a kormány. Az egyeztetés december végén szakadt meg a kamara és a Belügyminisztérium között.

Amikor kihirdették az egészségügyi salátatörvényt?

Igen, illetve a törvény végrehajtási rendeletei kapcsán sikertelen volt az egyeztetés, és a kamara elindította azt a nyomásgyakorlást, amelynek a hatására végül is megszüntették a kötelező tagságot, és elvették az etikai eljárások jogát a kamarától. Azóta volt a kamara háziorvosi csoportja és a minisztérium között egyeztetés, sőt ebben a témában háziorvosi csoport vezetőjét és engem is fogadott Takács Péter (a Belügyminisztérium egészségügyekért felelős államtitkára – F. SZ. E.). Nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs kommunikáció, de a kamara és a tárca közötti alapegyeztetés késik.

Mi lehetett a célja a kormánynak a kötelező kamarai tagság megszüntetésével?

Miután az egyeztetések kisiklottak december végén, mert olyan rendeletek jöttek ki, amelyek az alapellátást negatívan érintették, illetve a szakellátás fenyegető problémáira nem kaptunk megoldást, az országos küldöttközgyűlés hozott egy határozatot, hogy a kamara nyomásgyakorlási eszközöket fog alkalmazni. Ezek egyike volt az új ügyeleti szerződések alá nem írása, és ez komolyan működött. A kormány olyannal eddig nem nagyon találkozott, hogy elhatároz valamit, de az elakad, mivel egy szakma azt mondja, hogy köszönjük, nem. Itt ez történt. A kamara célja nem az ügyelet ellehetetlenítése volt, hiszen senkinek nem mondtuk, hogy ne ügyeljen. Csak azt mondtuk, hogy ha lehet, a régi ügyeletet vigye tovább, de az új szerződést ne fogadja el. Ez volt a betegek szempontjából a legkevésbé veszélyes vagy káros nyomásgyakorlási lehetőség. Egyébként az alapellátási ügyelet a legkevésbé érdemi eleme egy egészségügyi reformnak, tehát ha valaki ezt akarja egészségügyi reformként eladni, akkor túlárazza a dolgot. Érdemi átalakításra készül a kormány, és valószínűleg arra jutott, hogy nem kell egy olyan szervezet, amely ezt meg tudja akadályozni. A legegyszerűbb a kötelező tagság megszüntetése, mert általában mindenki utálja a kötelező tagságot, így nem lép vissza a kamarába. Nem így történt.

Nem ez volt az első alkalom, 2007-ben is megszűnt a kötelező tagság, akkor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök.

Akkor is ugyanez volt. És akkor sem jött be. Az orvostársadalomnak fontos a saját autonómiája, a saját szabályai szerinti lét, a tagok több mint kétharmada úgy döntött, hogy a kamarában marad – és 34 ezer orvos véleményét nem lehet lesöpörni.

A teljes interjút a Magyar Narancs közli.